Salmos 35

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 De David. Combate, Señor, a los que me atacan, pelea contra los que me hacen la guerra.	1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
2 Toma el escudo y el broquel, levántate y ven en mi ayuda;	2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!
3 empuña la lanza y la jabalina para enfrentar a mis perseguidores; dime: «Yo soy tu salvación».	3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«
4 Que sufran una derrota humillante los que intentan quitarme la vida; que vuelvan la espalda confundidos los que traman mi perdición.	4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!
5 Que sean como la paja ante el viento, mientras el Angel del Señor los arrastra;	5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:
6 que su camino sea oscuro y resbaladizo, mientras el Angel del Señor los persigue.	6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!
7 Porque me tendieron sus redes sin motivo y me cavaron una fosa mortal:	7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.
8 ¡que los sorprenda un desastre imprevisto; que sean atrapados por sus propias redes, y caigan en la fosa que ellos mismos cavaron!	8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!
9 Pero yo me alegraré en el Señor, me regocijaré por su victoria;	9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.
10 todo mi ser proclamará: «Señor, no hay nadie igual a ti; tú libras al débil de las manos del más fuerte, y al pobre, de aquel que lo despoja».	10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«
11 Se presentan contra mí testigos falsos; me piden cuenta de cosas que ignoro;	11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.
12 me devuelven mal por bien, dejando mi alma desolada.	12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.
13 Yo, en cambio, cuando ellos estaban enfermos, me cubría con ropas de penitente, afligía mi alma con ayunos y oraba con la cabeza inclinada.	13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.
14 Ellos eran para mí como un amigo o un hermano, y yo andaba triste y abatido, como quien llora la muerte de su madre.	14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15 Pero cuando tropecé ellos se alegraron, se juntaron todos contra mí y me golpearon sorpresivamente; me desgarraban sin cesar,	15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16 se burlaban de mí con crueldad y rechinaban contra mí sus dientes.	16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
17 Señor, ¿cuánto tiempo vas a tolerarlo? Líbrame de los animales rugientes, salva mi vida de los leones;	17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18 y te daré gracias en la gran asamblea, te alabaré en medio de una multitud.	18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19 ¡Que no canten victoria mis enemigos traicioneros, ni se guiñen el ojo los que me odian sin motivo!	19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20 Ellos no hablan de paz, sino que atacan a los oprimidos de la tierra; traman planes engañosos	20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21 y se ríen de mí a carcajadas, diciendo: «Lo hemos visto con nuestros propios ojos».	21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22 Tú también lo has visto, Señor, no te calles; no te quedes lejos de mí, Señor;	22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
23 ¡despiértate, levántate, Dios mío, Señor mío, defiende mi causa!	23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24 Júzgame según tu justicia, Señor; Dios mío, que no canten victoria sobre mí;	24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
25 que no piensen: «Se cumplió nuestro deseo», ni digan: «Lo hemos devorado».	25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26 Que sufran una derrota humillante los que se alegran de mi desgracia; que se cubran de confusión y de vergüenza los que se envalentonan contra mí.	26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
27 Canten, en cambio, y alégrense, los que desean mi triunfo; los que desean mi felicidad, repitan siempre: «¡Qué grande es el Señor que en la paz de su siervo se complace!».	27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
28 Entonces mi lengua pregonará tu justicia, y cada día proclamaré tu alabanza.	28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.