Tobit 2

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In truth, after this, when there was a feast day of the Lord, and a good dinner had been prepared in the house of Tobit,	1 Asszarhaddon idejében tehát visszatértem házamba és visszakaptam feleségemet Annát és fiamat Tóbiást. Ünnepünkkor, pünkösdkor, amely a Hetek szent ünnepe, jó ebéd volt, leültem enni.
2 he said to his son: “Go, and bring some others who fear God from our tribe to feast with us.”	2 Meg volt terítve számomra az asztal és finom ételeket láttam. Így szóltam fiamhoz Tóbiáshoz: »Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide, s egyék velünk. Megvárlak fiam, amíg visszajössz.«
3 And after he had gone, returning, he reported to him that one of the sons of Israel, with his throat cut, was lying in the street. And immediately, he leapt from his place reclining at table, left behind his dinner, and went forth with fasting to the body.	3 Tóbiás elment, hogy a testvéreink között keressen egy szegényt, de visszatért és így szólt: »Apám!« Ezt mondtam neki: »Mi van fiam?« Ő ezt válaszolta: »Valakit meggyilkoltak a mieink közül, odavetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották.«
4 And taking it up, he carried it in secret to his house, so that, after the sun had set, he might bury him cautiously.	4 Fölkeltem, otthagytam az ebédet még mielőtt hozzányúltam volna, elhoztam az embert a térről egy házba, és vártam a napnyugtát, hogy eltemethessem.
5 And after he had hidden the body, he chewed his bread with mourning and fear,	5 Aztán hazatértem, megfürödtem és szomorúan fogyasztottam el kenyeremet,
6 remembering the word that the Lord spoke through the prophet Amos: “Your feast days shall be turned into lamentation and mourning.”	6 s eszembe jutott, amit Ámosz próféta mondott Bételről: »Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé.«
7 Truly, when the sun had set, he went out, and he buried him.	7 Elkezdtem sírni. Napnyugta után elmentem, megástam a sírt és eltemettem.
8 Yet all his neighbors argued with him, saying: “Now, an order was given to execute you because of this matter, and you barely escaped a death sentence, and again you are burying the dead?”	8 Szomszédaim kicsúfoltak és ezt mondták: »Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték és megmenekült, s íme, már újra halottakat temet.«
9 But Tobit, fearing God more than the king, stole away the bodies of the slain and concealed them in his house, and in the middle of the night, he buried them.	9 Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt.
10 But it happened one day, being tired from burying the dead, he came into his house, and he threw himself down next to the wall, and he slept.	10 Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment.
11 And, as he was sleeping, warm droppings from a swallow’s nest fell upon his eyes, and he was made blind.	11 Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font.
12 And so the Lord permitted this trial to befall him, in order that an example might be given to posterity of his patience, which is even like that of holy Job.	12 A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki.
13 For, even from his infancy, he had always feared God and kept his commandments, so he was not discouraged before God because of the scourge of blindness that had befallen him.	13 Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: »Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.«
14 But he remained immoveable in the fear of God, giving thanks to God all the days of his life.	14 Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.«
15 For just as kings have mocked blessed Job, so also his relatives and acquaintances ridiculed his life, saying:
16 “Where is your hope, on behalf of which you gave alms and buried the dead?”
17 In truth, Tobit corrected them, saying: “Do not speak in this way,
18 for we are the sons of the holy ones, and we look forward to that life which God will give to those who never change in their faith before him.”
19 In truth, his wife Anna went out to weaving work daily, and she brought back the provisions that she was able to obtain by the labor of her hands.
20 Whereupon it happened that, having received a young goat, she brought it home.
21 When her husband heard the sound of its bleating, he said, “Look, so that it might not be stolen, return it to its owners, for it is not lawful for us either to eat, or to touch, anything stolen.”
22 At this, his wife, being angry, answered, “Clearly, your hope has become vanity, and the manner of your almsgiving has become apparent.”
23 And with these and other similar such words, she reproached him.