Livre de Judith 4

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Les Israélites qui habitaient en Judée apprirent tout ce qu’Holoferne, le général en chef de Nabukodonozor, roi des Assyriens, avait fait aux nations païennes, comment il avait dépouillé tous leurs temples et les avait laissés en ruines.	1 Meghallották a Júdeában lakó Izrael fiai mindazt, amit Holofernész Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére művelt a nemzetekkel, hogyan fosztotta ki szentélyeiket és semmisítette meg őket.
2 À son approche, ils furent remplis d’une peur effroyable, avec une grande inquiétude pour Jérusalem et pour le Temple du Seigneur leur Dieu.	2 Nagy rémület vett erőt rajtuk színe előtt és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért,
3 En effet, ils rentraient à peine de la captivité, et depuis peu de temps seulement le peuple de Judée s’était rassemblé pour consacrer le mobilier, l’autel et le Temple, après leur profanation.	3 mert nemrég tértek vissza a fogságból és Júda népe még alighogy egybegyűlt, a szent edények, az oltár, az Isten háza nemrég lett felszentelve a meggyalázás után.
4 Ils sonnèrent donc l’alerte dans toute la Samarie, à Kona, à Beth-Oron, à Belmaïn, à Jéricho, à Choba, à Ésora et dans la vallée de Salem.	4 Hírvivőket küldtek egész Szamariába, a falvakba, Béthoronba, Ábelmaimba, Jerikóba, Kobába, Ajszorába és Szálem völgyébe.
5 On occupa les sommets des plus hautes montagnes et l’on fortifia les villages qui s’y trouvaient. Comme les champs venaient d’être moissonnés, on prépara des réserves de nourriture en vue de la guerre.	5 Megszállták a magas hegyek csúcsait, a falvakat lakosaik fallal megerősítették, háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket éppen akkor aratták le.
6 Le grand prêtre Yoakim, qui était alors en place à Jérusalem, envoya des lettres aux habitants de Béthulie et Bétomestaïm, car ils faisaient face à la plaine d’Esdrelon et la vallée de Dotaïn.	6 Joakim, aki ezekben a napokban főpap volt Jeruzsálemben, írt Betúlia és Bét-Omesztajim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemben a Dótain melletti mezővel szemben fekszik,
7 Il leur demandait d’occuper les défilés de la montagne qui étaient le seul chemin d’accès vers la Judée: il leur serait facile, disait-il, d’arrêter les ennemis, car les défilés étaient étroits et l’on ne pouvait passer que deux à la fois.	7 hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert ezeken át lehetett eljutni Júdába és könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy nem több, mint két ember fért el benne.
8 Les Israélites exécutèrent les ordres du grand prêtre Yoakim et du conseil des anciens du peuple d’Israël qui siégeait à Jérusalem.	8 Izrael fiai úgy cselekedtek, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben levő tanácsa elrendelte.
9 De toutes leurs forces, tous les hommes d’Israël crièrent vers Dieu et s’humilièrent devant lui.	9 Minden férfi Izraelben az Úrhoz kiáltott nagy állhatatossággal, megalázkodtak és böjtöt tartottak,
10 Eux, leurs femmes, leurs enfants, leurs troupeaux, tous ceux qui vivaient avec eux, serviteurs ou esclaves, s’habillèrent de sacs.	10 ők maguk, asszonyaik és gyermekeik, állataik és minden jövevény, béres és rabszolga szőrzsákkal övezték csípőjüket.
11 Tous les Israélites de Jérusalem, avec leurs femmes et leurs enfants, se prosternèrent devant le Temple, la tête couverte de cendre; ils tendirent les mains vers le Seigneur.	11 Izrael emberei, az asszonyok és gyermekek, akik Jeruzsálemben laktak, leborultak a szentély előtt, hamut hintettek fejükre, és kitárták szőrruhájukat az Úr temploma előtt.
12 L’autel lui-même fut recouvert d’un sac. Avec de grands cris, ils suppliaient d’un seul cœur le Dieu d’Israël de ne pas livrer leurs enfants à l’esclavage, leurs femmes au viol, leurs villes à la destruction, le Temple à la profanation et à la moquerie insolente des païens.	12 Az oltárt is szőrzsákkal fedték be, s egy szívvel buzgón kiáltottak Izrael Urához, ne engedje, hogy elrabolják gyermekeiket, zsákmányul vigyék asszonyaikat, örökrészük városait lerombolják, a szentélyt megszentségtelenítsék és gyalázattal illessék a pogányok.
13 Attentif à leur détresse, le Seigneur écouta leur appel. Dans toute la Judée et à Jérusalem, devant le Temple du Seigneur tout-puissant, le peuple jeûnait à longueur de journée.	13 Az Úr meghallgatta szavukat és rátekintett szorongattatásukra. A nép sok napon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt.
14 Le grand prêtre Yoakim avec tous les prêtres et serviteurs du Seigneur qui se tenaient devant le Seigneur, habillés de sacs, offraient l’holocauste perpétuel, les offrandes et les dons volontaires du peuple;	14 Joakim főpap és mindazok, akik az Úr színe előtt álltak, a papok és az Úr szolgái, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket, bemutatták az állandó áldozatot, a nép fogadalmi és önkéntes áldozatát.
15 et le turban couvert de cendre, de toutes leurs forces ils suppliaient le Seigneur de venir au secours de la maison d’Israël.	15 Hamu volt a turbánjukon, s minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy látogassa meg irgalmában Izrael egész házát.