A zsoltárok könyve 107

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.	1 Aleluja! Hvalite Jahvu jer je dobar, jer je dovijeka ljubav njegova!
2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,	2 Tako nek’ reknu svi otkupljenici koje Jahve otkupi iz ruke dušmanske
3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.	3 i koje skupi iz svih zemalja, s istoka i sa zapada, sa sjevera i s juga.
4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.	4 Lutahu pustinjom, u samoći pustoj, puta ne nalazeć’ do naseljena grada.
5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.	5 Gladni su bili, žeđu izmoreni, duša je klonula u njima.
6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	6 Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi, i on ih istrže iz svih nevolja.
7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.	7 Pravim ih putem povede da stignu ka gradu naseljenu.
8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,	8 Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.	9 Jer gladnu dušu on nasiti, dušu izgladnjelu on napuni dobrima.
10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,	10 U mraku sjeđahu i u tmini, sputani bijedom i gvožđima,
11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.	11 jer su prkosili besjedama Božjim i prezreli naum Svevišnjega.
12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.	12 Srce im stoga skrši patnjama: posrtahu, a ne bješe nikog da im pomogne.
13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	13 Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.	14 Izvede ih iz tmina i mraka, raskide okove njihove.
15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,	15 Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.	16 Jer razbi vrata mjedena i gvozdene polomi zasune.
17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.	17 Zbog svojih bezakonja bolovahu oni, ispaštajuć’ svoje opačine:
18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.	18 svako se jelo gadilo duši njihovoj, do vrata smrti oni dođoše.
19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	19 Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.	20 Riječ svoju posla da ih ozdravi i život im spasi od jame grobne.
21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,	21 Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.	22 Nek’ prinose žrtve zahvalnice i kličući nek’ djela njegova kazuju!
23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,	23 Oni koji lađama zaploviše morem da po vodama silnim trguju:
24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.	24 oni vidješe djela Jahvina, čudesa njegova na pučini.
25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.	25 On reče i olujni se vjetar uzvitla što u visinu diže valove mora.
26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.	26 Do neba se dizahu, u bezdan se spuštahu, u nevolji duša im ginula.
27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.	27 Teturahu i posrtahu kao pijani, sva ih je mudrost izdala.
28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	28 Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
29 A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.	29 Smiri oluju u tih povjetarac, valovi morski umukoše.
30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.	30 Obradovaše se tišini, u željenu luku on ih povede.
31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;	31 Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.	32 Neka ga uzvisuju u narodnom zboru, neka ga hvale u vijeću staraca!
33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,	33 On pretvori rijeke u pustinju, a izvore vodene u žednu zemlju;
34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.	34 plodonosnu zemlju u slanu pustaru zbog zloće žitelja njezinih.
35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.	35 On obrati pustinju u jezero, a zemlju suhu u vodene izvore
36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.	36 i naseli ondje izgladnjele te podigoše grad gdje će živjeti.
37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.	37 Zasijaše njive, posadiše vinograde što im doniješe obilnu ljetinu.
38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.	38 I on ih blagoslovi te se namnožiše silno i stada im se ne smanjiše.
39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.	39 Prorijeđeni bjehu i prezreni pod teretom patnjâ i nevoljâ.
40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.	40 Onaj što izlijeva prezir na knezove pusti ih da po bespuću pustom lutaju.
41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.	41 Iz nevolje podiže ubogog i obitelji k’o stada umnožî.
42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.	42 Videć’ to, čestiti neka se raduju, a zloća neka sebi usta začepi!
43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?	43 Tko je mudar nek’ o svemu tom razmišlja i nek’ uvidi dobrotu Jahvinu!