Jób könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:	1 L'uomo nato di donna, ha corta la vita, e di molte miserie è ricolmo.
2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.	2 Egli spunta, ed è reciso qual fiore, e fugge com'ombra, nè mai si resta in un medesimo stato.
3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?	3 E tu stimi degno di te l'aprir sopra cosa tale i tuoi occhi, e il chiamarlo al tuo giudizio?
4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!	4 Chi puro render potrà colui, che di immonda semenza è concepito. Chi fuori di te, che solo sei?
5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.	5 Brevi sono i giorni dell'uomo; tu hai contato il numero de' mesi suoi, gli li hai fissati de' termini, i quali egli trapassar non potrà.
6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.	6 Ritirati per alcun poco da lui, affinchè egli prenda riposo, onde per lui venga, come per un mercenario, il giorno bramato.
7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;	7 Un albero ritien la speranza: egli è troncato ripullula di bel nuovo, e getta i suoi ramoscelli.
8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,	8 Se invecchiata sarà nella terra la sua radice, e il suo tronco sarà morto nella polvere.
9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;	9 Appena sentirà l'acqua germoglierà, e farà sua chioma come quando fu dapprima piantato.
10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?	10 Ma l'uomo morto che sia e spogliato, e consunto, che mai diventa.
11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,	11 Come se dal mare se ne andasser le acque, e inaridisse il fiume rimasto in secco.
12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.	12 Cosi l'uomo quando si sarà ad dormentato non risorgerà; fino a tanto che il cielo sia consumato ei non si sveglierà, né si riscoterà dal suo sonno.
13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!	13 Chi mi darà, che tu nell'inferno mi cuopra, e ascoso mi serbi, fino a tanto che passi il tuo furore, e che tu mi prescriva un tempo, in cui ti ricordi di me?
14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.	14 Forse tornerà a vivere un uom già morto? In tutti i giorni di mia milizia sto aspettando, che venga il mio cangiamento.
15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.	15 Mi chiamerai, ed io ti risponderò: porgerai la destra all'opera delle tue mani.
16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;	16 Tu però hai contati i miei passi; ma perdona i miei peccati.
17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.	17 Tu hai sigillati come in un sacchetto i miei delitti, ma hai curata la mia iniquità.
18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;	18 Un monte cade, e si scioglie, e un masso cambia di sito:
19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.	19 Le pietre sono consunte dalle acque, e la terra battuta dall'inondazione a poco a poco si va consumando; cosi adunque tu anderai consumando l'uomo.
20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.	20 Tu gli desti vigore per alcun poco, perché passasse per sempre: cangerai la sua faccia, e lo scaccerai.
21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;	21 Se i suoi figliuoli saranno in atto, o in basso stato, ei nol saprà;
22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«	22 Ma la carne di lui sarà in dolore, fin che egli avrà vita, e l'anima di lui lo compiangerà.