Daniyyel (דניאל ) - Daniele 14

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
	1 Más viszont, aki tengerre indul, és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely őt hordozza.
	2 Mert a haszonvágy eszelte ezt ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette,
	3 s a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, mivel a tengeren is adtál utat, és biztos ösvényt a hullámok között.
	4 Megmutatod, hogy minden veszélytől meg tudod menteni még azt is, aki jártasság nélkül száll tengerre.
	5 Hogy bölcsességed művei parlagon ne heverjenek, még a silány fára is rábízzák az emberek életüket, hajón szelik át a habokat, és életben maradnak.
	6 Már régente is, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, a világ reménysége hajóra menekült, és kezed irányítása mellett átmentette a nemző magot az utókornak.
	7 Mert áldott a fa, amely által igazság történik,
	8 de átok éri a kézzel alkotott bálványt, és azt is, aki készítette. Az egyiket azért, mert megalkotta, a másikat pedig, mert romlandó létére istennek hívták.
	9 Egyaránt utálat Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása,
	10 és készítőjével együtt a mű is bűnhődik.
	11 Ezért a pogányok bálványai ítélet alá esnek, mert utálattá lettek Isten teremtményei közül, kísértéssé lettek az emberek lelkének, és tőrré a balgák lábának.
	12 Mert a hűtlenség kezdete a bálványképek gondolata, kitalálásuk az élet rákfenéje.
	13 Nem voltak ilyenek kezdettől fogva, ezért nem is maradnak meg örökké.
	14 Mivel az ember hivalkodása által jöttek a világra, hirtelen elmúlás vár rájuk.
	15 A keserű gyászban bánkódó atya ugyanis a tőle váratlanul elragadott fia képmását készítette, s azt, aki mint ember halt meg, most istenként tisztelte, és alattvalói között szertartásokat és áldozatokat rendelt.
	16 Idővel az istentelen szokás megszilárdult, s e tévedést törvényként megtartották, és uralkodók parancsára faragott képeket imádtak.
	17 Akiket pedig az emberek nem tudtak szemtől szembe tisztelni, mert távol laktak tőlük, azok képmását a távolból elhozták, a királyról, akit tisztelni akartak, hű képet készítettek, hogy a távollevőnek olyan készséggel hízelegjenek, mintha közöttük volna.
	18 Tiszteletük ápolására pedig a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik azt nem ismerték,
	19 mert, hogy megbízója kedvében járjon, azon fáradozott művészetével, hogy a hasonlóságot minél hívebben kifejezze.
	20 A műalkotás szépségétől elbűvölt sokaság pedig most már istennek tartotta, akit kevéssel azelőtt mint embert tiszteltek.
	21 Ekként vált az emberi élet kelepcéjévé, hogy az emberek akár érzelem, akár uralkodó előtt meghajolva, a másra nem ruházható nevet kőnek vagy fának adták.
	22 És nem érik be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem a tudatlanság nagy háborúságában élnek, és mindezt a sok rosszat még béke gyanánt magasztalják!
	23 Mert amikor gyermekeiket feláldozzák, vagy titkos szertartásokat végeznek, s eszeveszett vad tivornyákat űznek,
	24 nem ügyelnek sem az élet, sem a házasság tisztaságára, az egyik a másikat irigységből megöli, vagy házasságtöréssel keseríti.
	25 Mindezek összekeverednek náluk, vérengzés, gyilkosság, lopás és csalárdság, vesztegetés, hűtlenség, lázadás és hamis eskü,
	26 a jók zaklatása, a megfeledkezés Istenről, a lelkek fertőzése, természetellenes paráznaság, a házasság állhatatlansága, házasságtörés és kicsapongás.
	27 Mert a gyalázatos bálványok imádása minden gonosznak oka, kezdete és bevégzése,
	28 hisz vagy őrjöngnek jókedvükben, vagy hamisan jövendölnek, vagy gonoszul élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek,
	29 mert amikor lélek nélküli bálványokban bizakodnak, nem tartanak a hamis eskü megtorlásától.
	30 Ezért mind a kettőért méltán bűnhődnek: azért, hogy bálványokra hagyatkozva, Istenről hamisan vélekedtek, és mert hamisan esküdtek, csalárdul megvetve az igazságot;
	31 mert nem azok hatalma, akikre esküt tettek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig az igaztalanok botlását.