Psalmi 49

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. Filiorum Core. Psalmus.	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Audite haec, omnes gentes; auribus percipite, omnes, qui habitatis orbem:	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 quique humiles et viri nobiles, simul in unum dives et pauper!	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Os meum loquetur sapientiam, et meditatio cordis mei prudentiam.	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 Inclinabo in parabolam aurem meam, aperiam in psalterio aenigma meum.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 Cur timebo in diebus malis, cum iniquitas supplantantium circumdabit me?	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 Qui confidunt in virtute sua et in multitudine divitiarum suarum gloriantur.	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 Etenim seipsum non redimet homo; non dabit Deo propitiationem suam.	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 Nimium est pretium redemptionis animae eius: ad ultimum deficiet,	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 ut vivat usque in finem nec videat interitum.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Et videbit sapientes morientes; simul insipiens et stultus peribunt et relinquent alienis divitias suas.	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 Sepulcra eorum domus illorum in aeternum; tabernacula eorum in progeniem et progeniem, etsi vocaverunt nominibus suis terras suas.	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 Et homo, cum sit in honore, non permanebit; comparatus est iumentis, quae pereunt, et similis factus est illis.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 Haec via illorum, quorum fiducia in semetipsis, et finis eorum, qui complacent in ore suo.	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Sicut oves in inferno positi sunt, mors depascet eos; descendent praecipites ad sepulcrum, et figura eorum erit in consumptionem: infernus habitaculum eorum.	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 Verumtamen Deus redimet animam meam, de manu inferi vere suscipiet me.	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 Ne timueris, cum dives factus fuerit homo, et cum multiplicata fuerit gloria domus eius,	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 quoniam, cum interierit, non sumet omnia, neque descendet cum eo gloria eius.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Cum animae suae in vita ipsius benedixerit: “ Laudabunt te quod benefecisti tibi ”,	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 tamen introibit ad progeniem patrum suorum, qui in aeternum non videbunt lumen.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 Homo, cum in honore esset, non intellexit; comparatus est iumentis, quae pereunt, et similis factus est illis.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.