Livre de Daniel 4

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Moi, Nabukodonozor, j’étais tranquille dans ma maison et je vivais heureux dans mon palais,	1 Én, Nebukadnezár, nyugodtan éltem házamban és vidáman a palotámban.
2 lorsque j’ai fait un songe qui m’a effrayé; les pensées et les visions que j’ai eues durant la nuit m’ont épouvanté.	2 De álmot láttam, s az megijesztett, nyugvóhelyemen támadt gondolataim és a fejem látomásai megzavartak engem.
3 J’ai alors donné l’ordre de faire venir près de moi tous les sages de Babylone pour qu’ils me fassent connaître la signification du songe.	3 Ezért megparancsoltam, hogy hozzák elém Babilon valamennyi bölcsét, hogy mondják meg nekem az álom jelentését.
4 Les magiciens, les devins, les sorciers et les astrologues sont arrivés et je leur ai raconté le songe, mais ils ne m’en ont pas donné l’interprétation.	4 Be is jöttek a jósok, a bűbájosok, a káldeaiak meg a jövendőmondók, és én elmondtam előttük az álmot, de jelentését nem tudták megmondani nekem.
5 Pour finir s’est présenté Daniel (nommé Baltsasar selon le nom de mon Dieu), qui a en lui l’esprit des dieux saints. Je lui ai donc raconté le songe et je lui ai dit:	5 Végül színem elé járult egyik társuk, Dániel, akit az én Istenem nevéhez hasonlóan Baltazárnak hívnak, és akiben a szent istenek lelke van. Elmondtam előtte az álmot:
6 “Baltsasar, chef des magiciens, je sais que l’esprit des dieux saints est en toi et qu’il n’y a pas de mystère pour toi. Voici donc le songe que j’ai eu, explique-le-moi.	6 »Baltazár, te a jósok legkiválóbbja, mivel tudom, hogy benned a szent istenek lelke van, és semmiféle titok sem megfejthetetlen előtted, halld a látomást, amit álmomban láttam, és mondd meg a jelentését.
7 “J’étais sur mon lit et j’ai eu cette vision: il y avait un arbre au centre de la terre, il était de très haute taille.	7 Fejem a következőket látta nyugvóhelyemen: Azt láttam, hogy íme, egy igen magas fa áll a föld közepén.
8 L’arbre grandit et devint si important que son sommet touchait le ciel; on l’apercevait depuis les extrémités de la terre.	8 Nagy és erős fa volt, a teteje az égig ért, és látható volt az egész föld határáig.
9 Son feuillage était beau et ses fruits abondants. Il donnait à tous leur nourriture, les bêtes des champs s’abritaient à son ombre, les oiseaux du ciel nichaient dans ses branches; il donnait à tout être vivant sa nourriture.	9 Lombja igen szép volt, gyümölcse szerfölött sok, és volt rajta eledel minden lény számára; alatta jószágok és vadállatok tanyáztak, ágai közt az ég madarai röpdöstek, és róla táplálkozott minden élőlény.
10 “Je contemplais cette vision dans mon lit quand un veilleur, un saint, descendit du ciel.	10 Láttam továbbá nyugvóhelyemen, fejem látomásában, hogy íme, egy szent őr száll le az égből,
11 Il se mit à crier d’une voix forte: Abattez l’arbre et coupez ses branches, arrachez ses feuilles et faites tomber ses fruits. Que les bêtes sauvages fuient son ombre, et les oiseaux du ciel, ses branches.	11 hangosan kiált, és mondja: ‘Vágjátok ki a fát és vágjátok le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcseit, meneküljenek el alóla a vadállatok, és ágai közül a madarak.
12 Mais laissez en terre dans l’herbe des champs sa souche et ses racines liées de chaînes de fer et de bronze. Qu’il soit trempé de la rosée du ciel et qu’il partage l’herbe de la terre avec les bêtes sauvages.	12 Gyökereinek törzsökét azonban hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve kinn a füvön; öntözze az ég harmata, s a vadállatokkal legyen része a föld füvében.
13 Que son cœur d’homme lui soit enlevé et qu’on lui donne un cœur de bête, que sept ans passent sur lui!	13 A szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, és állati szívet adjanak neki, és hét idő múljék el fölötte.
14 Tel est le jugement prononcé par les veilleurs, telle est la décision des saints; ainsi tout être vivant saura que le Très-Haut est maître des royautés humaines. Il élève s’il le veut le plus humble des hommes.	14 Ez az őrök határozott végzése, és ez a szentek szava és kívánsága, amíg megismerik az élők, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és annak adhatja, akinek akarja, s akár a legalacsonyabb rendű embert is föléje állíthatja.’
15 “Voilà le songe que j’ai eu, moi le roi Nabukodonozor; à toi Baltsasar de me l’expliquer, car tous les sages de mon royaume ont été incapables de le faire. Mais toi tu le peux car l’esprit des dieux saints est en toi.”	15 Ezt az álmot láttam én, Nebukadnezár király. Te tehát, Baltazár, mondd meg hamar a jelentését, mert országomnak egyik bölcse sem tudja megmondani nekem a megfejtését; te azonban meg tudod mondani, mert a szent istenek szelleme van benned.«
16 Alors Daniel, appelé Baltsasar, resta sans parole pendant un moment; il était effrayé par ce qui lui venait à l’esprit. Le roi s’adressa à lui: “Baltsasar, n’aie pas peur de me dire la signification de ce songe!” Baltsasar prit donc la parole et dit: “Seigneur, que le songe soit pour ceux qui te haïssent et sa signification pour tes ennemis!	16 Erre Dániel, akit Baltazárnak neveztek, közel egy óráig csendesen gondolataiba merült, és gondolatai megrémítették őt. Megszólalt azonban a király és azt mondta: »Baltazár, ne rémítsen meg téged az álom és a jelentése!« Azt felelte erre Baltazár: »Uram, bárcsak szólna az álom azoknak, akik gyűlölnek téged, és jelentése azoknak, akik ellenségeid!
17 “Tu as vu un arbre qui grandissait et devenait si important que son sommet touchait les cieux et qu’on le voyait de toute la terre.	17 Az a magas és hatalmas fa, amelyet láttál, amelynek teteje az égig ér, amely az egész földön látható,
18 Son feuillage était beau et son fruit abondant. À tous il procurait la nourriture, les bêtes sauvages reposaient à son ombre, et dans ses branches nichaient les oiseaux du ciel.	18 melynek ágai igen szépek és gyümölcse nagyon sok, amelyen étel van minden lény számára, amely alatt a mező vadjai tanyáznak és ágai közt az ég madarai laknak:
19 Cet arbre, ô roi, c’est toi. Tu as grandi à tel point que ton pouvoir s’élève jusqu’aux cieux et ta puissance s’étend jusqu’aux extrémités de la terre.	19 te vagy, király! Te naggyá és hatalmassá lettél; nagyságod megnövekedett és eljutott az égig, és hatalmad az egész föld határáig.
20 Mais tu as vu, ô roi, un ange, un saint, qui descendait du ciel et disait: Coupez l’arbre, détruisez-le, mais laissez en terre la souche et les racines liées de chaînes de fer et de bronze dans l’herbe des champs, qu’il soit trempé de la rosée du ciel et qu’il ait sa part avec les bêtes des champs jusqu’à ce que sept ans aient passé sur lui.	20 Hogy pedig a király egy szent őrt látott leszállni az égből, aki így szólt: ‘Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el, gyökereinek törzsökét azonban hagyjátok a földben, verjétek vas- és rézbilincsekbe kinn a füvön, hintse meg az ég harmata, s a vadállatokkal legyen étele, míg hét idő el nem múlik felette,’ –
21 “Voici ce que cela signifie, ô roi. C’est une décision du Très-Haut qui touche mon seigneur le roi.	21 ez azt jelenti, ami a Fölséges határozatából uramra, királyomra következik:
22 On te chassera du milieu des hommes et tu habiteras avec les bêtes sauvages, tu te nourriras d’herbe comme le bœuf et tu seras mouillé de la rosée du ciel. Sept ans passeront sur toi jusqu’à ce que tu reconnaisses que le Très-Haut est maître des royautés humaines et qu’il donne le pouvoir à qui il veut.	22 kiűznek téged az emberek közül, és a jószágok meg a vadállatok közt lesz lakóhelyed; füvet eszel, mint az ökör, és az ég harmata öntöz meg téged, és hét idő múlik el feletted, amíg megérted, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és annak adhatja, akinek akarja.
23 “On a dit de laisser la souche et les racines de l’arbre; de même ton royaume te sera rendu lorsque tu auras compris que les Cieux sont maîtres de tout.	23 Mivel azonban az volt a parancs, hogy hagyják meg annak – vagyis a fának – a gyökerét: országod megmarad számodra, ha elismered az ég hatalmát.
24 C’est pourquoi, ô roi, écoute mon conseil. Rachète tes péchés en pratiquant la justice, et tes injustices en étant bon pour les malheureux; alors tout ira bien pour toi.”	24 Ezért, király, legyen tetszésedre az én tanácsom: váltsd meg alamizsnával bűneidet és a szegények iránt való irgalommal gonoszságaidat; akkor talán Ő megbocsátja vétkeidet.«
25 Tout cela arriva au roi Nabukodonozor.	25 Mindez be is következett Nebukadnezár királyon.
26 Douze mois plus tard, alors qu’il se promenait sur la terrasse du palais royal de Babylone,	26 Tizenkét hónap múlva babiloni palotájában sétált,
27 le roi disait: “N’est-ce pas ici la grande Babylone que j’ai construite par ma puissance et ma force, dont j’ai fait ma résidence royale, et qui sera la gloire de mon règne?”	27 és azt mondta a király: »Ugye ez az a nagy Babilon, amelyet erőm hatalmában és dicsőségem ragyogtatására én építettem ki országom székhelyévé?«
28 Cette parole était encore dans la bouche du roi, qu’une voix tomba du ciel: “C’est à toi que s’adresse cette parole, roi Nabukodonozor: La royauté s’est retirée de toi.	28 Még a király szájában volt a szó, amikor szózat hangzott alá az égből: »Mondom neked, Nebukadnezár király: királyi hatalmad megszűnik,
29 On va te chasser du milieu des hommes, tu habiteras avec les bêtes sauvages, tu te nourriras d’herbe comme le bœuf, et sept ans passeront sur toi, jusqu’à ce que tu reconnaisses que le Très-Haut est maître des royautés humaines et qu’il donne le pouvoir à qui il veut.”	29 kivetnek az emberek közül, s jószágok és vadállatok közt lesz lakásod; füvet eszel majd, mint az ökör, és hét idő múlik el feletted, amíg megérted, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és annak adhatja, akinek akarja.«
30 À l’instant même cette parole se réalisa. Nabukodonozor fut chassé du milieu des hommes; il mangeait de l’herbe comme le bœuf et son corps était trempé de la rosée du ciel, ses cheveux grandirent comme les plumes des aigles et ses ongles comme ceux des oiseaux.	30 Ugyanabban az órában beteljesedett a beszéd Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet evett, mint az ökör, és az ég harmata öntözte testét, míg a szőre olyanná nem nőtt, mint a sas tolla, és körme, mint a madarak karma.
31 À la fin du temps fixé, moi Nabukodonozor, j’ai levé mes yeux vers le ciel et mon intelligence m’est revenue. J’ai béni le Très-Haut, j’ai loué et glorifié celui qui vit éternellement. Sa puissance est une puissance éternelle et sa royauté s’étend de génération en génération.	31 »Az idő elmúltával azonban én, Nebukadnezár, fölemeltem szememet az égre, és visszanyertem értelmemet. Erre áldottam a Fölségest, és dicsőítettem és magasztaltam az örökké Élőt, mert az ő hatalma örök hatalom, és országa nemzedékről nemzedékre fennmarad.
32 Pour lui, tous les habitants de la terre sont comme rien, il fait ce qu’il veut de l’armée des cieux et des habitants de la terre; nul ne peut s’opposer à sa puissance ou lui dire: Que fais-tu?	32 Vele szemben a föld minden lakója olyan, mint a semmi, mert ő akarata szerint jár el az égi hatalmakkal és a föld lakóival, és nincs senki sem, aki kezének ellenállhatna. s azt mondhatná neki: ‘Miért tetted ezt?’
33 À ce moment même, l’intelligence est revenue en moi, j’ai retrouvé ma majesté et ma splendeur et j’ai pu renouer un règne glorieux. Mes conseillers et mes ministres m’ont recherché, j’ai été rétabli sur mon trône et j’ai même gagné en puissance.	33 Ugyanabban az időben értelmem visszatért hozzám, és visszajutottam királyi hatalmam dicsőségébe és fényébe; visszanyertem alakomat, és főembereim meg hivatalnokaim felkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb dicsőségre jutottam.
34 Maintenant moi, Nabukodonozor, je loue, je célèbre et je glorifie le Roi des cieux; tous ses chemins sont justes et ses œuvres sont vérité. Il sait abaisser ceux qui se conduisent avec orgueil.	34 Ezért most én, Nebukadnezár, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég királyát, mert minden cselekedete igaz és útjai igazságosak, és azokat, akik kevélységben járnak, meg tudja alázni.«