| 1 Ez óvta meg azt, akit Isten először formált, a földkerekség atyját, amikor még csak ő volt megteremtve; |
| 2 ez vezette ki őt vétkéből, és adott hatalmat neki, hogy minden fölött uralkodjon. |
| 3 Tőle pártolt el haragjában az igaztalan, azért pusztult el testvérgyilkos indulatában. |
| 4 Mikor miatta özönvíz árasztotta el a földet, ismét a bölcsesség mentette meg, és vezérelte hitvány fa által az igazat. |
| 5 Miután a népek gonosz tervükre egybegyűltek, ez találta és óvta meg az igazat, hogy Isten előtt feddhetetlen legyen, és erőssé tette fia szeretetével szemben. |
| 6 Ez ragadta ki az igazat a gonoszok romlásakor, mikor az Ötvárosra hulló tűz elől menekült, |
| 7 gonoszságuk bizonysága gyanánt ott van a füstölgő sivár vidék, az idétlen gyümölcsöt termő fák, s a hitetlen lélek emlékéül álló sóoszlop. |
| 8 Mivel mellőzték a bölcsesség útját, nemcsak abban vallottak kárt, hogy a jót meg nem ismerték, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az embereknek, hogy el ne titkolhassák, amiben vétkeztek. |
| 9 Hű szolgáit viszont a bölcsesség ragadta ki a szorongatásból. |
| 10 Egyenes úton vezérelte a bátyja haragja elől menekülő igazat, megmutatta neki Isten országát, és megadta neki a szent dolgok ismeretét. Vesződsége közepette jóléthez segítette, és fáradságát bőséggel jutalmazta. |
| 11 Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben, és gazdagsághoz juttatta, |
| 12 megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől, és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet, hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél. |
| 13 Ez nem hagyta cserben az eladott igazat, hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe, |
| 14 és nem hagyta el a bilincsekben sem, amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát s a hatalmat elnyomói fölött. Meghazudtolta az ellene vádaskodókat, és örök hírnevet szerzett neki. |
| 15 Ez ragadta ki a szent népet, a feddhetetlen ivadékot, az elnyomó nemzet hatalmából, |
| 16 ez vonult be Isten szolgájának lelkébe, mire ő csodákkal és jelekkel állt ellen félelmes királyoknak. |
| 17 Megadta az igazaknak kényszermunkájuk jutalmát, csodás utakon vezérelte őket, nappal lepel volt számukra, éjjel pedig csillagfény. |
| 18 Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a nagy vízen, |
| 19 ellenségeiket pedig a tengerbe merítette, s a tenger mélységéből partra vetette. Ezért az igazak kifosztották a gonoszokat, |
| 20 és énekkel dicsérték Uram, szent nevedet. Egyetértve magasztalták győztes kezedet, |
| 21 a bölcsesség ugyanis megnyitotta a némák száját, s a gyermekek nyelvét ékesszólóvá tette. |