Sámuel második könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Elszomorodott erre a király, felment a kapu felett levő terembe és sírt, s ezt mondogatta járva-kelve: »Én fiam, Absalom! Absalom, én fiam, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absalom, én fiam, én fiam Absalom!«	1 Alors le roi se troubla, il monta à la chambre haute de la porte et se mit à pleurer. Tout en marchant il parlait ainsi: “Mon fils Absalom! Mon fils! Mon fils Absalom! Pourquoi ne suis-je pas mort à ta place? Absalom, mon fils! Mon fils!”
2 Hírül vitték erre Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja fiát.	2 On le dit à Joab: “Le roi pleure et se lamente sur Absalom.”
3 Gyászra fordult erre a győzelem azon a napon az egész nép számára, mert hallotta a nép azon a napon, hogy beszélik: »Bánkódik a király a fián.« –	3 Ce jour-là la victoire se changea en deuil pour tout le peuple, car tout le peuple apprit que le roi était désespéré à cause de son fils.
4 Úgy lopakodott be a nép azon a napon a városba, mint ahogy a harcból meghátráló s megfutamodó nép szokott belopakodni.	4 C’est pourquoi ce jour-là le peuple rentra sans bruit dans la ville, comme des gens qui ont fui pendant la bataille et qui rentrent tout honteux sans se faire remarquer.
5 A király pedig beburkolta fejét, s fennszóval egyre azt kiáltotta: »Én fiam, Absalom, Absalom, én fiam, én fiam!«	5 Le roi, lui, s’était voilé la face et il criait à haute voix: “Mon fils Absalom! Absalom, mon fils! Mon fils!”
6 Bement erre Joáb a királyhoz a házba és azt mondta: »Megszégyenítetted ma mindazoknak a szolgáidnak az arcát, akik megszabadították a te életedet, s fiaid s lányaid életét és feleségeidnek s mellékfeleségeidnek életét.	6 Joab entra dans la chambre du roi et lui dit: “Aujourd’hui tu couvres de honte tous tes serviteurs. Ils t’ont sauvé la vie, la vie des tes fils et de tes filles, la vie de tes femmes et de tes concubines.
7 Szeretetet tanúsítasz azok iránt, akik gyűlölnek téged, s gyűlölettel illeted azokat, akik szeretnek téged, s ma megmutattad, hogy nem törődsz vezéreiddel s szolgáiddal, s most valóban látom, hogy az tetszene neked, ha Absalom élne, s mi mindnyájan meghaltunk volna.	7 Mais tu aimes ceux qui te haïssent et tu hais ceux qui t’aiment. Tu le montres bien aujourd’hui: tes serviteurs et leurs chefs ne sont rien pour toi et si aujourd’hui Absalom était en vie, et que tous nous soyons morts, tu serais très content.
8 De most aztán kelj fel és jöjj ki és szólj szolgáidnak és szolgáltass elégtételt nekik, mert esküszöm neked az Úrra, hogyha ki nem jössz, senki sem marad ez éjjel veled, s ez rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, amely ifjúságodtól kezdve mostanig ért téged.«	8 Maintenant lève-toi, sors et parle à tes serviteurs! Je le jure par Yahvé, si tu ne sors pas, personne ne restera près de toi cette nuit, et ce serait pour toi un plus grand malheur que tous ceux qui t’ont frappé depuis ta jeunesse jusqu’à aujourd’hui.”
9 Felkelt tehát a király, s leült a kapuba, s hírül adták az egész népnek, hogy a király a kapuban ül, s elvonult az egész sokaság a király előtt. Miután Izrael a sátraiba futott,	9 Alors le roi se leva et vint s’asseoir à la porte. On l’annonça à tout le peuple: “Voici, le roi est assis à la porte.” Et tout le peuple se présenta devant le roi. Tous les gens d’Israël s’étaient enfui chez eux,
10 versengett a nép Izrael valamennyi törzsében, s azt mondta: »A király szabadított meg minket ellenségeink kezéből, ő szabadított meg minket a filiszteusok kezéből, s most elmenekült e földről Absalom miatt.	10 et dans toutes les tribus d’Israël on discutait. On disait: “C’est le roi qui nous a délivrés de la main de tous nos ennemis, c’est lui qui nous a délivrés des Philistins, et maintenant à cause d’Absalom il a dû s’enfuir du pays.
11 Absalom pedig, akit felkentünk magunk fölé, meghalt a hadban. Meddig vesztegeltek, s meddig nem hozzátok vissza a királyt?«	11 Cet Absalom que nous avions consacré comme roi, il est mort dans la bataille, alors, ne ferez-vous rien pour ramener le roi?”
12 Dávid király pedig elküldött Szádokhoz és Abjatárhoz, a papokhoz, s ezt üzente: »Szóljatok Júda véneihez, s mondjátok: Miért jönnétek utolsóknak visszahozni a királyt a házába? – Egész Izrael beszéde eljutott ugyanis a király házába. –	12 Ce que l’on disait dans tout Israël arriva aux oreilles du roi. Le roi David donna cette mission aux prêtres Sadoq et Ébyatar: “Faites passer ce message aux anciens de Juda: Pourquoi seriez-vous les derniers à faire revenir le roi chez lui?
13 Ti az én testvéreim, ti az én csontom s húsom vagytok, miért hoznátok vissza ti utolsóknak a királyt?	13 N’êtes-vous pas mes frères? N’êtes-vous pas de ma chair et de mes os? Pourquoi seriez-vous les derniers à faire revenir le roi?
14 Amászának pedig mondjátok: Nemdeaz én csontom s az én húsom vagy? Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha nem te leszel a sereg fővezére előttem minden időben Joáb helyett.«	14 Vous direz aussi à Amasa: N’es-tu pas de ma chair et de mes os? Que Dieu me maudisse et me maudisse encore si je ne te fais pas chef de l’armée à la place de Joab.”
15 Ezzel úgy megnyerte Júda valamennyi emberének szívét, mint egy emberét. El is küldtek a királyhoz és üzenték: »Térj vissza valamennyi szolgáddal együtt!«	15 Par ces paroles il gagna la confiance de tous les hommes de Juda, et d’un commun accord ils envoyèrent ce message au roi: “Reviens avec tous tes serviteurs.”
16 Visszatért tehát a király, s eljutott a Jordánhoz. Közben egész Júda Gilgálba érkezett, hogy a király elé menjen, és áthozza őt a Jordánon.	16 Le roi revint donc. Il atteignait le Jourdain lorsque les gens de Juda arrivèrent à Guilgal, venant à la rencontre du roi pour l’aider à traverser le Jourdain.
17 Júda embereivel Szemei, a Bahurimból való Gerának, Jemini fiának a fia is sietve lement Dávid király elé	17 Chiméï fils de Guéra, le Benjaminite de Bahourim, descendait avec les gens de Juda au-devant du roi David,
18 ezer Benjaminból való emberrel. Szíba, Saul házának legénye s annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt. Mindezek berohantak a Jordánba és szemben a királlyal	18 amenant avec lui 1 000 hommes de la tribu de Benjamin. Siba, l’intendant de la maison de Saül, était descendu dans le Jourdain avec ses 15 fils et ses 20 serviteurs au devant du roi David,
19 átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király házanépét és rendelkezésére bocsássák magukat. Amikor aztán ő már átkelt a Jordánon, Szemei, Gera fia, leborult a király előtt	19 pour faire traverser la famille du roi, et pour toute autre chose qu’il pouvait désirer. Chiméï fils de Guéra se jeta aux pieds du roi au moment où il traversait le Jourdain.
20 és azt mondta neki: »Ne ródd fel nekem, uram, gonoszságomat, s ne emlékezz meg arról, hogy szolgád vétkezett ellened azon a napon, amelyen te, uram király, Jeruzsálemből kijöttél, s ne vedd azt, ó király, szívedre.	20 Il dit au roi: “Que mon seigneur oublie ma faute, ne m’en garde pas rancune. Oublie le mal que ton serviteur a fait à mon seigneur le roi, le jour où il sortait de Jérusalem.
21 Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.«	21 Ton serviteur sait bien qu’il a péché, mais aujourd’hui il est venu le premier de toute la maison de Joseph pour descendre à la rencontre de mon seigneur le roi.”
22 Megszólalt erre Abizáj, Száruja fia és azt mondta: »Vajon e szavak fejében most már nem fogják megölni Szemeit azért, hogy megátkozta az Úr felkentjét?«	22 Abisaï fils de Sérouya prit la parole et dit: “Chiméï mérite la mort, car il a maudit le roi consacré par Yahvé.”
23 Azt mondta erre Dávid: »Mi közöm hozzátok, Száruja fiai! Mit sátánkodtok ma ellenem? Hát ma öljenek meg valakit Izraelben? Avagy nem tudom-e, hogy ma lettem Izrael királya?«	23 Mais David répondit: “Ne vous mêlez pas de mes affaires, fils de Sérouya, vous me feriez du tort aujourd’hui si quelqu’un était mis à mort en Israël. Je sais très bien qu’aujourd’hui je suis roi de tout Israël.”
24 Majd azt mondta a király Szemeinek: »Nem halsz meg« – és megesküdött neki.	24 Et le roi fit à Chiméï ce serment: “Tu ne mourras pas.”
25 Meribbaál, Saul fia is lement a király elé. Lábát nem mosta meg, szakállát nem nyírta meg, ruháját nem mosta ki attól a naptól kezdve, hogy a király eltávozott, mindaddig a napig, amíg békességben vissza nem tért.	25 Méribaal, le fils de Saül, était descendu lui aussi à la rencontre du roi. Depuis le jour où le roi était parti, jusqu’à ce jour où il revenait en paix, Méribaal ne s’était pas lavé les pieds ni les mains, il n’avait pas taillé sa moustache ni lavé ses vêtements.
26 Amikor aztán Jeruzsálem a király elé járult, azt mondta neki a király: »Miért nem jöttél velem, Meribbaál?«	26 Comme il arrivait de Jérusalem au-devant du roi, le roi lui demanda: “Pourquoi n’es-tu pas venu avec moi Méribaal?”
27 Ő felelt és azt mondta: »Uram király, szolgám cserbenhagyott engem. Én, szolgád, azt mondtam neki, hogy nyergelje meg nekem a szamarat, s felülök és elmegyek a királlyal, mert hogy sánta vagyok, én, a te szolgád.	27 Il répondit: “Mon seigneur le roi, c’est mon serviteur qui m’a trompé. Je lui avais dit: Selle mon ânesse, je la monterai pour rejoindre le roi, car tu le sais, ton serviteur est infirme.
28 Sőt be is vádolt engem, szolgádat nálad, uramnál, a királynál, de te, uram, olyan vagy, mint az Isten angyala: tégy, ami neked tetszik.	28 Et voilà qu’il m’a calomnié auprès de mon seigneur le roi. Mais mon seigneur le roi est comme l’ange de Yahvé, qu’il agisse aujourd’hui comme bon lui semble.
29 Hiszen apám háza nem volt másra méltó, mint a halálra az én uram a király előtt, s te mégis asztalod vendégei közé helyeztél engem, szolgádat. Mi igazságos panaszom lehetne tehát, s mi jajszót intézhetnék még a királyhoz?«	29 La famille de mon père ne pouvait rien attendre de mon seigneur le roi sinon la mort, et cependant tu m’as admis parmi ceux qui mangent à ta table. De quel droit pourrais-je encore demander quelque chose au roi?”
30 Azt mondta erre a király: »Mit beszélnél tovább! Áll, amit mondok: Te és Szíba osztozzatok meg a birtokon.«	30 Le roi lui dit: “Assez de discours! Toi et Siba, vous partagerez les terres.”
31 Meribbaál erre azt felelte a királynak: »Elveheti akár az egészet, csakhogy békességben visszatért uram, a király a házába!«	31 Méribaal dit au roi: “Qu’il garde tout, puisque mon seigneur le roi est rentré chez lui en paix.”
32 Lejött a gileádi Barzilláj is Rógelimből, s átkelt a Jordánon a királlyal, s kész volt a folyón túl is követni őt.	32 Barzillaï de Galaad était descendu de Roglim, il avait passé le Jourdain avec le roi avant de prendre congé de lui.
33 A gileádi Barzilláj igen öreg ember, vagyis nyolcvanesztendős volt, és ő látta el a királyt élelemmel, amikor Mahanaimban tartózkodott; nagyon gazdag ember volt ugyanis.	33 Or Barzillaï était très vieux, il avait 80 ans; c’est lui qui avait ravitaillé le roi alors qu’il était à Mahanayim, car c’était un homme très riche.
34 Azt mondta tehát a király Barzillájnak: »Jöjj velem, hogy gondtalanul pihenj nálam Jeruzsálemben.«	34 Le roi dit à Barzillaï: “Reste avec moi et je te nourrirai à Jérusalem.”
35 Azt mondta erre Barzilláj a királynak: »Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe?	35 Mais Barzillaï dit au roi: “Combien de jours, combien d’années me reste-t-il à vivre pour que je vienne avec le roi à Jérusalem?
36 Nyolcvan esztendős vagyok ma: meg tudják-e még különböztetni érzékeim az édeset s a keserűt, gyönyörűséget szerezhet-e még szolgádnak az étel és az ital, hallgathatom-e még az énekesek s az énekesnők szavát? Miért legyen szolgád uramnak, a királynak terhére?	36 J’ai maintenant 80 ans et je ne distingue plus ce qui est bon et ce qui est mauvais, je n’ai plus le goût de ce que je mange ou de ce que je bois, je n’entends plus la voix des chanteurs et des chanteuses. Pourquoi donc ton serviteur serait-il encore à charge à mon seigneur le roi?
37 Csak egy kicsit megyek majd még veled én, a te szolgád tovább a Jordántól: azt nem kell nekem így viszonoznod!	37 Ton serviteur t’accompagnera encore un peu au-delà du Jourdain, mais pourquoi le roi me donnerait-il une telle récompense?
38 Hadd térjek csak, kérlek, vissza én, a te szolgád, s hadd haljak meg a magam városában, s hadd temessenek apám s anyám sírja mellé. Itt van azonban szolgád, Kámaám, ő menjen el veled, uram király, s tégy vele, amit jónak látsz.«	38 Permets-moi de retourner et de mourir dans ma ville, près du tombeau de mon père et de ma mère. Mais mon fils Kinham, ton serviteur, continuera avec mon seigneur le roi et tu feras pour lui ce qui te semblera bon.”
39 Azt mondta erre neki a király: »Jöjjön el tehát velem Kámaám, s én azt teszem vele, ami neked tetszik, s te mindazt, amit kívánsz tőlem, megnyered.«	39 Le roi dit: “Que Kinham reste avec moi. Je ferai pour lui ce que tu voudras, et tout ce que tu me demanderas, je le ferai pour toi.”
40 Amikor aztán átkelt az egész nép s a király a Jordánon, megcsókolta a király Barzillájt, megáldotta, s az visszatért lakóhelyére.	40 Tout le peuple traversa le Jourdain après le roi. Lui embrassa Barzillaï et le bénit, et celui-ci s’en retourna chez lui.
41 Majd átvonult a király s vele Kámaám Gilgálba. A királyt Júda egész népe hozta át, Izrael népének azonban csak a fele volt ott.	41 Le roi marcha vers Guilgal en compagnie de Kinham; tout le peuple de Juda accompagnait le roi, ainsi que la moitié du peuple d’Israël.
42 Felsereglettek ezért Izrael emberei mindnyájan a királyhoz, s azt mondták neki: »Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, s miért hozták át ők a királyt és házanépét s vele Dávid minden emberét a Jordánon?«	42 C’est alors que les hommes d’Israël vinrent auprès du roi et lui dirent: “Pourquoi nos frères, les hommes de Juda, t’ont-ils enlevé avec ta famille pour te faire traverser le Jourdain, alors que tu avais là toute ta garde avec toi?”
43 Erre Júda valamennyi embere azt felelte Izrael embereinek: »Mert hozzánk közelebb áll a király! Miért haragszol ezért? Ettünk-e érte valamit a királyéból, vagy kaptunk-e érte ajándékot?«	43 Les hommes de Juda répondirent aux Israélites: “Le roi n’est-il pas de notre tribu? Pourquoi vous mettre en colère? Est-ce que le roi nous a donné à manger, ou quelque chose d’autre?”
44 Így feleltek erre Izrael emberei Júda embereinek: »Tíz résszel nagyobb vagyok én a király előtt, s inkább hozzám tartozik Dávid, mint tehozzád: miért követted el rajtam ezt a méltatlanságot? Miért nem nekem üzentek először, hogy hozzam vissza királyomat?« Júda emberei erre még keményebben feleltek Izrael embereinél.	44 Les Israélites répondirent aux hommes de Juda: “Nous avons dix fois plus de droits que vous sur le roi. Pourquoi donc nous avoir méprisés? C’est nous qui avons demandé les premiers le retour de notre roi.” Mais les hommes de Juda leur répondirent durement, plus qu’eux-mêmes ne l’avaient fait.