| 1 Elmúlt erre három esztendő, anélkül, hogy háború lett volna Szíria s Izrael között. | 1 Минуло 3 роки спокійно і не було війни між Арамом та Ізраїлем. |
| 2 A harmadik esztendőben aztán lement Jozafát, Júda királya Izrael királyához. | 2 На третьому ж році прибув Йосафат, цар юдейський, до царя ізраїльського. |
| 3 Izrael királya pedig azt mondta szolgáinak: »Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk? És mi hagyjuk és nem vesszük vissza Szíria királyának kezéből?« | 3 Цар ізраїльський сказав до своїх слуг: «Чи ви знаєте, що Рамот гілеадський нам належить? Ми ж мовчимо, не відбираємо його з рук царя арамійського.» |
| 4 Azt mondta ekkor Jozafátnak: »Eljössz-e velem hadakozni Rámót-Gileád ellen?« | 4 Потім сказав Йосафатові: «Підеш зо мною на війну проти Рамоту гілеадського?» Йосафат відповів цареві ізраїльському: «Я — як і ти, мій народ, як твій народ, мої коні, як твої коні.» |
| 5 Azt mondta erre Jozafát Izrael királyának: »Éppoly kész vagyok, mint te: népem s néped egy, s lovasaim a te lovasaid.« Majd azt mondta Jozafát Izrael királyának: »Kérdezd meg, kérlek, még ma az Úr szavát.« | 5 Однак же Йосафат сказав до царя ізраїльського: «Спитай, будь ласка, сьогодні ж про це Господа.» |
| 6 Egybegyűjtötte erre Izrael királya a prófétákat, mintegy négyszáz embert, s azt mondta nekik: »Elmenjek-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjak nyugton?« Azok azt felelték: »Menj fel, s az Úr a király kezébe adja.« | 6 Зібрав цар ізраїльський пророків, щось із 400 чоловік, і спитав їх: «Чи йти мені проти Рамоту гілеадського на війну, чи облишити?» Ті відповіли: «Іди, Господь видасть його цареві в руки.» |
| 7 Azt mondta azonban Jozafát: »Nincs-e itt az Úr valamelyik prófétája, hogy ő általa kérdezősködhetnénk?« | 7 Та Йосафат спитав: «А чи немає тут часом ще й Господнього пророка, щоб нам його спитати?» |
| 8 Azt mondta erre Izrael királya Jozafátnak: »Van itt még egy ember, aki által megkérdezhetnénk az Urat, de én gyűlölöm, mert nem jövendöl nekem jót, csak rosszat: Mikeás, Jemla fia.« Azt mondta neki Jozafát: »Ne beszélj így, király!« | 8 Цар ізраїльський відповів Йосафатові: «Є ще один такий, через якого можна б спитати Господа, та я його не люблю, бо він нічого доброго мені не пророкує, саме лихе. Це — Міхей, син Їмли.» Йосафат же каже: «Не говори так, царю!» |
| 9 Odahívatott tehát Izrael királya egy udvari szolgát, s azt mondta neki: »Siess, hozd ide Mikeást, Jemla fiát.« | 9 Покликав цар ізраїльський одного скопця й повелів: «Іди скоро по Міхея, сина Їмли.» |
| 10 Ezalatt Izrael királya s Jozafát, Júda királya ott üldögéltek, mindenki a maga királyi székében, királyi díszbe öltözötten, a Szamaria kapuja előtti térségen, s a próféták mind ott prófétáltak színük előtt. | 10 Тим часом цар ізраїльський і Йосафат, цар юдейський, одягнені в пишні шати, сиділи на площі перед брамою в Самарії, кожний на своєму престолі, а всі пророки віщували перед ними. |
| 11 Cidkija, Kánaána fia, vasszarvakat is készített magának, s azt mondta: »Ezt üzeni az Úr: Ilyenekkel ökleled majd Szíriát, amíg el nem törlöd.« | 11 Седекія, син Ханаани, зробив собі навіть залізні роги та й каже: «Так говорить Господь: Цими ти виколеш араміїв геть до одного!» |
| 12 Valamennyi próféta hasonlóképp prófétált és azt mondta: »Menj fel Rámót-Gileád ellen: sikerülni fog, s az Úr a király kezébe adja.« | 12 І всі пророки пророкували так само й казали: «Іди на Рамот гілеадський! Пощастить тобі, Господь дасть його цареві в руки.» |
| 13 Eközben az a követ, aki elment, hogy elhívja Mikeást, azt mondta neki: »Íme, a próféták szavai egyhangúlag jót jövendölnek a királynak: legyen tehát szavad hasonló az övékéhez és szólj jót.« | 13 Посланець же, що пішов кликати Міхея, каже йому: «Усі пророки в один голос віщують цареві добро, нехай же й твоє слово пристає до гурту, віщуй і ти добро.» |
| 14 Azt mondta neki Mikeás: »Az Úr életére mondom, hogy azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem.« | 14 Міхей же відповів: «Так певно, як живе Господь! Тільки те, що скаже мені Господь, те скажу я.» |
| 15 Amikor aztán a királyhoz ért, azt mondta neki a király: »Mikeás, felmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy hagyjuk?« Ő azt felelte neki: »Menj fel, sikerülni fog, s az Úr a király kezébe adja.« | 15 Як же прийшов він до царя, питає в нього цар: «Міхею! Чи нам іти війною на Рамот гілеадський, чи облишити?» Той відповів йому: «Іди, пощастить тобі, Господь дасть його цареві в руки.» |
| 16 Azt mondta erre neki a király: »Ismét s ismét eskü alatt kényszerítelek, hogy ne mondj nekem az Úr nevében mást, csak azt, ami igaz.« | 16 Цар же сказав йому: «Скільки то разів маю тебе заклинати, щоб ти говорив мені іменем Господнім лише правду?» |
| 17 Erre ő azt mondta: »Láttam egész Izraelt szétszórva a hegyeken mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. És azt mondta az Úr: ‘Nincs ezeknek uruk, térjen vissza mindenki békességben házába.’« | 17 Тоді Міхей сказав: «Я бачу всього Ізраїля розсипаного по горах, неначе вівці, що в них пастуха немає. Господь сказав: Нема в них пана! Хай кожний в мирі повертається додому!» |
| 18 (Azt mondta erre Izrael királya Jozafátnak: »Nem megmondtam neked, hogy nem jövendöl jót nekem, csak mindig rosszat?«) | 18 Цар ізраїльський сказав Йосафатові: «Чи я ж не казав тобі, що він не віщує мені нічого доброго, тільки лихе?» |
| 19 Majd folytatta és azt mondta: »Halljad tehát az Úr szavát: Láttam az Urat, amint királyi székében ült, s az egész mennyei sereg jobbról s balról mellette állt | 19 І каже Міхей: «Вислухай слово Господнє: Я бачив Господа, що сидів на своєму престолі й все небесне військо праворуч і ліворуч коло нього. |
| 20 és az Úr azt mondta: ‘Ki szedné rá Áchábot, Izrael királyát, hogy felmenjen és elessék Rámót-Gileádnál?’ Ekkor egyik ezt, a másik azt a dolgot mondta. | 20 Господь спитав: Хто підманив би Ахава, щоб вирушив під Рамот гілеадський і там загинув? Той з них говорив так, а той інакше. |
| 21 Előlépett azonban a lélek, s az Úr elé állt és szólt: ‘Én rászedem.’ Szólt hozzá az Úr: ‘Mi által?’ | 21 Тоді приступив один дух, став перед Господом та й каже: Я підманю його. Господь спитав: Чим? |
| 22 Erre ő azt mondta: ‘Kimegyek, s hazug lélek leszek valamennyi prófétája szájában.’ Azt mondta erre az Úr: ‘Szedd rá, sikerülni fog: menj csak ki és tégy úgy.’ – | 22 І відповів той: Я вийду й зроблюсь духом неправди в устах усіх його пророків. Господь сказав: Тобі вдасться його підманути; іди й зроби так. |
| 23 Nos tehát íme, a hazugság lelkét adta az Úr valamennyi itt levő prófétád szájába, az Úr azonban rosszat szólt ellened.« | 23 Оце ж, як бачиш, Господь уклав в уста усіх цих твоїх пророків дух неправди, бо Господь виповів лихо на тебе.» |
| 24 Odalépett ekkor Cidkija, Kánaána fia, s arcul ütötte Mikeást és azt mondta: »Hát engem elhagyott az Úr lelke, neked azonban szólt?« | 24 Тоді Седекія, син Ханаани, приступив і вдарив Міхея по щоці та й каже: «Як? То дух Господній відійшов від мене, щоб говорити в тобі?» |
| 25 Azt mondta erre Mikeás: »Majd meglátod azon a napon, amikor a kamrában levő kamrába fogsz menni elbújni.« | 25 Міхей же: «Ти взнаєш про це того дня, як бігатимеш від покою до покою, щоб сховатись.» |
| 26 Izrael királya pedig azt mondta: »Vigyétek Mikeást el, s maradjon Ámonnál, a város parancsnokánál s Joásnál, a király fiánál | 26 А цар ізраїльський повелів: «Візьми Міхея й одведи його до Аммона, міського начальника, та до Йоаса царевича, |
| 27 és mondjátok nekik: ‘Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert, s tartsátok nyomorúságos kenyéren és szűk vízen, amíg én békével vissza nem térek.’« | 27 і скажи їм: Так говорить цар: Посадіть його в тюрму та давайте хліба скупо та води скупо, покіль я повернуся щасливо.» |
| 28 Azt mondta erre Mikeás: »Ha te békével visszatérsz, nem szólt az Úr általam.« Majd azt mondta: »Halljátok népek mindnyájan!« | 28 А Міхей сказав: «А що ти справді повернешся щасливо, того Господь не говорив через мене.» |
| 29 Felvonult tehát Izrael királya és Jozafát Júda királya Rámót-Gileád ellen. | 29 От і вирушили цар ізраїльський та Йосафат, цар юдейський, на Рамот гілеадський. |
| 30 Azt mondta ekkor Izrael királya Jozafátnak: »Fogj fegyvert, s eredj a harcba, de csak öltsd fel saját ruháidat!« Izrael királya azonban álruhát öltött, s úgy ment a harcba. – | 30 Цар ізраїльський і каже Йосафатові: «Я перевдягнусь і піду до бою, ти ж будь у твоїй одежі.» І перевдягнувся цар ізраїльський і пішов до бою. |
| 31 Szíria királya pedig megparancsolta a szekerek harminckét parancsnokának: »Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak egyedül Izrael királya ellen.« – | 31 Цар же арамійський повелів 32 отаманам своїх колісниць: «Не нападайте ні на малого, ні на великого, тільки на одного царя ізраїльського.» |
| 32 Így amikor a szekerek parancsnokai Jozafátot meglátták, azt hitték, hogy ő Izrael királya, s rátámadtak, s ellene hadakoztak, de Jozafát felkiáltott. | 32 Як тільки отамани колісниць побачили Йосафата, то подумали: «Це напевне цар ізраїльський!» І обернулись у його бік, щоб ударити на нього, але Йосафат закричав. |
| 33 Megértették erre a szekerek parancsnokai, hogy nem ő Izrael királya, s ott hagyták. | |
| 34 Egy ember azonban felvonta íját és csak úgy találomra ellőtte a nyilat, s véletlenül éppen Izrael királyát találta el a tüdő és a gyomor között. Erre ez azt mondta szekérvezetőjének: »Fordulj meg, s vigyél ki engem a seregből, mert súlyosan megsebesültem.« | 34 Один же чоловік нап’яв навмання лука й поцілив царя ізраїльського між поясом та бронею. Той повелів своєму візникові: «Поверни віжки й вивези мене з бою, бо почуваю себе погано.» |
| 35 Ám nagy harc kerekedett azon a napon, s így Izrael királya továbbra is ott állt szekerén a szírekkel szemben. Estére azonban meghalt; sebéből a vér a szekér belsejébe folyt. | 35 Та битва того дня дедалі більш закипала. Цар стояв на колісниці проти араміїв, а ввечорі сконав. Кров з рани стікала в колісницю. |
| 36 Erre még napnyugta előtt kikiáltotta a hírnök az egész seregben, s azt mondták: »Mindenki térjen vissza városába s földjére!« | 36 А як заходило сонце, рознісся по таборі крик: «Кожний повертайся у своє місто; кожний у свою землю! |
| 37 Meghalt tehát a király, s elvitték Szamariába, s eltemették a királyt Szamariában, | 37 Цар помер!» Привезли царя в Самарію й поховали в Самарії. |
| 38 szekerét pedig megmosták és szerszámát leöblítették Szamaria tavában, amikor is a kutyák felnyalták vérét – az Úrnak azon szava szerint, amelyet szólt. | 38 Як же обмивали колісницю в ставу в Самарії, — в нім милися блудниці, — пси лизали його кров, за словом, що сказав був Господь. |
| 39 Ácháb egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, az elefántcsontház, amelyet építtetett, s mindazok a városok, amelyeket kiépíttetett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? | 39 Решта дій Ахава, все, що він чинив, про будинок із слонової кости, що збудував, про всі міста, що збудував, — усе це записано в літописній книзі царів ізраїльських. |
| 40 Ácháb tehát aludni tért atyáihoz, s fia, Ahaszja lett a király helyette. | 40 І спочив Ахав зо своїми батьками, а замість нього став царем його син Ахазія. |
| 41 Jozafát, Ásza fia, Áchábnak, Izrael királyának negyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdán. | 41 Йосафат, син Аси, став царем у Юдеї на четвертому році Ахава, царя ізраїльського. |
| 42 Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki Saláj lánya volt, Azubának hívták. | 42 Було Йосафатові 35 років, як став царем і царював він 25 років у Єрусалимі. Матір його звалась Азува, дочка Шілхі. |
| 43 Mindenben apjának, Ászának útján járt, s arról le nem tért, s azt cselekedte, ami igaz az Úr színe előtt. | 43 Він ходив у всьому дорогою батька свого Аси, не звертав з неї, і чинив те, що Господеві було довподоби. |
| 44 Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el: a nép ugyanis még a magaslatokon áldozott és gyújtott jó illatot. | 44 Однак узвиш він не усунув, народ усе ще жертвував і кадив на висотах. |
| 45 Jozafát békességet tartott Izrael királyával. | 45 Йосафат жив у мирі з царем ізраїльським. |
| 46 Jozafát egyéb dolgai pedig és cselekedetei, amelyeket művelt, valamint harcai, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? | 46 Решта дій Йосафата, і подвиги, що вчинив, і війни, які провадив, записані у літописній книзі царів юдейських. |
| 47 Ő eltávolította az országból azoknak a fiúszeretőknek maradékait is, akik apja, Ásza napjaiból maradtak. | 47 Він вигубив із землі залишки гієродулок, що були зостались із часів його батька Аси. |
| 48 Akkoriban nem állt király Edom élén. | 48 Не було тоді наставленого царя в Едомі. |
| 49 Így Jozafát király tengeri hajókat készíttetett, hogy Ofírba hajózzanak aranyért, de nem mehettek el, mert összetörtek Ecjon-Géberben. | 49 Цар Йосафат набудував таршішських кораблів, щоб ходити в Офір за золотом; та не міг туди піти, бо кораблі розбились у Еціон-Гевері. |
| 50 Akkor azt mondta Ahaszja, Ácháb fia Jozafátnak: »Menjenek szolgáim szolgáiddal a hajókon« – de azt Jozafát nem akarta. | 50 Казав тоді Ахазія, син Ахава, Йосафатові: «Нехай мої слуги йдуть із твоїми слугами на кораблях.» Йосафат же не схотів. |
| 51 Amikor aztán Jozafát aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyja, Dávid városában és fia, Jórám lett a király helyette. | 51 І спочив Йосафат зо своїми батьками, і поховали його коло його батьків у місті Давида, його предка. Замість нього став царем син його Йорам. |
| 52 Ahaszja, Ácháb fia Jozafátnak, Júda királyának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Izraelen Szamariában, s két esztendeig uralkodott Izraelen. | 52 Ахазія, син Ахава, став царем у Самарії над Ізраїлем у 17 році Йосафата, царя юдейського, і царював 2 роки над Ізраїлем. |
| 53 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, s apjának meg anyjának útján járt, meg Jeroboámnak, Nábát fiának az útján, aki vétekre vitte Izraelt. | 53 Він чинив те, що Господеві не довподоби, і ходив дорогою батька свого й дорогою матері своєї, і дорогою Єровоама, сина Навата, що ввів Ізраїля у гріх. |
| 54 Baált szolgálta és imádta – az Urat, Izrael Istenét pedig bosszantotta, egészen úgy, ahogy apja cselekedett. | 54 Він служив Ваалові, падав перед ним ниць і доводив до гніву Господа, Бога Ізраїля, цілком так само, як чинив його батько. |