Jób könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:	1 Elifaz Temanac progovori tad i reče:
2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?	2 »Zar šupljom naukom odgovara mudrac i vjetrom istočnim trbuh napuhuje?
3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.	3 Zar on sebe brani riječima ispraznim, besjedama koje ničem ne koriste?
4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.	4 Još više ti činiš: ništiš strah od Boga, pred njegovim licem pribranost ukidaš.
5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,	5 Tvoje riječi krivicu tvoju odaju, poslužio si se jezikom lukavih,
6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!	6 vlastita te usta osuđuju, ne ja, protiv tebe same ti usne svjedoče.
7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?	7 Zar si prvi čovjek koji se rodio? Zar si na svijet prije bregova došao?
8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?	8 Zar si tajne Božje ti prisluškivao i mudrost čitavu za se prisvojio?
9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?	9 Što ti znadeš a da i mi ne znamo, što ti razumiješ, a da to ne shvaćamo?
10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!	10 Ima među nama i sijedih i starih kojima je više ljeta no tvom ocu.
11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.	11 Zar su ti utjehe Božje premalene i blage riječi upućene tebi?
12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?	12 Što te srce tvoje tako slijepo goni i što tako divlje prevrćeš očima
13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?	13 kad proti Bogu jarost svoju okrećeš, a iz usta takve riječi ti izlaze!
14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?	14 Što je čovjek da bi čist mogao biti? Zar je itko rođen od žene pravedan?
15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.	15 Gle, ni u svece se On ne pouzdava, oku njegovu ni nebesa čista nisu,
16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.	16 a kamoli to biće gadno i buntovno, čovjek što k’o vodu pije opačinu!
17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,	17 Mene sad poslušaj, poučit’ te hoću, što god sâm vidjeh, ispričat’ ti želim,
18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,	18 i ono što naučavahu mudraci ne tajeć’ što su primili od pređa
19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –	19 kojima je zemlja ova bila dana kamo tuđin nije nikada stupio.
20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.	20 Zlikovac se muči cijelog svoga vijeka, nasilniku već su ljeta odbrojena.
21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.	21 Krik strave svagda mu u ušima ječi, dok miruje, na njeg baca se razbojnik.
22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.	22 Ne nada se da će izbjeći tminama i znade dobro da je maču namijenjen,
23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.	23 strvinaru da je kao plijen obećan. On znade da mu se dan propasti bliži.
24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,	24 Nemir i tjeskoba na njeg navaljuju, k’o kralj spreman na boj na nj se obaraju.
25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;	25 On je protiv Boga podizao ruku, usuđivao se prkosit’ Svesilnom.
26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.	26 Ohola je čela na njega srljao, iza štita debela dobro zaklonjen.
27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;	27 Lice mu bijaše obloženo salom a bokovi pretilinom otežali.
28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.	28 Razrušene je zaposjeo gradove i kućišta nastanio napuštena. Srušit će se ono što za sebe sazda;
29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.	29 cvasti mu neće, već rasuti se blago, sjena mu se neće po zemlji širiti.
30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.	30 On se tami više izmaknuti neće, opržit će oganj njegove mladice, u dahu plamenih usta nestat će ga.
31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;	31 U taštinu svoju neka se ne uzda, jer će mu ispraznost biti svom nagradom.
32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.	32 Prije vremena će svenut’ mu mladice, grane mu se nikad neće zazelenjet’.
33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;	33 Kao loza, grozd će stresat’ svoj nezreo, poput masline pobacit će cvatove.
34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,	34 Da, bezbožničko je jalovo koljeno, i vatra proždire šator podmitljivca.
35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«	35 Koji zlom zanesu, rađaju nesreću i prijevaru nose u utrobi svojoj.«