Lettera ai Galati - האיגרת אל הגלטים 14

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 וַיְהִי יוֹמַיִם לִפְנֵי חַג הַפֶּסַח וְהַמַּצּוֹת וַיְבַקְשׁוּ הַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וְהַסּוֹפְרִים אֵיךְ־יִתְפְּשֻׂהוּ בְעָרְמָה לַהֲמִיתוֹ	1 Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg.
2 וַיֹּאמְרוּ אַךְ־לֹא בֶחָג פֶּן־תִּהְיֶה מְהוּמָה בָּעָם	2 Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.
3 וַיְהִי בִּהְיוֹתוֹ בְּבֵית־הִינִי בֵּית שִׁמְעוֹן הַמְצֹרָע וַיַּסֵּב אֶל־הַשֻּׁלְחָן וַתָּבֹא אִשָּׁה וּבְיָדָהּ פַּךְ־שֶׁמֶן נֵרְדְּ זַךְ וְיָקָר מְאֹד וַתִּשְׁבֹּר אֶת־הַפַּךְ וַתִּצֹּק עַל־רֹאשׁוֹ	3 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte.
4 וְיֵּשׁ אֲשֶׁר מִתְרָעֲמִים אִישׁ אֶל־רֵעֵהוּ לֵאמֹר עַל־מֶה הָיָה אִבּוּד הַשֶּׁמֶן הַזֶּה	4 Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: »Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet?
5 כִּי רָאוּי הָיָה זֶה לְהִמָּכֵר בְּיוֹתֵר מִשְּׁלשׁ מֵאוֹת דִּינַר וּלְתִתּוֹ לָעֲנִיִּים וַיִּגְעֲרוּ בָּהּ	5 Ezt az olajat el lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!« És megharagudtak az asszonyra.
6 וַיֹּאמֶר יֵשׁוּעַ הַנִּיחוּ לָהּ לָמָּה תֹגְיוּן נַפְשָׁהּ מַעֲשֶׂה טוֹב עָשְׂתָה עִמָּדִי	6 Jézus azonban így szólt: »Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem.
7 כִּי הָעֲנִיִּים תָּמִיד עִמָּכֶם וּכְשֶׁתִּרְצוּ תּוּכְלוּ לְהֵיטִיב לָהֶם וְאָנֹכִי לֹא־אֶהְיֶה אִתְּכֶם תָּמִיד	7 Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek.
8 אֵת אֲשֶׁר הָיָה לְאֵל יָדָהּ עָשָׂתָה קִדְּמָה לִמְשׁוֹחַ אֶת־גּוּפִי לְחָנְטוֹ	8 Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
9 אָמֵן אֹמֵר אֲנִי לָכֶם כִּי בַּאֲשֶׁר תִּקָּרֵא הַבְּשׂוֹרָה הַזֹּאת אֶל־כָּל־הָעוֹלָם גַּם אֶת־אֲשֶׁר עָשְׂתָה הִיא יְסֻפַּר לְזִכָּרוֹן לָהּ	9 Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.«
10 וִיהוּדָה אִישׁ־קְרִיּוֹת אֶחָד מִשְּׁנֵים הֶעָשָׂר הָלַךְ אֶל־רָאשֵׁי הַכֹּהֲנִים לִמְסֹר אוֹתוֹ אֲלֵיהֶם	10 Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
11 וְהֵם כְּשָׁמְעָם שָׂמְחוּ וַיֹּאמְרוּ לָתֶת־לוֹ כָסֶף וַיְבַקֵּשׁ תֹּאֲנָה לְמָסְרוֹ	11 Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.
12 וַיְהִי בָּרִאשׁוֹן לְחַג הַמַּצּוֹת עֵת זְבֹחַ הַפָּסַח וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו תַּלְמִידָיו אֵיפֹה תַחְפֹּץ לֶאֱכֹל אֶת־הַפֶּסַח וְנֵלְכָה וְנָכִין	12 A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: »Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?«
13 וַיִּשְׁלַח שְׁנַיִם מִתַּלְמִידָיו וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם לְכוּ הָעִירָה וְיִפְגַּע אֶתְכֶם אִישׁ נֹשֵׂא צַפַּחַת הַמָּיִם לְכוּ אַחֲרָיו	13 Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: »Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt,
14 וּבַאֲשֶׁר יָבוֹא שָׁמָּה אִמְרוּ לְבַעַל הַבַּיִת כֹּה אָמַר הָרַב אַיֵּה הַמָּלוֹן אֲשֶׁר אֹכְלָה שָּׁם אֶת־הַפֶּסַח עִם־תַּלְמִידָי	14 és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ‘Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?’
15 וְהוּא יַרְאֶה אֶתְכֶם עֲלִיָּה גְדוֹלָה מֻצָּעָה וּמוּכָנָה וְשָׁם הָכִינוּ לָנוּ	15 Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.«
16 וַיֵּצְאוּ תַלְמִידָיו וַיָּבֹאוּ הָעִירָה וַיִּמְצְאוּ כַּאֲשֶׁר דִּבֶּר לָהֶם וַיָּכִינוּ אֶת־הַפָּסַח	16 Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
17 וַיְהִי בָּעֶרֶב וַיָּבֹא עִם־שְׁנֵים הֶעָשָׂר	17 Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel.
18 וַיַּסֵּבּוּ וַיֹּאכֵלוּ וַיֹּאמֶר יֵשׁוּעַ אָמֵן אֹמֵר אֲנִי לָכֶם אֶחָד מִכֶּם הָאֹכֵל אִתִּי יִמְסְרֵנִי	18 Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: »Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem« .
19 וַיָּחֵלּוּ לְהִתְעַצֵּב וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו זֶה אַחַר זֶה הֲכִי אֲנִי הוּא	19 Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: »Csak nem én vagyok az, Uram?«
20 וַיַּעַן וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם אֶחָד מִשְּׁנֵים הֶעָשָׂר הוּא הַטֹּבֵל עִמִּי בַּקְּעָרָה	20 Ő azt felelte nekik: »A tizenkettő közül az egyik, aki velem egyszerre márt a tálból.
21 הֵן בֶּן־הָאָדָם הָלֹךְ יֵלֵךְ כַּאֲשֶׁר כָּתוּב עָלָיו אֲבָל אוֹי לָאִישׁ הַהוּא אֲשֶׁר עַל־יָדוֹ יִמָּסֵר בֶּן־הָאָדָם טוֹב לָאִישׁ הַהוּא שֶׁלֹּא נוֹלָד	21 Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!«
22 וַיְהִי בְאָכְלָם וַיִּקַּח יֵשׁוּעַ לֶחֶם וַיְבָרֶךְ וַיִּבְצַע וַיִּתֵּן לָהֶם וַיֹּאמַר קְחוּ אִכְלוּ זֶה הוּא גוּפִי	22 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Vegyétek, ez az én testem.«
23 וַיִּקַח אֶת־הַכּוֹס וַיְבָרֶךְ וַיִּתֵּן לָהֶם וַיִּשְׁתּוּ מִמֶּנָּה כֻּלָּם	23 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan.
24 וַיֹּאמֶר לָהֶם זֶה הוּא דָמִי דַּם־הַבְּרִית הַחֲדָשָׁה הַנִּשְׁפָּךְ בְּעַד רַבִּים	24 Ő pedig így szólt: »Ez az én vérem, az új szövetségé , amely sokakért kiontatik.
25 אָמֵן אֹמֵר אֲנִי לָכֶם שָׁתֹה לֹא־אֶשְׁתֶּה עוֹד מִתְּנוּבַת הַגֶּפֶן עַד־הַיּוֹם הַהוּא אֲשֶׁר אֶשְׁתֶּה אוֹתָהּ חֲדָשָׁה בְּמַלְכוּת הָאֱלֹהִים	25 Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.«
26 וְאַחֲרֵי גָּמְרָם אֶת־הַהַלֵּל וַיֵּצְאוּ אֶל־הַר הַזֵּיתִים	26 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
27 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם יֵשׁוּעַ אַתֶּם כֻּלְּכֶם תִּכָּשְׁלוּ בִי בַּלַּיְלָה הַזֶּה כִּי כָתוּב אַכֶּה אֶת־הָרֹעֶה וּתְפוּצֶיןָ הַצֹּאן	27 Jézus azt mondta nekik: »Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok’ .
28 וְאַחֲרֵי קוּמִי מִן הַמֵּתִים אֵלֵךְ לִפְנֵיכֶם הַגָּלִילָה	28 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.«
29 וַיֹּאמֶר אֵלָיו פֶּטְרוֹס גַּם אִם־כֻּלָּם יִכָּשְׁלוּ אֲנִי לֹא אֶכָּשֵׁל	29 Péter erre azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!«
30 וַיֹּאמֶר אֵלָיו יֵשׁוּעַ אָמֵן אֹמֵר אֲנִי לְךָ כִּי הַיּוֹם בַּלַּיְלָה הַזֶּה בְּטֶרֶם יִקְרָא הַתַּרְנְגוֹל פַּעֲמַיִם אַתָּה תְכַחֶשׁ־בִּי שָׁלשׁ פְּעָמִים	30 Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.«
31 וַיּוֹסֶף לְדַבֵּר בְּחָזְקָה וַיֹּאמֶר גַּם כִּי־יִהְיֶה עָלַי לָמוּת אִתְּךָ כַּחֵשׁ לֹא־אֲכַחֵשׁ בָּךְ וְכֵן אָמְרוּ גַּם־כֻּלָּם	31 Ő még erősebben fogadkozott: »Még ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg téged!« Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien.
32 וַיָּבֹאוּ אֶל־חָצֵר גַּת־שְׁמָנִים שְׁמוֹ וַיֹּאמֶר אֶל־תַּלְמִידָיו שְׁבוּ־לָכֶם פֹּה עַד אֲשֶׁר אֶתְפַּלָּל	32 Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: »Üljetek le itt, amíg imádkozom.«
33 וַיִּקַּח אִתּוֹ אֶת־פֶּטְרוֹס וְאֶת־יַעֲקֹב וְאֶת־יוֹחָנָן וַיָּחֶל לְהַשְׁמִים וְלָמוּג	33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni.
34 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם נַפְשִׁי מָרָה־לִי עַד־מָוֶת עִמְדוּ־פֹה וּשְׁקֹדוּ	34 Azt mondta nekik: »Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.«
35 וַיַּעֲבֹר מִשָּׁם מְעַט וָהָלְאָה וַיִּפֹּל אַרְצָה וַיִּתְפַּלֵּל אֲשֶׁר אִם־יוּכַל הֱיוֹת תַּעֲבָר־נָא מֵעָלָיו הַשָּׁעָה הַזֹּאת	35 Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra.
36 וַיֹּאמֶר אַבָּא אָבִי הַכֹּל תּוּכָל הַעֲבֵר־נָא מֵעָלַי אֶת־הַכּוֹס הַזֹּאת אַךְ־לֹא אֶת־אֲשֶׁר אֲנִי רוֹצֶה כִּי אִם־אֵת אֲשֶׁר־אַתָּה	36 Ezt mondta: »Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.«
37 וַיָּבֹא וַיִּמְצָאֵם יְשֵׁנִים וַיֹּאמֶר אֶל־פֶּטְרוֹס שִׁמְעוֹן הֲתִישַׁן הֲכִי־לֹא יָכֹלְתָּ לִשְׁקֹד שָׁעָה אֶחָת	37 Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: »Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát?
38 שִׁקְדוּ וְהִתְפַּלְלוּ פֶּן־תָּבֹאוּ לִידֵי נִסָּיוֹן הֵן הָרוּחַ הִיא חֲפֵצָה וְהַבָּשָׂר רָפֶה	38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.«
39 וַיֹּסֶף לָסוּר וַיִּתְפַּלֵּל בְּאָמְרוֹ עוֹד־הַפַּעַם כַּדְּבָרִים הָהֵמָּה	39 Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal.
40 וַיָּשָׁב וַיִּמְצָאֵם שֵׁנִית יְשֵׁנִים כִּי עֵינֵיהֶם הָיוּ כְבֵדוֹת וְלֹא יָדְעוּ מַה־יַּעֲנֻהוּ	40 Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki.
41 וַיָּבֹא פַּעַם שְׁלִישִׁית וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם מֵעַתָּה נוּמוּ וְנוּחוּ רַב־לִי כִּי־בָאָה הַשָּׁעָה הִנֵּה בֶן־הָאָדָם נִמְסַר בִּידֵי חַטָּאִים	41 Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
42 קוּמוּ וְנֵלֵכָה הִנֵּה הַמּוֹסֵר אוֹתִי קָרֵב	42 Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«
43 עוֹדֶנּוּ מְדַבֵּר וִיהוּדָה בָא וְהוּא אֶחָד מִשְּׁנֵים הֶעָשָׂר וְעִמּוֹ הָמוֹן רַב בַּחֲרָבוֹת וּבְמַקְלוֹת מֵאֵת הַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וְהַסּוֹפְרִים וְהַזְּקֵנִים	43 Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől.
44 וְהַמּוֹסֵר אוֹתוֹ נָתַן לָהֶם אוֹת לֵאמֹר הָאִישׁ אֲשֶׁר אֶשָּקֵהוּ זֶה הוּא אֹתוֹ תִפְשֹוּ וְהוֹלִיכֻהוּ אַל־יִמָּלֵט	44 Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.«
45 הוּא בָא וְהוּא נִגַּשׁ אֵלָיו וַיֹּאמֶר רַבִּי רַבִּי וַיְנַשֶּק־לוֹ	45 Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: »Rabbi!« És megcsókolta őt.
46 וַיִּשְׁלְחוּ־בוֹ אֶת־יְדֵיהֶם וַיִּתְפְּשֻׂהוּ	46 Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt.
47 וְאֶחָד מִן־הָעֹמְדִים אֶצְלוֹ שָׁלַף אֶת־חַרְבּוֹ וַיַּךְ אֶת־עֶבֶד הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל וַיְקַצֵּץ אֶת־אָזְנוֹ	47 Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
48 וַיַּעַן יֵשׁוּעַ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם כְּמוֹ עַל־פָּרִיץ יְצָאתֶם עָלַי בַּחֲרָבוֹת וּבְמַקְלוֹת לְתָפְשֵׂנִי	48 Jézus így szólt hozzájuk: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.
49 וְיוֹם יוֹם הָיִיתִי אֶצְלְכֶם מְלַמֵּד בַּמִּקְדָּשׁ וְלֹא הֶחֱזַקְתֶּם בִּי אֲבָל לְמַעַן יִמָּלְאוּ הַכְּתוּבִים	49 Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük.«
50 וַיַּעַזְבוּ אוֹתוֹ כֻּלָּם וַיָּנוּסוּ	50 A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak.
51 וְנַעַר אֶחָד הָלַךְ אַחֲרָיו מְעֻטָּף בְּסָדִין לְכַסּוֹת אֶת־עֶרְוָתוֹ וַיֹּאחֲזֻהוּ הַנְּעָרִים	51 Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben.
52 וְהוּא עָזַב אֶת־הַסָּדִין בְּיָדָם וַיָּנָס עָרֹם מִפְּנֵיהֶם	52 Elkapták, de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük.
53 וַיּוֹלִיכוּ אֶת־יֵשׁוּעַ אֶל־הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל וַיִּקָּהֲלוּ אִתּוֹ כָּל־הַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וְהַזְּקֵנִים וְהַסּוֹפְרִים	53 Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén.
54 וּפֶטְרוֹס הָלַךְ אַחֲרָיו מֵרָחוֹק עַד־לַחֲצַר הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל פְּנִימָה וַיֵּשֶׁב שָׁם עִם־הַמְשָׁרְתִים וַיִּתְחַמֵּם נֶגֶד הָאוּר	54 Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett.
55 וְרָאשֵׁי הַכֹּהֲנִים וְכָל־הַסַּנְהֶדְרִין בִּקְשׁוּ עֵדוּת עַל־יֵשׁוּעַ לַהֲמִיתוֹ וְלֹא מָצָאוּ	55 A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak.
56 כִּי רַבִּים עָנוּ בוֹ עֵדוּת שָׁקֶר אַךְ הָעֵדֻיּוֹת לֹא הָיוּ שָׁוֺת	56 Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással.
57 וַיָּקוּמוּ אֲנָשִׁים וַיַּעֲנוּ בוֹ עֵדוּת שָׁקֶר לֵאמֹר	57 Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal:
58 שָׁמַעְנוּ אֹתוֹ אֹמֵר אֲנִי אֶהֱרֹס אֶת־הַהֵיכָל הַזֶּה מַעֲשֵׂה יְדֵי אָדָם וְלִשְׁלשֶׁת יָמִים אֶבְנֶה הֵיכָל אַחֵר אֲשֶׁר אֵינֶנּוּ מַעֲשֵׂה יְדֵי אָדָם	58 »Hallottuk, hogy ez azt mondta: ‘Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott’.«
59 וְגַם־בָּזֹאת עֵדוּתָם לֹא שָׁוָתָה	59 De a vallomásuk így sem volt megegyező.
60 וַיָּקָם הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל וַיַּעֲמֹד בַּתָּוֶךְ וַיִּשְׁאַל אֶת־יֵשׁוּעַ לֵאמֹר הַאֵינְךָ מֵשִׁיב דָּבָר עַל־אֲשֶׁר אֵלֶּה עֹנִים בָּךְ	60 Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: »Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?«
61 וְהוּא הֶחֱרִישׁ וְלֹא הֵשִׁיב דָּבָר וַיּוֹסֶף עוֹד הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל לִשְׁאֹל אֹתוֹ וַיֹּאמֶר אֵלָיו הַאַתָּה הוּא הַמָּשִׁיחַ בֶּן־הַמְבֹרָךְ	61 Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: »Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?«
62 וַיֹּאמֶר יֵשׁוּעַ אֲנִי הוּא וְאַתֶּם תִּרְאוּ אֶת־בֶּן־הָאָדָם יוֹשֵׁב לִימִין הַגְּבוּרָה וּבָא עִם־עַנְנֵי הַשָּׁמָיִם	62 Jézus azt felelte neki: »Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben« .
63 וַיִּקְרַע הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל אֶת־בְּגָדָיו וַיֹּאמַר מַה־לָּנוּ עוֹד לְבַקֵּשׁ עֵדִים	63 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: »Mi szükségünk van még tanúkra?
64 שְׁמַעְתֶּם אֶת־הַגִּדּוּף מַה־דַּעְתְּכֶם וַיַּרְשִׁיעֻהוּ כֻלָּם כִּי־חַיַּב מִיתָה הוּא	64 Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?« Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.
65 וַיָּחֵלּוּ מֵהֶם לָרֹק בּוֹ וַיְחַפּוּ אֶת־פָּנָיו וַיַּכֻּהוּ בְאֶגְרֹף וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו הִנָּבֵא וְהַמְשָׁרְתִים הִכְאִיבֻהוּ בְּהַכּוֹתָם אוֹתוֹ עַל־הַלֶּחִי	65 Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: »Prófétálj!« S a szolgák is arcul verték őt.
66 וַיְהִי בִּהְיוֹת פֶּטְרוֹס לְמַטָּה בֶחָצֵר וַתָּבֹא אַחַת מִשִּׁפְחוֹת הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל	66 Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója,
67 וַתֵּרֶא אֶת־פֶּטְרוֹס כִּי מִתְחַמֵּם הוּא וַתַּבֶּט־בּוֹ וַתֹּאמַר גַּם־אַתָּה הָיִיתָ עִם־הַנָּצְרִי יֵשׁוּעַ	67 látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: »Te is a Názáreti Jézussal voltál!«
68 וַיְכַחֵשׁ לֵאמֹר לֹא אֵדַע וְלֹא אָבִין מָה אַתְּ אֹמָרֶת וַיֵּצֵא הַחוּצָה אֶל־הָאוּלָם וְהַתַּרְנְגֹל קָרָא	68 Ő azonban letagadta: »Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.« Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas.
69 וַתִּרְאֵהוּ הַשִּׁפְחָה וַתּוֹסֶף וַתֹּאמֶר אֶל־הָעֹמְדִים שָׁם כִּי זֶה הוּא אֶחָד מֵהֶם וַיְכַחֵשׁ פַּעַם שֵׁנִית	69 A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való.
70 וְכִמְעַט אַחֲרֵי־כֵן גַּם־הָעֹמְדִים שָׁם אָמְרוּ אֶל־פֶּטְרוֹס אָמְנָם אַתָּה אֶחָד מֵהֶם כִּי אַף־גְּלִילִי אַתָּה וּלְשׁוֹנְךָ כִּלְשׁוֹנָם	70 Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: »Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.«
71 וַיָּחֶל לְהַחֲרִים אֶת־נַפְשׁוֹ וּלְהִשָּׁבֵעַ לֵאמֹר לֹא יָדַעְתִּי אֶת־הָאִישׁ הַזֶּה אֲשֶׁר אֲמַרְתֶּם	71 Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!«
72 וְהַתַּרְנְגֹל קָרָא פַּעַם שֵׁנִית וַיִּזְכֹּר פֶּטְרוֹס אֶת־הַדָּבָר אֲשֶׁר אָמַר־לוֹ יֵשׁוּעַ בְּטֶרֶם יִקְרָא הַתַּרְנְגֹל פַּעֲמַיִם תְּכַחֵשׁ בִּי שָׁלשׁ פְּעָמִים וַיָּשֶׂם אֶל־לִבּוֹ וַיֵּבְךְּ	72 Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: »Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.« És sírni kezdett.