Numbers 16

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And behold Core the son of Isaar, the son of Caath, the son of Levi, and Dathan and Abiron the sons of Eliab, and Hon the son of Pheleth of the children of Ruben,	1 Azonban Kóré, aki Jichárnak, Lévi fiának, Kaát fiának a fia volt, meg Dátán és Abiron, Eliáb fiai és Hon, Felet fia, akik Rúben fiai közül valók voltak
2 Rose lap against Moses, and with them two hundred and fifty others of the children of Israel, leading men of the synagogue, and who in the time of assembly were called by name.	2 és más kétszázötven olyan férfi Izrael fiai közül, akik fejedelmei voltak a gyülekezetnek s akiket tanácskozás idején név szerint szoktak meghívni, felkeltek Mózes ellen
3 And when they had stood up against Moses and Aaron, they said: Let it be enough for you, that all the multitude consisteth of holy ones, and the Lord is among them: Why lift you up yourselves above the people of the Lord?	3 és szembeszálltak Mózessel és Áronnal és azt mondták: »Legyen elég nektek! Hiszen az egész közösség szent, s közöttük van az Úr! Miért emelitek hát magatokat az Úr népe fölé?«
4 When Moses heard this, he fell flat on his face:	4 Amikor ezt Mózes meghallotta, arcára borult,
5 And speaking to Core and all the multitude, he said: In the morning the Lord will make known who belong to him, and the holy he will join to himself: and whom he shall choose, they shall approach to him.	5 majd így szólt Kóréhoz és egész közösségéhez: »Meglátogat az Úr, hisz ismeri ő az övéit: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá.
6 Do this therefore: Take every man of you your censers, thou Core, and all thy company.	6 Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted,
7 And putting fire in them to morrow, put incense upon it before the Lord: and whomsoever he shall choose, the same shall be holy: you take too much upon you, ye sons of Levi.	7 töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok, Lévi fiai!«
8 And he said again to Core: Hear ye sons of Levi.	8 Azt mondta továbbá Kórénak: »Halljátok, Lévi fiai!
9 Is it a small thing unto you, that the God of Israel hath spared you from all the people, and joined you to himself, that you should serve him in the service of the tabernacle, and should stand before the congregation of the people, and should minister to him?	9 Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönített titeket az egész néptől és magához fűzött, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában és a nép közössége elé álljatok, s nevében szolgáljatok?
10 Did he therefore make thee and all thy brethren the sons of Levi to approach unto him, that you should challenge to yourselves the priesthood also,	10 Azért engedte-e meg, hogy közelítsetek hozzá, te és minden testvéred, Lévi fiai, hogy még a papságot is magatoknak követeljétek,
11 And that all thy company should stand against the Lord ? for what is Aaron that you murmur against him?	11 s egész pártod szembe szálljon az Úrral? Hiszen, micsoda Áron, hogy ő ellene zúgolódtok?«
12 Then Moses sent to call Dathan and Abiron the sons of Eliab. But they answered: We will not come.	12 Aztán elküldött Mózes, hogy elhívassa Dátánt és Abiront, Eliáb fiait. Ám azok azt felelték: »Nem megyünk.
13 Is it a small matter to thee, that thou hast brought us out of a land that flowed with milk and honey, to kill us in the desert, except thou rule also like a lord over us?	13 Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk?
14 Thou best brought us indeed into a land that floweth with rivers of milk and honey, and hast given us possessions of fields and vineyards; wilt thou also pull out our eyes? We will not come.	14 Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk.«
15 Moses therefore being very angry, raid to the Lord: Respect not their sacrifices: thou knowest that I have not taken of them so much as a young ass at any time, nor have injured any of them.	15 Nagyon megharagudott erre Mózes és azt mondta az Úrnak: »Ne tekints áldozatukra! Te tudod, hogy soha még egy fia-szamarat sem vettem el tőlük és senkit sem bántottam közülük.«
16 And he said to Core: Do thou and thy congregation stand apart before the Lord to morrow, and Aaron apart.	16 Aztán azt mondta Kórénak: »Álljatok a holnapi napon az Úr elé, külön te és egész gyülekezeted és külön Áron.
17 Take every one of you censers, and put incense upon them, offering to the Lord two hundred and fifty censers: let Aaron also hold his censer.	17 Vegyétek mindnyájan füstölőtöket, tegyetek rá füstölőszert, s vigyétek az Úr elé a kétszázötven füstölőt, s Áron is tartsa füstölőjét.«
18 When they had done this, Moses and Aaron standing,	18 Amikor ezt megtették, s Mózes és Áron is odaállt,
19 And had drawn up all the multitude against them to the door of the tabernacle, the glory of the Lord appeared to them all.	19 s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége.
20 And the Lord speaking to Moses and Aaron, said:	20 Akkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
21 Separate yourselves from among this congregation, that I may presently destroy them.	21 »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd veszítem el őket egyszerre.«
22 They fell flat on their face, and said: O most mighty, the God of the spirits of all flesh, for one man's sin shall thy wrath rage against all?	22 Ám ők arcra borultak, s azt mondták: »Minden test lelkének hatalmas Istene: vajon egy ember vétke miatt az egész népre zúdul-e haragod?«
23 And the Lord said to Moses:	23 Azt mondta erre az Úr Mózesnek:
24 Command the whole people to separate themselves from the tents of Core and Dathan and Abiron.	24 »Parancsold meg az egész népnek, hogy álljon félre Kóré, Dátán és Abiron sátrától.«
25 And Moses arose, and went to Dathan and Abiron: and the ancients of Israel following him,	25 Felkelt tehát Mózes és elment Dátánhoz s Abironhoz, s követték őt Izrael vénei
26 He said to the multitude: Depart from the tents of these wicked men, and touch nothing of theirs, lest you be involved in their sins.	26 és azt mondta a népnek: »Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek a sátrától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övék, hogy el ne sodródjatok bűneik miatt.«
27 And when they were departed from their tents round about, Dathan and Abiron coming out stood in the entry of their pavilions with their wives and children, and all the people.	27 Miután ők körben eltávoztak sátraiktól, Dátán és Abiron kijöttek és megálltak sátruk bejáratánál feleségeikkel, gyermekeikkel s egész háznépükkel együtt.
28 And Moses said: By this you shall know that the Lord hath sent me to do all things that you see, and that I have not forged them of my own head:	28 Azt mondta ekkor Mózes: »Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy megtegyem mindazt, amit láttok, s hogy nem a magam szívéből csináltam:
29 If these men die the common death of men, and if they be visited with a plague, wherewith others also are wont to be visited, the Lord did not send me.	29 ha ők az emberek szokott halálával múlnak ki, s az a csapás látogatja meg őket, amely a többi embert szokta meglátogatni, akkor nem küldött engem az Úr;
30 But if the Lord do a new thing, and the earth opening her mouth swallow them down, and all things that belong to them, and they go down alive into hell, you shall know that they have blasphemed the Lord.	30 de ha új dolgot művel az Úr, úgyhogy a föld nyitja fel száját és nyeli el őket s mindazt, ami az övék, s elevenen szállnak le az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy káromolták az Urat.«
31 And immediately as he had made an end of speaking, the earth broke asunder under their feet:	31 S nyomban, ahogy befejezte a beszédet, meghasadt lábuk alatt a föld
32 And opening her mouth, devoured them with their tents and all their substance.	32 és felnyitotta száját, s elnyelte őket sátrukkal s minden holmijukkal együtt,
33 And they went down alive into hell the ground closing upon them, and they perished from among the people.	33 s leszálltak elevenen az alvilágba, s a föld befödte őket, és így vesztek ki a közösségből.
34 But all Israel, that was standing round about, fled at the cry of them that were perishing: saying: Lest perhaps the earth swallow us up also.	34 Ekkor egész Izrael, amely ott állt körben, elfutott az elveszők kiáltására, mondván: »El ne találjon nyelni minket is a föld.«
35 And a fire coming out from the Lord, destroyed the two hundred and fifty men that offered the incense.	35 Aztán tűz jött ki az Úrtól, s megölte azt a kétszázötven férfit, akik bemutatták a füstölőszert.
36 And the Lord spoke to Moses, saying:
37 Command Eleazar the son of Aaron the priest to take up the censers that lie in the burning, and to scatter the fire of one side and the other: because they are sanctified
38 In the deaths of the sinners: and let him beat them into plates, and fasten them to the altar, because incense hath been offered in them to the Lord, and they are sanctified, that the children of Israel may see them for a sign and a memorial.
39 Then Eleazar the priest took the brazen censers, wherein they had offered, whom the burning fire had devoured, and beat them into plates, fastening them to the altar:
40 That the children of Israel might have for the time to come wherewith they should be admonished, that no stranger or any one that is not of seed of Aaron should come near to offer incense to the Lord, lest he should suffer as Core suffered, and all his congregation, according as the Lord spoke to Moses.
41 The following day all the multitude of the children of Israel murmured against Moses and Aaron, saying: You have killed the people of the Lord.
42 And when there arose a sedition, and the tumult increased,
43 Moses and Aaron fled to the tabernacle of the covenant. And when the were gone into it, the cloud covered it, and the glory of the Lord appeared.
44 And the Lord said to Moses:
45 Get you out from the midst of this multitude, this moment will I destroy them. And as they were lying on the ground,
46 Moses said to Aaron: Take the censer, and putting fire in it from the altar, put incense upon it, and go quickly to the people to pray for them: for already wrath is gone out from the Lord, and the plague rageth.
47 When Aaron had done this, and had run to the midst of the multitude which the burning fire was now destroying, he offered the incense:
48 And standing between the dead and the living, he prayed for the people, and the plague ceased.
49 And the number of them that were slain was fourteen thousand and seven hundred men, besides them that had perished in the sedition of Core.
50 And Aaron returned to Moses to the door of the tabernacle of the covenant after the destruction was over.