A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 'Al maestro del coro. Di Davide.' Nel Signore mi sono rifugiato, come potete dirmi: "Fuggi come un passero verso il monte"?
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 Ecco, gli empi tendono l'arco, aggiustano la freccia sulla corda per colpire nel buio i retti di cuore.
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 Quando sono scosse le fondamenta, il giusto che cosa può fare?
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 Ma il Signore nel tempio santo, il Signore ha il trono nei cieli. I suoi occhi sono aperti sul mondo, le sue pupille scrutano ogni uomo.
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 Il Signore scruta giusti ed empi, egli odia chi ama la violenza.
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 Farà piovere sugli empi brace, fuoco e zolfo, vento bruciante toccherà loro in sorte;
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 Giusto è il Signore, ama le cose giuste; gli uomini retti vedranno il suo volto.