Miqueas 7

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ¡Ay de mí! He llegado a ser como los segadores en verano, como el que rebusca después de la vendimia: ¡ni un racimo para comer, ni una breva de las que tanto me gustan!	1 Jaj nekem, mert olyanná lettem, mint aki kalászt megy szedni aratás után, vagy mint aki böngészni akar szüret után! Nincs többé ennivaló fürt, hiába vágyódik koránérő fügére a lelkem!
2 El hombre fiel ha desaparecido del país: ¡no queda ni un justo entre los hombres! Todos están al acecho para derramar sangre, cada uno atrapa a su hermano en la red.	2 Eltűntek a jámborok a földről, és nincs igaz az emberek között; mindenki vér után les, mindenki hálóval vadássza atyjafiát.
3 Sus manos se emplean para el mal; para hacer un favor, el príncipe exige y el juez reclama una gratificación; el poderoso manifiesta su avidez y se pervierte la justicia.	3 Kezük kész tenni a rosszat: a fejedelem követel, s a bíró a fizetség szerint ítél; lelke vágyát mondja ki a főember, és elcsavarják az ügyeket.
4 El mejor entre ellos es como una zarza, el más justo, peor que una mata espinosa. Pero ha llegado tu castigo, el día anunciado por tus centinelas: es el momento de su consternación.	4 A legjobb is olyan közöttük, mint a szedertövis, és az igaz is olyan, mint a sövény tüskéje. A te őrállóid napja, meglátogatásod eljött; most lesz az ő pusztulásuk!
5 No se fíen de un compañero, no tengan confianza en un amigo; cuídate de abrir la boca delante de la que se recuesta en tu pecho.	5 Ne higgyetek a jó barátnak, és ne bízzatok a jó ismerősben; még attól is, aki kebleden nyugszik, őrizd szájad zárait!
6 Porque el hijo denigra al padre, la hija se alza contra su madre, la nuera contra su suegra, y cada uno tiene como enemigos a los de su casa.	6 Mert a fiú gyalázattal illeti atyját, és a leány felkel anyja ellen, a meny a napa ellen, és ellensége az embernek a saját házanépe.
7 Pero yo aguardo al Señor, espero en el Dios de mi salvación. ¡Mi Dios me escuchará!	7 Én azonban az Úrra tekintek, várom szabadító Istenemet, meghallgat engem az én Istenem.
8 No te alegres de mi suerte, enemiga mía, porque si he caído, me levantaré; si habito en las tinieblas, el Señor es mi luz.	8 Ne örvendezzél rajtam, ellenségem! Ha el is estem, felkelek; ha sötétségben ülök is, az Úr a világosságom!
9 Tengo que soportar la ira del Señor, porque he pecado contra él, hasta que él juzgue mi causa y me haga justicia. El me hará salir a la luz y yo contemplaré su justicia.	9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; de majd megítéli ügyemet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivezet engem a napfényre, és én meglátom igazságosságát.
10 Mi enemiga lo verá y se cubrirá de vergüenza, ella, que me decía: «¿Dónde está el Señor, tu Dios?». Mis ojos gozarán al verla, cuando sea pisoteada como el barro de las calles.	10 Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el őt, aki most így szól hozzám: »Hol van az Úr, a te Istened?« Szemem látja majd őt, amint lám összetapossák, mint az utcák sarát!
11 ¡Llega el día de reconstruir tus murallas! Aquel día se extenderán tus fronteras;	11 Eljön a nap, amikor felépülnek falaid, azon a napon messze lesz a határ.
12 aquel día vendrán hacia ti desde Asiria hasta Egipto y desde Egipto hasta el Río, de un mar hasta el otro y de una montaña hasta la otra.	12 Azon a napon majd mindenki hozzád siet Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és a folyó mellől, az egyik tengertől a másik tengerig, az egyik hegységtől a másik hegységig;
13 La tierra quedará desolada a causa de sus habitantes, como pago de sus malas acciones.	13 és a föld pusztasággá lesz lakói miatt, és tetteik gyümölcse miatt.
14 Apacienta con tu cayado a tu pueblo, al rebaño de tu herencia, al que vive solitario en un bosque, en medio de un vergel. ¡Que sean apacentados en Basán y en Galaad, como en los tiempos antiguos!	14 Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, mely magányosan lakik az erdőségben, a kertek közepén. Legeljék Básánt és Gileádot, mint a hajdankor napjaiban.
15 Como en los días en que salías de Egipto, muéstranos tus maravillas.	15 Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről, csodálatos dolgokat mutatok majd neki.
16 Las naciones verán y se avergonzarán de todo su poderío; se taparán la boca con la mano y quedarán sordos sus oídos.	16 Látják majd ezt a nemzetek, és szégyent vallanak minden hatalmukkal. Kezüket szájukra teszik, és fülük megsiketül.
17 Lamerán el polvo como la serpiente, como los gusanos de la tierra; saldrán temblorosas de sus refugios, irán temblando hacia el Señor, nuestro Dios, y sentirán temor delante de ti.	17 Nyalják majd a port, mint a kígyók, mint a föld csúszómászói; reszketve bújnak elő palotáikból, Istenünktől reszketnek, és félnek téged.
18 ¿Qué dios es como tú, que perdonas la falta y pasas por alto la rebeldía del resto de tu herencia? El no mantiene su ira para siempre, porque ama la fidelidad.	18 Melyik isten hasonló hozzád, aki megbocsátod a gonoszságot, és elengeded örökrészed maradékainak bűnét? Nem folytatja tovább haragját, mert az irgalmasságot szereti.
19 El volverá a compadecerse de nosotros y pisoteará nuestras faltas. Tú arrojarás en lo más profundo del mar todos nuestros pecados.	19 Ismét irgalmaz Ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti minden bűnünket.
20 Manifestarás tu lealtad a Jacob y tu fidelidad a Abraham, como juraste a nuestros padres desde los tiempos remotos.	20 Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt, irgalmasságot Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak a hajdankor napjaiban.