Ecclesiastico 51

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Signore re, e loderò te, Iddio salvatore mio.	1 Jézusnak, Sírák fiának imája. »Hadd magasztaljalak, Uram, királyom! És dicsérjelek téged, szabadító Istenem!
2 Confesserommi al nome tuo; però che tu sei fatto mio aiutatore e mio difenditore.	2 Hadd hirdessem nevedet, mert segítőm és oltalmazóm lettél!
3 E liberasti da perdizione lo mio corpo, e dallo laccio della lingua iniqua, e dalli labbri operanti bugia; e fatto se' mio aiutatore nel conspetto di coloro che mi stavano incontro.	3 Megmentetted testemet az enyészettől, a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot cselekvők ajkától, és megsegítettél a támadókkal szemben.
4 E liberasti me secondo la moltitudine della misericordia del tuo nome da coloro che ruggivano, apparecchiati a mangiare me;	4 Megmentettél neved nagy irgalma szerint a prédára leső ordítozóktól,
5 e di mano di coloro che cercavano l'anima mia, e delle porte delle tribulazioni che circondarono me.	5 és azok kezéből, akik életemre törtek, a nagy szorongatásból, amely körülvett engem,
6 E liberasti me della pressura della fiamma che mi circondoe; in mezzo del fuoco non sono imboglientato;	6 a fojtó lángtól, amely körülvett, úgyhogy meg sem perzselődtem a tűzben,
7 della profondità del ventre dello inferno; e dalla lingua corrotta e dalla lingua bugiarda, e dal re iniquo e dalla lingua ingiusta.	7 az alvilág méhének mélységéből, az elvetemült nyelvtől és a hazug beszédtől, a gonosz királytól és az álnok nyelvtől.
8 Loderae di qui alla morte l' anima mia Iddio Signore.	8 Mindhalálig dicsérje lelkem az Urat,
9 E la vita mia era approssimante di sotto in inferno.	9 mert életem közel járt az alvilághoz odalenn.
10 Accerchioromi da ogni parte, e non era chi m' aiutasse. Io ragguardava l'aiutorio delli uomini, e non era.	10 Körültekintettem mindenfelé, de nem volt, aki segítsen, segítség után néztem az emberek között, de hiába!
11 Io mi sono ricordato della misericordia tua, Signore, e della operazione tua, le quali sono infino al principio.	11 Megemlékeztem ekkor irgalmadról, Uram, és a régi időben véghezvitt művedről,
12 Però che tu liberi coloro che sostengono te (e sono pazienti nelle avversitadi), e liberili delle mani delle genti.	12 hogy megmentetted a benned bízókat, Uram, és kiszabadítottad őket a pogányok kezéből.
13 Esaltasti in su la terra l'abitazione mia, e pregai per la morte iscorrente.	13 Fölemeltem a földről szavamat, és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól.
14 Invocai il Signore padre del mio Signore, ch' elli non m'abbandoni nel dì della mia tribulazione, e nel tempo delli superbi, sanza aiutorio.	14 Kiáltottam az Úrhoz: ‘Ó, Uram, te atyám vagy, ne hagyj el szorongatásom napján, a kevélyek idejében, amikor segítség nélkül maradok!
15 Loderoe spesso il nome tuo, e loderollo nella confessione; esaudita è l' orazione mia.	15 Hadd dicsérjem nevedet szüntelen, és magasztalva emlegessem!’« Imám ekkor meghallgatásra talált.
16 Liberasti me da perdizione, e liberastimi nel tempo iniquo.	16 Megszabadítottál a romlástól, és megmentettél a szorongatás napjától.
17 Perciò confesserò e loderò te, e benedicerò il nome del Signore.	17 Ezért magasztallak, dicsőítelek, és áldom az Úr nevét!
18 Conciosiacosa ch' io ancora giovane, prima ch' io errassi, addimandai manifestamente la sapienza nella orazione mia.	18 Amikor még ifjú voltam, mielőtt utakra indultam, kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban.
19 Inanzi il tempio la domandava, e di qui nella fine la cercherò; è fiorita sì come l'uva che prima si matura (dinanzi tutte l' altre).	19 A templom előtt könyörögtem érte, hogy szüntelen feléje törekszem, és az kivirágzott, mint a korán érő szőlő.
20 Allegrato è il cuore mio in lei. Il piede mio andoe a diritto cammino; dalla mia giovinezza io la cercai.	20 Szívem örömét lelte benne, egyenes úton járt a lábam, és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam.
21 Inchinai un poco le orecchie mie, e riceve'la.	21 Kissé hozzá hajtottam fülemet, és befogadtam,
22 Molta sapienza trovai in me medesimo, e molto avanzai in lei.	22 nagy bölcsességre tettem szert, és nagy előmenetelt tettem benne.
23 Io daroe gloria a chi mi darae sapienza.	23 Dicsőítem őt, aki bölcsességet adott nekem!
24 Io sono consigliato di farla; amai il bene, e non sarò confuso.	24 Eltökéltem, hogy gyakorlom is, buzgólkodtam a jóban, és nem vallok szégyent.
25 L'anima mia combattè in quella, e sono confermato in farla.	25 Küszködött érte a lelkem, és amikor gyakoroltam, megerősödtem.
26 Stesi le mani mie in alto, e nella sua sapienza giocondoe l' anima mia, e illuminoe le ignoranze mie.	26 A magasba emeltem kezemet, és sirattam annak nem tudását.
27 Andai a lei, e nella coscienza la trovai.	27 Feléje irányítottam lelkemet, és megleltem, amikor megismertem.
28 Il cuor mio dal principio possedè colei; e per questo non sarò abbandonato.	28 Általa nyertem értelmességet kezdettől fogva, ezért nem is akarom elhagyni.
29 Il ventre mio si turbò cercandola; però possederò possessione buona.	29 Égett a bensőm, hogy keressem, azért el is nyertem, mint értékes vagyont.
30 Iddio mi diede la lingua mio merito; e loderollo con quella.	30 Nyelvet adott nekem az Úr jutalmul, dicsérni is kívánom őt vele. Jertek hozzám ti, akik a tudás híján vagytok, gyülekezzetek iskolámba! Miért késlekedtek még? Mi a kifogásotok? Hiszen lelketek szomjazik nagyon! Megnyitottam számat és mondtam: »Szerezzetek magatoknak bölcsességet ingyen! Hajtsátok nyakatokat igája alá, és fogadja be lelketek az intelmet, mert közel van annak megtalálása. Lássátok saját szemetekkel, hogy bár keveset fáradtam, mégis bőséges megnyugvást találtam magamnak. Fogadjátok be tanításomat minél többen, mert ezüstöt, bőséges aranyat szereztek vele! Örvendjen lelketek az ő irgalmasságának, és ne szégyelljétek az ő dicséretét! Végezzétek el dolgotokat még idő előtt, akkor megadja jutalmatokat idejében!«
31 Fatevi presso a me, non ammaestrati, e radunatevi nella casa della disciplina.
32 Per che ancora vi ritardate? e che dite voi in queste cose? l'anime vostre fortemente hanno sete.
33 Apersi la bocca mia, e parlai: acquistatevi sanza argento (sapienza),
34 e sottomettete il collo vostro al giogo, e l'anima vostra riceverae disciplina; presso si è a trovarla.
35 Vedete colli occhi vostri, però che poco m' affaticai, e trovai molto riposo.
36 Ricevete l'ammaestramento in molto numero di ariento, e possedete molto oro in lei.
37 Rallegrisi l'anima vostra nella sua misericordia, e non sarete confusi nella loda di quella.
38 Lavorate inanzi il tempo, e daravvi il merito vostro nel tempo suo.