Cantique des cantiques 2

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Je suis le narcisse de Saron, le lis des vallées. --	1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. –
2 Comme le lis entre les chardons, telle ma bien-aimée entre les jeunes femmes. --	2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! –
3 Comme le pommier parmi les arbres d'un verger, ainsi mon bien-aimé parmi les jeunes hommes. Ason ombre désirée je me suis assise, et son fruit est doux à mon palais.	3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 Il m'a menée au cellier, et la bannière qu'il dresse sur moi, c'est l'amour.	4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem.
5 Soutenez-moi avec des gâteaux de raisin, ranimez-moi avec des pommes, car je suis maladed'amour.	5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!
6 Son bras gauche est sous ma tête et sa droite m'étreint. --	6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.
7 Je vous en conjure, filles de Jérusalem, par les gazelles, par les biches des champs, n'éveillez pas,ne réveillez pas mon amour, avant l'heure de son bon plaisir.	7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!
8 J'entends mon bien-aimé. Voici qu'il arrive, sautant sur les montagnes, bondissant sur les collines.	8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!
9 Mon bien-aimé est semblable à une gazelle, à un jeune faon. Voilà qu'il se tient derrière notre mur.Il guette par la fenêtre, il épie par le treillis.	9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.
10 Mon bien-aimé élève la voix, il me dit: "Lève-toi, ma bien-aimée, ma belle, viens.	10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!
11 Car voilà l'hiver passé, c'en est fini des pluies, elles ont disparu.	11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,
12 Sur notre terre les fleurs se montrent. La saison vient des gais refrains, le roucoulement de latourterelle se fait entendre sur notre terre.	12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.
13 Le figuier forme ses premiers fruits et les vignes en fleur exhalent leur parfum. Lève-toi, mabien-aimée, ma belle, viens!	13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!
14 Ma colombe, cachée au creux des rochers, en des retraites escarpées, montre-moi ton visage, fais-moi entendre ta voix; car ta voix est douce et charmant ton visage."	14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«
15 Attrapez-nous les renards, les petits renards ravageurs de vignes, car nos vignes sont en fleur.	15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!
16 Mon bien-aimé est à moi, et moi à lui. Il paît son troupeau parmi les lis.	16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,
17 Avant que souffle la brise du jour et que s'enfuient les ombres, reviens! Sois semblable, monbien-aimé, à une gazelle, à un jeune faon, sur les montagnes de Bétèr.	17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.