1 Ed ecco, ogni cosa vidde l'occhio mio, e udio l'orecchio mio, e intesi ogni cosa. | 1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent. |
2 Secondo la vostra scienza e io conobbi, e non sono da meno di voi. | 2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló. |
3 Ma pure all' Onnipotente favelleroe, e disputare con Dio desidero; | 3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni! |
4 in prima mostrando che voi siete fabbricatori della bugia, e amatori delle perverse sentenze. | 4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok. |
5 E Iddio il volesse, che voi foste taciuti, acciò che voi foste tenuti savii. | 5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek! |
6 Adunque udite le mie correzioni, e al giudicio delli miei labbri intendete. | 6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára! |
7 Or ha bisogno Iddio della vostra bugia, acciò che per lui favelliate inganno? | 7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek? |
8 Or desiderate voi la faccia sua, e per Dio vi sforzate giudicare? | 8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni? |
9 Ovvero piacerà a lui, il quale celare niuna cosa puote? Ovvero sarae ingannato, sì come l'uomo, colle vostre fraudi? | 9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna? |
10 Elli reprenderà voi, perciò che nascosamente la faccia sua ricevete. | 10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek. |
11 Incontanente che si muoverà, turberà voi, e la paura sua rovinerae sopra voi. | 11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket! |
12 La vostra memoria s'assomiglierae alla cenere, e ritorneranno in luto li capi vostri. | 12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik. |
13 Tacete uno poco, acciò ch' io favelli qualunque cosa la mente rapporterà a me. | 13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár. |
14 Perchè lacero io le carni mie colli denti miei, e l'anima mia porto nelle mani mie? | 14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen? |
15 Ancora s' elli ucciderà me, in lui spererò; ma pure le vie mie nel cospetto suo riprenderò. | 15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat. |
16 Ed elli sarae lo mio Salvatore; e in veritade ogni ipocrita non verrà dinanzi a lui. | 16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok. |
17 Udite la parola mia, e li miei parlari oscuri ricevete colle orecchie vostre. | 17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek: |
18 S' io sarò giudicato, so che giusto sarò trovato. | 18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam. |
19 Chi è colui il quale sia giudicato meco? venga; perchè tacendo mi consumo (nella mente)? | 19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom? |
20 Due cose non mi fare, e allora della faccia tua non mi nasconderò. | 20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől: |
21 La tua mano fa di lungi da me, e la paura tua non mi spaventi. | 21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem! |
22 E chiama me, e io risponderò a te; ovvero certo io favelleroe, e tu risponderai a me. | 22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem. |
23 Quante iniquitadi ho io e quanti peccati, le fellonie mie e peccati mostra a me. | 23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem! |
24 Perchè nascondi tu la faccia tua, e pensi tu me esser tuo nemico? | 24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek? |
25 Contro la foglia, che si tolle dal vento, mostri la tua potenza; e la paglia secca persèguiti. | 25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd! |
26 Certo tu scrivi contro a me la amaritudine, e vogli consumare me per li peccati della mia fanciullezza. | 26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel; |
27 Tu ponesti nel nervo lo mio piede, e osservasti tutte le mie vie, e le vestigie de' miei piedi considerasti. | 27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát, |
28 Il quale sono da essere consumato come puzza, e sì come vestimento mangiato dalla tignuola. | 28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt! |