Cantique des cantiques 4

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Que tu es belle, ma compagne! Tu es belle et tes yeux derrière ton voile sont des colombes. Ta chevelure est un troupeau de chèvres qui s’accrochent aux pentes de Galaad;	1 De szép vagy, kedvesem, De szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött, hajad, mint a kecskenyáj, amely leszáll Gileád hegyeiről.
2 tes dents, des brebis tondues qui remontent toutes blanches du lavoir; chacune a sa jumelle, pas une ne l’a perdue.	2 Fogaid, mint a nyírásra kész nyáj, amint kijön a fürdőből, ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.
3 Tes lèvres sont un ruban d’écarlate plus charmant encore que tes paroles; tes joues, sous ton voile, sont les moitiés d’un fruit vermeil;	3 Ajkad karmazsinszalag, arcod bájjal teli; halántékod mint a gránátalmaszelet a fátyolod mögött.
4 ton cou, c’est la tour de David, fier donjon; mille boucliers y sont suspendus, tous les trophées ramenés par les braves.	4 Nyakad, mint Dávid tornya, bástyákkal kiépítve; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.
5 Tes deux seins sont deux faons mignons, les jumeaux d’une gazelle.	5 Két melled, mint a gazella ikrei, amelyek liliomok között legelnek.
6 Avant que ne souffle la brise du soir, et que déjà les ombres s’effacent, j’irai à la montagne de la myrrhe, aux collines de l’encens,	6 Amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem illannak, eljárok a mirha hegyéhez s a tömjén halmához.
7 Tu es toute belle, ma compagne, et pas de tache en toi!	7 Egészen szép vagy, kedvesem, és szeplő nincsen benned!
8 Du Liban viens ici, épouse, viens du Liban jusqu’ici! Laisse les crêtes de l’Amana, les sommets de Sénir et de l’Hermon, quitte ces repaires de lions, ces montagnes à léopards.	8 Jöjj a Libanonról, mátkám! Jöjj a Libanonról, jöjj! Hagyd el az Amána csúcsát, a Szánir és a Hermon ormát, az oroszlánok tanyáját, a párducok hegyeit.
9 Tu as pris mon cœur, épouse, ma sœur! tu m’as pris: d’un seul de tes regards, d’une perle de tes colliers.	9 Megsebezted szívemet, húgom, mátkám! Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével, nyakláncod egyetlen gyöngyével!
10 Qu’ils sont beaux tes seins, épouse, ma sœur, tes caresses me sont meilleures que le vin, tes huiles odorantes surpassent tous les baumes!	10 Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám! Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál, és keneteid illata minden balzsamnál!
11 Tes lèvres, épouse, distillent du nectar, lait et miel se cachent sous ta langue, et la senteur de tes vêtements est comme le parfum du Liban.	11 Ajkad színméztől csepeg, mátkám! Méz és tej árad nyelved alól, és ruháid illata tömjénillat.
12 Tu es un jardin clos, épouse, ma sœur, un jardin clos, une fontaine scellée!	12 Elzárt kert vagy, mátkám, húgom, elzárt kert, lepecsételt forrás.
13 Tes pousses se font verger de grenadiers, abondance de fruits exquis, aromates et grappes de senteur,	13 Hajtásaid gyönyörű liget, benne gránátalma és mindenféle gyümölcs, ciprusvirág és nárduszok,
14 thym, marjolaine, safran, cannelle, romarin, aloès et myrrhe et toute épice parfumée!	14 nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj, mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé és számtalan pompás balzsam.
15 Fontaine de mon jardin, puits d’eau vive, cascade dont les eaux descendent du Liban! ELLE:	15 A kert forrása az élő vizek kútja, amelyek a Libanonról csorognak.
16 Lève-toi, brise du nord, accourez vents du midi, soufflez sur mon jardin pour qu’il répande ses parfums! Que mon aimé vienne à son jardin et qu’il en goûte les fruits exquis! LUI:	16 Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj! Lengj át kertemen, hadd áradjon szét balzsamos illata!