Psalmi 132

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Canticum graduum David. Ecce quam bonum et quam jucundum, habitare fratres in unum !	1 Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről,
2 Sicut unguentum in capite, quod descendit in barbam, barbam Aaron, quod descendit in oram vestimenti ejus ;	2 arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
3 sicut ros Hermon, qui descendit in montem Sion. Quoniam illic mandavit Dominus benedictionem, et vitam usque in sæculum.	3 »Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,
	4 nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni,
	5 amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!«
	6 Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején.
	7 Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához!
	8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája!
	9 Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak.
	10 Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét!
	11 Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: »Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe.
	12 Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.«
	13 Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta.
	14 »Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.
	15 Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel.
	16 Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei.
	17 Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.
	18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.«