Job 10

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Mi alma está asqueada de la vida, quiero dar libre curso a mi queja, expresaré toda mi amargura.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Diré a Dios: «No me condenes, dame a conocer por qué me recriminas».	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 ¿Es un placer para ti oprimir, despreciar la obra de tus manos y favorecer el designio de los malvados?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 ¿Acaso tienes ojos de carne? ¿Ves tú las cosas como las ven los hombres?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 ¿Son tus días como los de un mortal y tus años como los días de un hombre,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 para que estés al acecho de mi culpa y vayas en busca de mi pecado,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 aún sabiendo que no soy culpable y que nadie puede librar de tu mano?	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Tus manos me modelaron y me hicieron, y luego, cambiando de parecer, me destruyes.	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Acuérdate que me hiciste de la arcilla y que me harás retornar al polvo.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 ¿Acaso no me derramaste como leche y me cuajaste como el queso?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Me revestiste de piel y de carne y me tejiste con huesos y tendones.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Me diste la vida y me trataste con amor, y tu solicitud preservó mi aliento.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 ¡Pero tú ocultabas alto en tu corazón, ahora comprendo lo que tenías pensado!	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 Si yo peco, tú me vigilas y no me absuelves de mi culpa.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Si soy culpable, ¡ay de mí! Si soy inocente, tampoco puedo alzar cabeza, saturado de ignominia, embriagado de aflicción.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Si me levanto, tú me cazas como un león y redoblas contra mi tu asombroso poder.	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 Suscitas contra mí nuevos testigos, acrecientas tu furor contra mí y me atacas con tropas de relevo.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 ¿Por qué me sacaste del seno materno? Yo habría expirado sin que nadie me viera,	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 sería como si nunca hubiera existido, me habrían llevado del vientre a la tumba.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 ¡Duran tan poco los días de mi vida! ¡Apártate de mí! Así podré sonreír un poco,	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 antes que me vaya, para no volver, a la región de las tinieblas y las sombras,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 a la tierra de la oscuridad y el desorden, donde la misma claridad es tiniebla.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«