Psalms 10

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Why, O Lord, hast thou retired afar off? why dost thou slight us in our wants, in the time of trouble?	1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?
	2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!
	3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.
	4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«
	5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.
	6 Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«
	7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.
	8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.
	9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.
	10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.
	11 Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«
	12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!
	13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«
	14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.
	15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.
	16 Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.
	17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,
	18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.