Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 »Sa svojim očima savez sam sklopio da pogledat neću nijednu djevicu.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 A što mi je Bog odozgo dosudio, kakva mi je baština od Svesilnoga?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 Ta nije li nesreća za opakoga, a nevolja za one koji zlo čine?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Ne proniče li on sve moje putove, ne prebraja li on sve moje korake?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Zar sam ikad u društvu laži hodio, zar mi je noga k prijevari hitjela?
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 Nek’ me na ispravnoj mjeri Bog izmjeri pa će uvidjeti neporočnost moju!
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Ako mi je korak s puta kad zašao, ako mi se srce za okom povelo, ako mi je ljaga ruke okaljala,
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 neka drugi jede što sam posijao, neka sve moje iskorijene izdanke!
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Ako mi zavede srce žena neka, ako za vratima svog bližnjeg kad vrebah,
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 neka moja žena drugom mlin okreće, neka s drugim svoju podijeli postelju!
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 Djelo bestidno time bih počinio, zločin kojem pravda treba da presudi,
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 užeg’o vatru što žeže do propasti i što bi svu moju sažgala ljetinu.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Ako kada prezreh pravo sluge svoga il’ služavke, sa mnom kad su se parbili,
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 što ću učiniti kada Bog ustane? Što ću odvratit’ kad račun zatraži?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Zar nas oba on ne stvori u utrobi i jednako sazda u krilu majčinu?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 Ogluših li se na molbe siromaha ili rasplakah oči udovičine?
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 Jesam li kada sâm svoj jeo zalogaj a da ga nisam sa sirotom dijelio?
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 Ta od mladosti k’o otac sam mu bio, vodio sam ga od krila materina!
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 Zar sam beskućnika vidio bez odjeće ili siromaha kog bez pokrivača
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 a da mu bedra ne blagosloviše mene kad se runom mojih ovaca ogrija?
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 Ako sam ruku na nevina podigao znajuć’ da mi je na vratima branitelj,
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 nek’ se rame moje od pleća odvali i neka mi ruka od lakta otpadne!
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 Jer strahote Božje na mene bi pale, njegovu ne bih odolio veličanstvu.
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 Zar sam u zlato pouzdanje stavio i rekao zlatu: ‘Sigurnosti moja!’
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 Zar sam se veliku blagu radovao, bogatstvima koja su mi stekle ruke?
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 Zar se, gledajući sunce kako blista i kako mjesec sjajni nebom putuje,
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 moje srce dalo potajno zavesti da bih rukom njima poljubac poslao?
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 Grijeh bi to bio što za sudom vapije, jer Boga višnjega bih se odrekao.
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 Zar se obradovah nevolji dušmana i likovah kad ga je zlo zadesilo,
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 a koji ne dadoh griješiti jeziku, proklinjući ga i želeći da umre?
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 Ne govorahu li ljudi mog šatora: ‘Ta koga nije on mesom nasitio?’
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 Nikad nije stranac vani noćivao, putniku sam svoja otvarao vrata.
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 Zar sam grijehe svoje ljudima tajio, zar sam u grudima skrivao krivicu
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 jer sam se plašio govorkanja mnoštva i strahovao od prezira plemenskog te sam mučao ne prelazeć’ svoga praga?
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 O, kad bi koga bilo da mene sasluša! Posljednju sam svoju riječ ja izrekao: na Svesilnom je sad da mi odgovori! Nek’ mi optužnicu napiše protivnik,
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 i ja ću je nosit’ na svome ramenu, čelo ću njome k’o krunom uresit’.
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 Dat ću mu račun o svojim koracima i poput kneza pred njega ću stupiti.« <40b>Konac riječi Jobovih.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 Ako je na me zemlja moja vikala, ako su s njom brazde njezine plakale;
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 ako sam plodove jeo ne plativši i ako sam joj ojadio ratare,
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 <40a>neka mjesto žita po njoj niče korov, a mjesto ječma nek’ posvud kukolj raste!