Deuxième livre de Samuel 3

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 La guerre se prolongea entre la maison de Saül et celle de David. David s’imposait de plus en plus, tandis que le parti de Saül s’effritait.	1 Hosszú háborúság lett aztán Saul háza és Dávid háza között, de Dávid egyre gyarapodott és erősödött, Saul háza pedig napról-napra gyengült.
2 David eut des fils à Hébron: l’aîné était Amnon, né d’Ahinoam de Yizréel;	2 Dávidnak a következő fiai születtek Hebronban: elsőszülötte Ámnon volt, a jezreeli Ahinoámtól;
3 le second était Kiléab, né d’Abigayil femme de Nabal de Karmel; le troisième, Absalom fils de Maaka, une fille de Talmaï, roi de Guéchour,	3 utána Keleáb, Abigailtól, a kármeli Nábál volt feleségétől; a harmadik Absalom, Maákának, Talmáj, gessúri király lányának fia;
4 le quatrième était Adonias, né de Haggit; le cinquième, Chefatyas, né d’Abital,	4 a negyedik Adoniás, Haggit fia; az ötödik Safárja, Abitál fia;
5 le sixième, Yitréam né d’Égla, femme de David. Tous ces fils de David naquirent à Hébron.	5 a hatodik Jetraám, Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.
6 Durant la guerre entre la maison de Saül et la maison de David, Abner prenait de plus en plus d’importance dans la maison de Saül.	6 Tehát, amíg folyt a harc Saul háza és Dávid háza között, Ábner, Nér fia vezette Saul házát.
7 Saül avait une concubine nommée Rispa, fille d’Ayya, Abner la prit. Ichbaal dit à Abner: “Pourquoi as-tu pris la concubine de mon père?”	7 Volt azonban Saulnak egy mellékfelesége, név szerint Reszfa, Ája lánya. Azt mondta egyszer Isbaál Ábnernek:
8 À ces mots Abner entra dans une violente colère contre Ichbaal: “Suis-je donc une tête de chien? Je me suis montré plein d’attentions pour la maison de Saül ton père, pour ses frères et ses amis, je ne t’ai pas laissé entre les mains de David, et aujourd’hui tu me fais une scène pour une histoire de femme?	8 »Miért mentél be apám mellékfeleségéhez?« Erre ő nagyon megharagudott Isbaál szavaiért, és azt mondta: »Hát Júda felé fordult kutyafej vagyok-e én ma, én, aki irgalmasságot cselekedtem apád, Saul házával, testvéreivel és hozzátartozóival, s nem adtalak Dávid kezébe? S te ma belém kötsz, s megdorgálsz azért az asszonyért?
9 Que Dieu me maudisse et me maudisse encore si je ne réalise pas moi-même ce que Yahvé a promis par serment à David.	9 Büntesse Isten Ábnert most és mindenkor, ha úgy nem teszek Dáviddal, amint az Úr megesküdött Dávidnak:
10 Il a dit qu’il enlèverait la royauté à la maison de Saül et qu’il ferait David roi d’Israël et de Juda, depuis Dan jusqu’à Bersabée.”	10 ‘Elveszem a királyságot Saul házától, s Dávid trónját állítom Izrael és Júda fölé, Dántól Beersebáig.’«
11 Ichbaal n’osa pas répliquer un seul mot à Abner, car il avait peur de lui.	11 Ő erre semmit sem mert felelni neki, mivel félt tőle.
12 Abner envoya des messagers à David: “Fais un accord avec moi et je t’aiderai à rassembler autour de toi tout Israël.”	12 Ábner csakugyan követeket küldött maga helyett Dávidhoz, hogy mondják: »kié ez az ország«, és hogy mondják: »köss velem barátságot, s veled lesz a kezem, s hozzád térítem egész Izraelt.«
13 David répondit: “Très bien, je ferai un accord avec toi. Je ne mets qu’une condition: quand tu viendras, tu me ramèneras Mikal, la fille de Saül; sinon il est inutile de te présenter devant moi.”	13 Ő azt mondta: »Jó, barátságot kötök veled, de egy dolgot megkövetelek tőled; azt mondom: Ne kerülj a színem elé, amíg el nem hozod Míkolt, Saul lányát: úgy jöjj, és úgy kerülj elém.«
14 David envoya des messagers à Ichbaal, fils de Saül: “Rends-moi ma femme Mikal qu’on m’a donnée contre 100 prépuces de Philistins.”	14 Majd követeket küldött Dávid Isbaálhoz, Saul fiához is, és ezt üzente: »Add vissza feleségemet, Míkolt, akit száz filiszteus előbőre árán jegyeztem el magamnak.«
15 Alors Ichbaal l’envoya prendre chez son nouveau mari Paltiel, fils de Layich.	15 Isbaál el is küldött érte, és elvetette őt a férjétől, Fáltieltől, Lais fiától.
16 Son mari partit avec elle et l’accompagna en pleurant jusqu’à Bahourim. Là Abner lui dit: “Retourne chez toi!” Et il s’en retourna.	16 Férje ugyan siránkozva követte őt egész Bahurimig, de Ábner rászólt: »Eredj, térj vissza«, s akkor visszatért.
17 Abner eut des entretiens avec les anciens d’Israël; il leur dit: “Déjà ces derniers temps vous avez demandé que David règne sur vous.	17 Ábner aztán beszédet intézett Izrael véneihez, s ezeket mondta: »Tegnap is, tegnapelőtt is azt kívántátok, hogy Dávid uralkodjék rajtatok.
18 Maintenant passez aux actes, car Yahvé a parlé de David en ces termes: Par la main de mon serviteur David, je sauverai mon peuple Israël de la main des Philistins et de tous ses ennemis.”	18 Most tehát cselekedjetek, mert az Úr így szólt Dávidhoz: ‘Szolgámnak, Dávidnak a keze által mentem meg népemet, Izraelt, a filiszteusok és minden ellensége kezéből.’«
19 Abner parla ainsi aux hommes de Benjamin, puis il alla répéter à David, à Hébron, tout ce que souhaitaient les gens d’Israël et de Benjamin.	19 Ugyanígy szólt Ábner a benjaminitákhoz is. Aztán elment, hogy közölje Hebronban Dáviddal mindazt, amit Izrael s egész Benjamin határozott.
20 Abner vint trouver David à Hébron avec 20 hommes, et David fit un festin pour Abner et pour les hommes qui l’accompagnaient.	20 El is jutott Dávidhoz Hebronba húsz emberrel, s Dávid lakomát szerzett Ábnernek s embereinek, akik vele jöttek.
21 Abner dit alors à David: “Maintenant je m’en vais pour rassembler tout Israël autour de mon seigneur le roi; ils feront un pacte avec toi, et tu régneras sur tout ce que tu peux souhaiter. Puis David congédia Abner qui s’en retourna en paix.”	21 Aztán azt mondta Ábner Dávidnak: »Hadd menjek el, hogy egybegyűjtsem eléd, uram-királyom elé, egész Izraelt és szövetséget kössek veled, s uralkodj mindeneken, miként lelked kívánja.« Amikor aztán Dávid elkísérte Ábnert, s az békességgel elment,
22 Or voici que Joab et la garde de David revenaient d’une razzia: ils ramenaient un énorme butin. Abner, lui, avait quitté David à Hébron, David l’avait congédié et il s’en retournait tranquillement.	22 legott megjöttek Joábbal Dávid legényei, akik megverték a portyázókat, s igen nagy zsákmányt hoztak. Ábner ekkor már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elbocsátotta, és ő békében elment.
23 Lorsque Joab et sa troupe arrivèrent, on avertit Joab qu’Abner, fils de Ner était venu chez le roi et que celui-ci l’avait congédié amicalement.	23 Joáb és az egész sereg, amely vele volt, csak azután érkezett. Elbeszélték azonban Joábnak: »Eljött Ábner, Nér fia a királyhoz. Az elbocsátotta, és ő békében elment.«
24 Alors Joab entra chez le roi et lui dit: “Qu’as-tu fait? Abner est venu chez toi et tu l’as laissé partir?	24 Bement erre Joáb a királyhoz és azt mondta: »Mit műveltél? Íme, Ábner idejött hozzád, miért engedted tehát elmenni és távozni?
25 Tu connais Abner, fils de Ner: il est venu pour te tromper, pour connaître tes faits et gestes et savoir ce que tu prépares.”	25 Nem ismered-e Ábnert, Nér fiát? Hiszen csak azért jött hozzád, hogy megcsaljon, s tudja, mit teszel-veszel, s tudomása legyen mindenről, amit cselekszel.«
26 Aussitôt sorti de chez David, et sans le dire à David, Joab envoya des messagers à la citerne de Sira pour faire revenir Abner.	26 Amikor aztán Joáb kiment Dávidtól, követeket küldött Ábner után, s visszahozatta őt Szír vízvermétől, anélkül azonban, hogy Dávid tudta volna.
27 Et quand Abner arriva à Hébron, Joab l’entraîna à l’intérieur de la porte sous prétexte de parler discrètement avec lui; là il le frappa au ventre pour venger le sang de son frère Azaël. Abner mourut.	27 Amikor aztán Ábner visszatért Hebronba, Joáb álnokul félrevitte őt a kapuközbe, mintha beszélni akarna vele: s ott, bosszúból Aszaélnek, a fivérének a véréért, úgy lágyékon sújtotta, hogy meghalt.
28 David n’apprit la chose qu’ensuite. Il s’écria: “Moi et mon royaume, nous serons pour toujours innocents devant Yahvé du sang d’Abner, fils de Ner.	28 Amikor Dávid a már megtörtént dolgot meghallotta, azt mondta: »Ártatlan vagyok én és országom az Úr előtt mindörökké Ábnernek, Nér fiának vérétől.
29 Que ce sang retombe sur la tête de Joab et sur toute la maison de son père. Qu’il y ait toujours dans la maison de Joab des malades souffrant d’un écoulement ou de lèpre, des hommes bons pour manier le fuseau, des victimes de l’épée, des gens qui manquent de pain!”	29 Szálljon az Joáb fejére és apja egész házára, s ne fogyjon ki Joáb házából a folyásban szenvedő, a leprás, a mankóval járó, a kard alatt elhulló, a kenyérben szűkölködő!«
30 (Joab et son frère Abisaï avaient tué Abner parce qu’il avait frappé à mort leur frère Azaël lors du combat de Gabaon.)	30 Így ölte meg Joáb és Abisáj, a fivére, Ábnert, azért, mert megölte Aszaélt, a fivérüket Gibeonban, a harcban.
31 David dit ensuite à Joab et à tout le monde qui était autour de lui: “Déchirez vos vêtements, mettez des sacs sur vos reins et faites le deuil pour Abner.” Le roi David marchait derrière le corps.	31 Majd azt mondta Dávid Joábnak és az egész vele levő népnek: »Szaggassátok meg ruháitokat, övezzétek fel magatokat zsákkal és jajveszékeljetek Ábner temetési menetének élén.« Dávid király maga a halotti kerevet után haladt,
32 Pendant l’enterrement à Hébron, le roi éleva la voix et pleura devant la tombe: tout le peuple pleurait avec lui.	32 s amikor eltemették Ábnert Hebronban, Dávid király hangos sírásra fakadt Ábner sírja felett és sírt az egész nép is.
33 Le roi entonna alors cette lamentation sur Abner: “Abner devait-il mourir comme un homme de rien?	33 Majd gyászdalra zendített a király, és gyászolva Ábnert, azt mondta: »Nem úgy halt meg Ábner, mint a gyávák szoktak halni,
34 Tes mains n’étaient pas liées, tes pieds n’étaient pas serrés dans des chaînes de bronze, mais tu es tombé comme on tombe devant des criminels.” out le peuple se remit à pleurer.	34 kezedet nem kötötték össze, lábadat béklyó nem terhelte, hanem miként álnok emberek által szoktak elesni, úgy estél el te!« Felzokogott erre az egész nép és még inkább siratta.
35 Tous insistèrent auprès de David pour qu’il mange pendant qu’il faisait encore jour, mais David fit ce serment: “Que Dieu me maudisse et me maudisse encore si je goûte du pain ou quoi que ce soit avant le coucher du soleil.”	35 Mindazonáltal még fényes nappal eljött az egész sokaság, hogy eledelt vegyen magához Dáviddal. Ám Dávid megesküdött, és azt mondta: »Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha naplemente előtt kenyeret vagy valami mást ízlelek.«
36 Les gens du peuple furent très impressionnés et trouvèrent cela très bien, d’ailleurs ils trouvaient très bien tout ce que faisait le roi.	36 Tudomásul vette ezt az egész nép, és tetszett nekik mindaz, amit a király az egész nép előtt cselekedett,
37 Ainsi tout le peuple et tout Israël comprirent que ce n’était pas le roi qui avait fait assassiner Abner, fils de Ner.	37 és meggyőződött az egész nép és egész Izrael azon a napon, hogy nem a király intézkedésére ölték meg Ábnert, Nér fiát.
38 Le roi dit à ses serviteurs: “Ne savez-vous pas qu’un chef, un grand chef, est tombé aujourd’hui en Israël?	38 Sőt, a király azt mondta szolgáinak: »Nem tudjátok-e, hogy vezér és nagy ember esett el ma Izraelben?
39 Moi, pour l’instant, je ne peux pas grand-chose bien que j’aie reçu la consécration royale; ces hommes, les fils de Sérouya, sont plus durs que moi. Que Yahvé fasse payer le mal à celui qui l’a fait!”	39 Én azonban még gyenge vagyok, csak most kentek királlyá, azok az emberek pedig, azaz Száruja fiai hatalmasabbak nálam. Ezért az Úr fizessen meg a gonosztevőnek gonoszsága szerint.«