Jób könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?	1 Or conoscesti lo [tempo del] parto della cicogna partoriente nelle pietre, e le partorienti cerve osservasti?
2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?	2 Annumerasti li mesi dello loro concepimento, e sapesti lo tempo dello loro parto?
3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.	3 Inchinansi [al] lo parto, e partoriscono, e mandano ruggiti.
4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.	4 Spartonsi li loro figliuoli, e vanno a pascere; e non tornano a loro.
5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?	5 Chi lasciò l'asino libero, e li suoi legami chi discioglie?
6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.	6 A cui diedi nella solitudine la casa, e li suoi tabernacoli nella terra di salsedine.
7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.	7 Dispregia la moltitudine della cittade, lo grido dello riscotitore non ode.
8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.	8 Ragguarda li monti della sua pastura, e domanda tutte le cose virenti.
9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?	9 Or vorrà lo unicorno servire a te, ovvero starà alla tua mangiatoia?
10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?	10 O ligherai lo unicorno alla tua brena per arare? ovver romperà la terra delle valli dopo a te?
11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?	11 Or (non) avrai tu fidanza nella sua grande fortezza, e lascerai a lui le tue (grandi) fatiche?
12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?	12 Or (non) crederai tu a lui, quando ti renderà la sementa, e l'aja tua ragunerà?
13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!	13 La penna dello struzzo è simile alle penne dello erodio e dello sparviero,
14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;	14 lo quale abbandona nella terra l' uova sue; forse che tu le riscaldi nella polvere?
15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.	15 Dimènticasi che lo piede le conculca, o che le bestie del campo le schiacciano.
16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;	16 Durerà a' suoi figliuoli, quasi come non sieno suoi; indarno s' affaticò, non lo costrignendo alcuno [timore].
17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;	17 E Iddio la privò della sapienza, nè non li diede intelligenza.
18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.	18 Quando lo tempo sarae, in alto l' ale dirizza; fassi beffe dello cavallo e dello suo salitore.
19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?	19 Or darai tu allo cavallo la forza, ovvero intornierai allo collo suo lo (suo) innito (ovver grido)?
20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!	20 Ovvero susciterai lui, quasi come grilli? la gloria delli nasi suoi è paura.
21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.	21 Coll' unghia la terra cava, e rallegrasi arditamente, e va incontra agli armati.
22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.	22 Spregia lo spaventamento, nè dà luogo al coltello.
23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,	23 Sopra lui suonerà lo carcasso, e rilucerà l'asta e lo scudo.
24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,	24 Stridando e gridando inghiottirà la terra, nè non reputa lo rumore dello suonare della tromba.
25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.	25 Ove udirà li corni dirà, rallegrandosi dalla lunga presente è la battaglia, e lo confortare delli duchi e lo urlare dell' oste.
26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?	26 Or per la tua sapienza metterai la piuma allo sparviero, spandente le sue ali all' austro?
27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?	27 Ovvero al tuo comandamento leverassi l'aquila, e nelli luoghi alti porrà lo suo nido?
28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,	28 Nelle pietre sta, e nelli luoghi pericolosi dimora, e nelli sassi alti dove non vi si puote andare.
29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,	29 Quivi contempla l'esca (a lui), e dalla lunga gli occhii suoi guardano.
30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«	30 Li suoi figliuoli leccano lo sangue; e dovunque sarà lo corpo morto, incontanente vi giugne.
	31 E aggiunse Iddio, e favellò a Iob:
	32 Or colui che contende con Dio, così agevolmente sta cheto? Adunque colui che riprende il nostro Signore Iddio, sì debbe risponder a lui.
	33 Rispose Iob, e disse al Signore:
	34 Quello che favellai lievemente, che posso io rispondere? La mia mano porrò sopra la mia bocca.
	35 Una cosa favellai, che Dio il volesse ch' io non l'avessi detta; e un' altra cosa, alle quali non vi aggiugneroe.