| 1 Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja. |
| 2 Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe. |
| 3 Nemes származásával dicsekszik, mivel Istennel együtt lakik. A mindenség Ura megkedvelte, |
| 4 mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója. |
| 5 Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben, mi gazdagabb a mindeneket alkotó bölcsességnél? |
| 6 Ha a megérzés sikerrel munkálkodik, van-e a létezők között nála különb művész? |
| 7 És ha valaki az igazságot kedveli, fáradságának gyümölcsei kiváló erények, mert megtanít mértéktartásra és okosságra, igazságosságra és erősségre, melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek. |
| 8 Ha pedig valaki gazdag tudást kíván: ismeri ő a múltat, kifürkészi a jövőt, ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez, előre tudja a jeleket s a csodákat, a korok és időszakok végét. |
| 9 Eltökéltem tehát, hogy őt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette. |
| 10 Dicsőségem lesz miatta a népek előtt, bár ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél. |
| 11 Az ítéletben elmésnek találnak, a hatalmasok elámulnak rajtam, s a fejedelmek arca megcsodál engem. |
| 12 Ha hallgatok, megvárnak engem, ha szólok, felfigyelnek; ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket. |
| 13 Ezenfelül általa halhatatlanságban lesz részem, s örök emléket hagyok az utánam jövőknek. |
| 14 Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim, |
| 15 félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak, a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hősnek. |
| 16 Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm. |
| 17 Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában, |
| 18 és nemes gyönyörűség a barátságában, el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz. |
| 19 Bár széptermetű ifjú voltam, és jó lélek jutott osztályrészemül, |
| 20 vagy inkább: mivel jó voltam, hibátlan testbe érkeztem, |
| 21 mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja, – és már ez is bölcsesség volt: tudni, hogy kinek az adománya az –, azért az Úr elé járultam, kértem őt, és szívem mélyéből így szóltam: |