Báruk könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.	1 Svevladaru Gospode, Bože Izraelov, tebi viče duša tjeskobna, duh uznemiren:
2 Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.	2 Čuj, Gospode, i smiluj se jer smo sagriješili pred tobom.
3 Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?	3 Ti vladaš vječito, a mi propadamo bez prestanka.
4 Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.	4 Gospode svemogući, Bože Izraelov, čuj, dakle, molitvu samrtnika Izraelovih, sinova onih koji su protiv tebe sagriješili, koji nisu slušali glasa Gospoda, Boga svojega, pa zato navališe na nas nevolje.
5 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,	5 Ne spominji se opačina naših otaca, već se spomeni u ovo vrijeme ruke svoje i imena svoga.
6 mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!	6 Da, ti si Gospod, Bog naš, i mi te hoćemo slaviti, Gospode.
7 Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.	7 Ta zato si nam u srce usadio strah svoj da bismo zazvali ime tvoje i da bismo te proslavili u izgnanstvu uklonivši iz srca svu zloću naših otaca, koji su sagriješili pred tobom.
8 Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«	8 Evo nas još danas u ovom izgnanstvu kamo si nas raspršio na užas, prokletstvo i pokaranje zbog svih opačina naših.'«
9 Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj!	9 Čuj, Izraele, životne propise, prisluhni da naučiš mudrost.
10 Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?	10 Zašto, o Izraele, zašto si u zemlji neprijateljâ i zašto stariš u tuđini,
11 Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.	11 onečišćujuć' se mrtvacima, ubrojen među one koji su u podzemlju?
12 Elhagytad a bölcsesség forrását!	12 Zato što si vrelo mudrosti ostavio!
13 Ha Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál!	13 Da si Božjim hodio putem, zauvijek bi prebivao u miru.
14 Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem – hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke?	14 Nauči stoga gdje je mudrost, gdje snaga, gdje li razboritost, pa da ujedno spoznaš u čemu je dugovječnost i život i gdje je svjetlost očinja i mir.
15 Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe?	15 Ali tko je otkrio prebivalište mudrosti, tko li prodro u njene riznice?
16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai,	16 Gdje su vladari narodâ, gdje gospodari zvijeri zemaljskih,
17 akik az ég madaraival játszanak,	17 gdje oni koji se igrahu pticâ nebeskih i oni koji zgrtahu srebro i zlato – u što se ljudi uzdaju – te ne bijaše kraja zgrtanju njihovu?
18 akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek?	18 I gdje su oni koji s tolikim trudom srebro kovahu da im djela nitko natkriliti ne može?
19 Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe.	19 Iščezli su, otišli u podzemlje! Na njihovo mjesto dođoše drugi.
20 Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték,	20 Mlađi ugledaše svjetlo dana, nastaniše zemlju, no puta mudrosti ni oni ne otkriše;
21 és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is.	21 staza njenih ni oni ne razumješe, ne doumiše joj se – sinovi njeni daleko ostadoše od puta njezina.
22 Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták.	22 Nije se čulo o njoj u Kanaanu niti se vidjela u Temanu;
23 Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire.	23 ni sinovi Hagarini što zemsku umnost ištu, ni trgovci iz Midjana i Teme, ni pjesnici priča, ni istraživači umnosti ne spoznaše puta mudrosti, ne dovinuše se staza njezinih.
24 Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye!	24 Kako je veliko, o Izraele, kako je veliko Božje prebivalište i kako je prostrano mjesto posjeda njegova?
25 Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen!	25 Veliko i bezgranično, visoko – neizmjerno!
26 Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők.	26 Ondje se rodiše divovi, čuveni od davnine, rastom golemi, vješti u boju;
27 Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek,	27 ali njih ne izabra Bog niti im povjeri put spoznanja;
28 mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.	28 izginuše jer ne imaše mudrosti, izginuše sa svoje ludosti.
29 Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből?	29 Tko se na nebo pope, pa da je dohvati – na oblake, pa da je skine?
30 Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért?	30 Tko prebrodi more da bi je otkrio pa da je kupi za najčistije zlato?
31 Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;	31 Nitko ne zna njezina puta i nitko njezine staze ne shvaća.
32 csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.	32 Sveznajući – samo je on poznaje, svojim je umom proniče: on koji je za sva vremena sazdao zemlju i svu je životinjama naselio;
33 Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.	33 on koji pošalje svjetlost, i ona, gle, pođe; natrag je zovne, i dršćuć' ona ga posluša.
34 A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,	34 Zvijezde mu veselo sjaju na svojim postajama;
35 ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«, és készséggel ragyognak alkotójuknak.	35 zovne li ih, one mu odgovore: »Evo nas!« – i radosno sjaju svom Stvoritelju.
36 Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható.	36 On je naš Bog: nitko se drugi s njim usporedit' ne može.
37 Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének.	37 On je pronikao sav put spoznaje i predao je sluzi svom Jakovu – Izraelu, svome ljubimcu.
38 Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott.	38 Potom se ona na zemlji pojavila, među ljudima udomila.