| 1 Vétkeitek miatt, amelyekkel vétkeztetek Isten ellen, Nebukadnezár, a babiloniak királya fogságba hurcol majd titeket Babilóniába. |
| 2 Elmentek tehát Babilonba, és ott maradtok számos évig és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután azonban kihozlak titeket onnan békességben. |
| 3 Nos, ti Babilóniában aranyból, ezüstből, kőből és fából való isteneket fogtok látni, amelyeket vállon hordoznak, és amelyek félelmet keltenek a pogányokban. |
| 4 Vigyázzatok tehát, hogy ti is úgy ne tegyetek, mint az idegenek, ne féljetek és meg ne rettenjetek tőlük, |
| 5 amikor azt látjátok, hogy a tömeg elöl-hátul imádja őket, hanem mondjátok szívetekben: »Urunk, téged illet az imádás!« |
| 6 Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket. |
| 7 Hiszen azoknak a nyelvét az ács gyalulta simára, ők maguk pedig arannyal-ezüsttel bevont csalárdságok és beszélni sem tudnak. |
| 8 Mint valami ékességet kedvelő leány számára aranyat vesznek elő |
| 9 és koronát készítenek isteneik fejére. Megesik aztán, hogy papjaik leveszik róluk az aranyat és az ezüstöt, és a saját hasznukra fordítják, |
| 10 sőt a parázna személyeknek is adnak belőle, és szemérmetlen nőket ékesítenek vele, és amikor visszakapják a parázna nőktől, megint ékesítik vele isteneiket. |
| 11 Ezek a rozsdától és a féregtől mentesek nem maradnak, |
| 12 mert bíborruha borítja őket, és arcukról le kell törölni a ház porát, amely bőségben van rajtuk. |
| 13 Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg. |
| 14 Kard is van kezében meg csatabárd, de nem szabadíthatja meg magát sem a háborútól, sem a rablóktól. Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek ők, |
| 15 ne féljétek tehát őket! Mert amint az ember edénye, ha összetörik, hasznavehetetlen, olyanok az ő isteneik is. |
| 16 Ha felállítják őket a házban, szemük megtelik a belépők lábának porával. |
| 17 És amint akörül, aki a királyt megsértette, vagy amint a halálra ítélt körül, körben elreteszelik az ajtókat, éppúgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, hogy ki ne fosszák őket a rablók. |
| 18 Lámpákat gyújtanak nekik, még pedig sokat, pedig egyet sem láthatnak közülük, mert olyanok, mint a gerendák a házban. |
| 19 Mondják, hogy bensejüket kieszik a föld csúszómászói, de amikor azok megeszik őket és ruházatukat, ők meg sem érzik. |
| 20 Arcuk kormossá lesz a ház füstjétől. |
| 21 Testükre és fejükre baglyok, fecskék és más madarak röpködnek és macskák ugrálnak. |
| 22 Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek; ne féljétek tehát őket! |
| 23 Ha valaki le nem törli a rozsdát az aranyról, amely ékességül rajtuk van, nem ragyognak; hiszen azt sem érezték, amikor öntötték őket. |
| 24 Minden árat megadtak értük, bár lélek nincsen bennük. |
| 25 Mivel nincsen lábuk, vállon viszik őket, így megmutatják alávalóságukat az emberek előtt. Szégyenüljenek meg azok is, akik tisztelik őket! |
| 26 Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki fel nem állítja őket, maguktól fel nem kelnek. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat. |
| 27 Áldozataikat papjaik eladják és felhasználják, mint ahogy asszonyaik is vesznek belőlük, de sem betegnek, sem szegénynek nem adnak belőlük. |
| 28 Gyermekágyas és havibajos nők is érintik áldozataikat. Tudjátok meg tehát ebből, hogy nem istenek ők, és ne féljétek őket. |
| 29 De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé, |
| 30 házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel. |
| 31 Közben oly hangosan ordítanak isteneik előtt, akárcsak a halotti toron. |
| 32 Ruháikat elviszik a papok, és ráadják feleségeikre és fiaikra. |
| 33 Akár rosszat, akár jót tesznek velük, nem viszonozhatják; királyt nem állíthatnak, sem le nem tehetnek. |
| 34 Nem adhatnak gazdagságot sem, és a rosszat sem viszonozhatják. Azt sem kérik számon, ha valaki fogadalmat tesz nekik és nem teljesíti. |
| 35 Az embert a haláltól meg nem szabadíthatják, sem a gyengét a hatalmasabbnak kezéből ki nem ragadhatják. |
| 36 A vaknak nem adják vissza a látást, az embert a nyomorúságtól meg nem szabadítják. |
| 37 Nem könyörülnek az özvegyen, és az árvákkal jót nem tesznek. |
| 38 Isteneik olyanok, mint a hegy kövei: fából, kőből, aranyból és ezüstből vannak, és akik tisztelik őket, megszégyenülnek. |
| 39 Hogyan lehetne tehát őket isteneknek gondolni vagy mondani? |
| 40 Hiszen még maguk a káldeaiak is tiszteletlenül bánnak velük! Ha meghallják ugyanis, hogy valaki néma és beszélni nem tud, elviszik Bélhez, és azt kívánják tőle, hogy az beszélni tudjon! |
| 41 Mintha érteni tudnának azok, akik mozogni nem tudnak! Ők maguk is, ha ezt belátják, otthagyják őket, mert isteneiknek maguknak sincs értelmük. |
| 42 Az asszonyok szalaggal körülövezve ülnek az utak mentén és korpát égetnek. |
| 43 Ha aztán valamelyik járókelő magával viszi egyiküket és vele alszik, az a társnője szemére veti, hogy a másikat nem tartották erre méltónak úgy, mint őt, és nem tépték le a szalagját. |
| 44 Csalárdság mindaz, ami náluk történik. Hogyan lehetne hát őket isteneknek gondolni vagy mondani? |
| 45 Ácsok és aranyművesek készítették őket. Semmi mássá sem lesznek, mint azzá, aminek a mesteremberek akarják. |
| 46 Maguk a művészek, akik őket készítik, nem hosszú életűek; lehetnek-e hát istenek azok, amiket ők készítettek? |
| 47 Csalárdságot és gyalázatot hagynak hátra utódaiknak. |
| 48 Mikor ugyanis háború és veszedelem jön rájuk, a papok azon tanakodnak egymás közt, hogy hová rejtőzzenek el velük. |
| 49 Hogyan lehetne tehát isteneknek tartani azokat, akik sem a háborútól nem tudják megszabadítani magukat, sem a veszedelmekből meg nem szabadulnak? |
| 50 Mivel arannyal és ezüsttel bevont fából vannak, később megtudja valamennyi nemzet és király, hogy csalárdságok. Nyilvánvalóvá lesz, hogy nem istenek, hanem emberek kezének művei, és semmiféle isteni cselekvés sincs bennük. |
| 51 Ki ne tudná hát, hogy nem istenek? |
| 52 Királyt nem támasztanak az országnak és esőt sem adnak az embereknek. |
| 53 Sem igazságot nem szolgáltatnak, sem az országokat meg nem mentik az igazságtalanságtól, mert tehetetlenek, mint a varjak az ég és a föld között. |
| 54 Ha pedig tűzvész üt ki a fából, ezüstből és aranyból való istenek házában, papjaik ugyan elfutnak és megmenekülnek, ők azonban, mint a gerendák, bennégnek. |
| 55 Sem a király, sem a harcosok előtt helyt nem állnak: hogyan lehetne tehát azt gondolni vagy elfogadni, hogy istenek? |
| 56 Sem tolvajoktól, sem rablóktól nem védik meg magukat a fából és kőből készített és arannyal meg ezüsttel bevont istenek. Akik erősebbek náluk, |
| 57 azok elveszik tőlük az aranyat, az ezüstöt és a ruhát, amely betakarja őket, és elmennek, ők pedig nem tudnak segíteni magukon. |
| 58 Jobb dolog tehát királynak lenni, mert az megmutathatja erejét, vagy hasznos szerszámnak a házban, mert azzal birtokosa dicsekszik, vagy ajtónak a házban, mert az megvédi mindazt, ami benne van, – mint hamis isteneknek. |
| 59 A nap, a hold és a csillagok, amelyek ragyogva világítanak, és arra vannak rendelve, hogy hasznosak legyenek, engedelmeskednek; |
| 60 ugyancsak gyönyörűség nézni a villámot is, ha feltűnik, éppúgy a szél is az egész földön fúj. |
| 61 Teljesítik a parancsot a felhők is, ha Isten azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget. |
| 62 Teljesíti a parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az erdőket. Ők azonban sem szépség, sem erő tekintetében nem hasonlók ezek egyikéhez sem. |
| 63 Ezért nem szabad azt gondolni, sem azt mondani, hogy istenek, hiszen nem tudnak sem igazságot szolgáltatni, sem más hasonlót cselekedni az embereknek. |
| 64 Mivel tehát tudjátok, hogy nem istenek, ne féljétek őket! |
| 65 Mert sem átkot, sem áldást nem mondanak a királyokra. |
| 66 Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold. |
| 67 Az állatoknak, amelyek födél alá futhatnak és segíthetnek magukon, jobb sorsuk van, mint nekik. |
| 68 Tehát mindenképpen nyilvánvaló előttünk, hogy nem istenek; ezért ne féljétek őket! |
| 69 Mert mint az uborkaföldön a madárijesztő, amely semmit sem őriz meg, olyanok az ő fából készített, ezüsttel és arannyal bevont isteneik. |
| 70 Olyanok azok, mint a kertben a fehér tövis, amelyre minden madár rászáll. Hasonlóképpen olyanok az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik, mint a sötét helyre kivetett holttest. |
| 71 S a bíborról és a bársonyról is, amelyeket a moly megrág rajtuk, tudjátok, hogy nem istenek. Végül ők maguk is felemésztődnek, és gyalázattá lesznek a földön. |
| 72 Jobb tehát az igaz embernek, akinek bálványai nincsenek, mert nem lesz része a gyalázatban. |