Livre des Lamentations 4

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Hélas! Le vieil or s’est terni, le fin métal jaune; on a jeté les riches pierres sacrées, au coin de toutes les rues.	1 Hogy elvesztette fényét az arany, elváltozott a szép színarany! Szétszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
2 Les fils de Sion, si nobles, qu’on estimait à leur poids d’or, sont regardés comme des pots de terre, comme un ouvrage de potier!	2 Sion drága fiait, melyek színarannyal értek fel, miként tekintették cserépkorsónak, fazekas keze művének!
3 Même les chacals présentent la mamelle, et allaitent leurs petits, mais la fille de mon peuple se fait cruelle comme les monstres du désert.	3 Még a sakálok is tartják emlőiket, szoptatják kölykeiket; de népem leánya kegyetlen lett, mint a struccok a sivatagban.
4 La langue du nourrisson lui colle au palais: il meurt de soif! Les petits enfants demandent du pain, et personne pour le partager!	4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúságtól; a gyermekek kenyeret kértek, de nincs, aki szegne nékik.
5 Les habitués de la fine cuisine, tombent de faiblesse dans les rues, ceux qu’on élevait dans la pourpre, embrassent le fumier.	5 Akik ínyencségeket ettek, elpusztultak az utcákon; akik bíborban nevelkedtek, átkarolták a szemétdombot.
6 Le péché de la fille de mon peuple, était plus grand que celui de Sodome, retournée en un instant sans que main d’homme ne s’y mette.	6 Nagyobb volt népem leányának bűne, mint Szodoma vétke, mely elpusztult egy szempillantás alatt, pedig kéz nem is nyúlt hozzá.
7 Ses jeunes étaient plus nets que la neige, plus blancs que le lait; leurs corps, plus bronzés que le corail, leurs visages, plus rayonnants que le saphir.	7 Nazírjai ragyogóbbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; pirosabb volt testük a korallnál, zafír az alakjuk.
8 Mais les voilà plus sombres que le soir, on ne les reconnaît plus dans les rues, la peau colle à leurs os, elle est sèche comme du bois.	8 Sötétebb lett külsejük a koromnál, nem lehet megismerni őket az utcákon; összezsugorodott bőrük a csontjukon, elszáradt, olyan lett, mint a fa.
9 Heureux ceux qui sont morts par l’épée, plutôt que de mourir de faim: privés des produits de la terre, ils se traînent et puis s’affaissent.	9 Jobb volt azoknak, akiket kard ölt meg, mint azoknak, akiket éhség öl meg; mert ők elepednek s halálra jutnak a mező terméketlensége miatt.
10 De leurs mains, faites pour la tendresse, des femmes ont fait cuire leurs enfants, elles en ont fait leur repas: mon peuple en était arrivé là!	10 Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, s azok eledelükké lettek népem leányának romlásakor.
11 Yahvé a satisfait sa fureur, il a répandu sa colère ardente. Le feu a pris dans Sion, il en a dévoré jusqu’aux fondations.	11 Kitöltötte bosszúságát az Úr, kiöntötte izzó haragját; tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
12 Pouvaient-ils croire, les rois de la terre, et les habitants du monde, qu’un adversaire, une armée ennemie, franchiraient les portes de Jérusalem?	12 Nem hitték a föld királyai, s a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy bejuthat az ellenfél és ellenség Jeruzsálem kapuin.
13 C’est à cause des péchés de ses prophètes, à cause des crimes de ses prêtres: ils avaient répandu dans la ville le sang des justes.	13 Prófétáinak vétkei és papjainak bűnei miatt, akik igazak vérét ontották benne.
14 Ils erraient aveugles dans les rues, couverts de sang; même leurs vêtements on ne pouvait plus les toucher:	14 Vakon támolyogtak az utcákon, vérrel beszennyezve, úgyhogy nem lehetett hozzáérni sem ruháikhoz.
15 “Écartez-vous, disait-on, c’est un impur, écartez-vous, ne le touchez pas!” Ils allaient errants et fugitifs, on disait chez les païens: “Ils ne resteront pas!”	15 »Térjetek ki! Tisztátalan!« – kiáltották nekik. »Térjetek ki, térjetek ki! Ne érintsetek!« Ha el is menekültek és elbujdostak, azt mondták róluk a nemzetek között: »Nem lehetnek itt tovább!«
16 La face de Yahvé les a dispersés, il ne les regarde plus: plus de considération pour les prêtres, plus de faveurs pour les anciens.	16 Az Úr arca szórta szét őket, nem tekint többé rájuk. A papokra nem voltak tekintettel, a véneknek sem kegyelmeztek.
17 Et nos yeux s’épuisaient attendant un secours illusoire; nous attendions, de nos miradors, une nation incapable de sauver.	17 Még mindig epedve vár a szemünk a segítségre, de hiába! Őrhelyünkről figyeltünk, várva a nemzetre, mely nem szabadít meg.
18 Nos ennemis nous épiaient: impossible d’atteindre nos place! La fin approchait, nos jours étaient comptés: nous vîmes venir la fin.	18 Lesték lépteinket, úgyhogy nem járhattunk tereinken. »Elközelgett a végünk, beteltek napjaink, bizony, eljött a végünk!«
19 Nos poursuivants étaient rapides, plus que les aigles du ciel; ils nous chassaient dans les montagnes, ils nous guettaient dans le désert.	19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint a sasok az égen; a hegyeken űztek minket, a pusztában leselkedtek ránk.
20 L’élu de Yahvé - il était comme notre souffle - a été pris dans leurs filets: “Toujours, disions-nous, nous vivrons à son ombre, au milieu de nations étrangères.”	20 Életünk lehelete, az Úr fölkentje foglyul esett vermeikben, akiről azt mondtuk: »Árnyékában élünk majd a nemzetek között.«
21 Réjouis-toi, fille d’Édom, tu peux rire, toi qui habites au pays d’Ous! La coupe passera jusque chez toi, elle t’enivrera et tu resteras nue.	21 Örülj és vigadj csak, Edom leánya, aki Úz földjén laksz! Hozzád is eljut majd a kehely, megrészegülsz, és levetkőzöl.
22 Voici ta faute pardonnée, fille de Sion, ton Dieu ne te mènera plus à l’exil! Mais toi, fille d’Édom, ta faute va se payer, il dévoilera tes péchés!	22 Véget ért bűnhődésed, Sion leánya, nem visz többé fogságba téged. Meglátogatott bűnödért, Edom leánya, leleplezte vétkeidet.