Mark 5

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And they came over the strait of the sea into the country of the Gerasens.	1 Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére.
2 And as he went out of the ship, immediately there met him out of the monuments a man with an unclean spirit,	2 Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt
3 Who had his dwelling in the tombs, and no man now could bind him, not even with chains.	3 és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni.
4 For having been often bound with fetters and chains, he had burst the chains, and broken the fetters in pieces, and no one could tame him.	4 Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni.
5 And he was always day and night in the monuments and in the mountains, crying and cutting himself with stones.	5 Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát.
6 And seeing Jesus afar off, he ran and adored him.	6 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
7 And crying with a loud voice, he said: What have I to do with thee, Jesus the Son of the most high God? I adjure thee by God that thou torment me not.	7 és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!«
8 For he said unto him: Go out of the man, thou unclean spirit.	8 Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!«
9 And he asked him: What is thy name? And he saith to him: My name is Legion, for we are many.	9 Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.«
10 And he besought him much, that he would not drive him away out of the country.	10 És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.
11 And there was there near the mountain a great herd of swine, feeding.	11 Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda.
12 And the spirits besought him, saying: Send us into the swine, that we may enter into them.	12 Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.«
13 And Jesus immediately gave them leave. And the unclean spirits going out, entered into the swine: and the herd with great violence was carried headlong into the sea, being about two thousand, and were stifled in the sea.	13 Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
14 And they that fed them fled, and told it in the city and in the fields. And they went out to see what was done:	14 Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.
15 And they came to Jesus, and they see him that was troubled with the devil, sitting, clothed, and well in his wits, and they were afraid.	15 Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket.
16 And they that had seen it, told them, in what manner he had been dealt with who had the devil; and concerning the swine.	16 A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
17 And they began to pray him that he would depart from their coasts.	17 Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból.
18 And when he went up into the ship, he that had been troubled with the devil, began to beseech him that he might be with him.	18 Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen.
19 And he admitted him not, but saith to him: Go into thy house to thy friends, and tell them how great things the Lord hath done for thee, and hath had mercy on thee.	19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!«
20 And he went his way, and began to publish in Decapolis how great things Jesus had done for him: and all men wondered.	20 Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.
21 And when Jesus had passed again in the ship over the strait, a great multitude assembled together unto him, and he was nigh unto the sea.	21 Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt.
22 And there cometh one of the rulers of the synagogue named Jairus: and seeing him, falleth down at his feet.	22 Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult,
23 And he besought him much, saying: My daughter is at the point of death, come, lay thy hand upon her, that she may be safe, and may live.	23 és így esedezett hozzá: »A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!«
24 And he went with him, and a great multitude followed him, and they thronged him.	24 El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.
25 And a woman who was under an issue of blood twelve years,	25 Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt,
26 And had suffered many things from many physicians; and had spent all that she had, and was nothing the better, but rather worse,	26 és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett,
27 When she had heard of Jesus, came in the crowd behind him, and touched his garment.	27 amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.
28 For she said: If I shall touch but his garment, I shall be whole.	28 Azt gondolta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.«
29 And forthwith the fountain of her blood was dried up, and she felt in her body that she was healed of the evil.	29 Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől.
30 And immediately Jesus knowing in himself the virtue that had proceeded from him, turning to the multitude, said: Who hath touched my garments?	30 De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?«
31 And his disciples said to him: Thou seest the multitude thronging thee, and sayest thou who hath touched me?	31 Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?«
32 And he looked about to see her who had done this.	32 Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.
33 But the woman fearing and trembling, knowing what was done in her, came and fell down before him, and told him all the truth.	33 Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.
34 And he said to her: Daughter, thy faith hath made thee whole: go in peace, and be thou whole of thy disease.	34 Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.«
35 While he was yet speaking, some come from the ruler of the synagogue's house, saying: Thy daughter is dead: why dost thou trouble the master any further?	35 Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: »A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?«
36 But Jesus having heard the word that was spoken, saith to the ruler of the synagogue: Fear not, only believe.	36 Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«
37 And he admitted not any man to follow him, but Peter, and James, and John the brother of James.	37 Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
38 And they come to the house of the ruler of the synagogue; and he seeth a tumult, and people weeping and wailing much.	38 Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.
39 And going in, he saith to them: Why make you this ado, and weep? the damsel is not dead, but sleepeth.	39 Bement, és azt mondta nekik: »Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.«
40 And they laughed him to scorn. But he having put them all out, taketh the father and the mother of the damsel, and them that were with him, and entereth in where the damsel was lying.	40 De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41 And taking the damsel by the hand, he saith to her: Talitha cumi, which is, being interpreted: Damsel (I say to thee) arise.	41 Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« –
42 And immediately the damsel rose up, and walked: and she was twelve years old: and they were astonished with a great astonishment.	42 A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott.
43 And he charged them strictly that no man should know it: and commanded that something should be given her to eat.	43 Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.