| 1 Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg testvérek, fogjátok ezt a fejet és függesszétek ki a fal oromzatára. |
| 2 Amikor pedig megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, ragadja meg mindegyiktek fegyverét, vonuljon ki a városból minden harcra termett férfi és tegyetek úgy, mintha harcba indulnátok az asszírok fiainak előőrsei ellen, de ne menjetek le. |
| 3 Azok majd megragadják fegyvereiket, a táborba mennek és felébresztik az asszír sereg vezéreit. Azok Holofernész sátorához futnak, de nem találják ott, mire erőt vesz rajtuk a rémület és megfutamodnak előletek. |
| 4 Ti pedig, és mindazok, akik Izrael földjén laknak, üldözzétek őket és terítsétek le őket menekülés közben. |
| 5 Mielőtt azonban mindezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Áhiort, hogy lássa és emlékezzék arra, aki gyalázta Izrael házát, s őt ide küldte, hogy halálát lelje köztünk.« |
| 6 Elhívták Áhiort Ozija házából, aki amint meglátta Holofernész fejét az egybegyűlt nép között egy férfi kezében, arcra borult és elájult. |
| 7 Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és ezt mondta: »Légy áldott Júda minden sátrában és minden nép között, s remegjen mindenki, aki csak hallja nevedet. |
| 8 Most pedig beszéld el nekem, mit tettél ezekben a napokban.« Akkor Judit a nép közepette elbeszélte mindazt, amit cselekedett attól a naptól kezdve, amikor kiment tőlük egészen addig, hogy most beszél velük. |
| 9 Amikor befejezte beszédét az egész nép hangos szóval fölkiáltott és az örvendezés hangja betöltötte az egész várost. |
| 10 Amikor Áhior látta mindazt, amit Izrael Istene cselekedett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és Izrael házához csatlakozott mind a mai napig. |
| 11 Amikor hajnalodott, kifüggesztették Holofernész fejét a falra, minden férfi megragadta fegyverét és csoportokban megindultak a hegy lejtőjén lefelé. |
| 12 Amikor meglátták őket Asszíria fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok jelentették a vezéreknek és parancsnokoknak és az összes tisztnek. |
| 13 Elmentek Holofernész sátorához és így szóltak Bagoászhoz, aki minden vagyonára felügyelt: »Keltsd fel urunkat, mert ezek a zsidók támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.« |
| 14 Bagoász bement, tapsolt a függöny előtt, azt gondolta ugyanis, hogy Judittal alszik. |
| 15 Mivel pedig senki sem válaszolt, félrehúzta a függönyt, belépett a hálószobába, s ott találta Holofernészt holtan a zsámolyon, a feje le volt vágva. |
| 16 Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott erős hangon és megszaggatta ruháját. |
| 17 Majd bement abba a sátorba, ahol Judit lakott, de nem találta őt. A nép közé futott és ezt kiáltotta: |
| 18 »Gonoszul cselekedtek a szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára, Holofernész a földön hever, feje nincs rajta.« |
| 19 Amikor ezt a hírt meghallották, az asszír sereg vezérei megszaggatták ruhájukat, megrendült a lelkük, nagy kiabálás és jajgatás töltötte be az egész tábort. |