Sirák fiának könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Sáros kővel dobálják meg a lustát, és gyalázatosságáról beszél mindenki.	1 In pietra di loto è lapidato il pigro; e tutti favellaranno sopra il disprezzo di colui.
2 Marhatrágyával dobálják meg a lustát, s aki hozzáér, rázza a kezét.	2 Dello sterco de' buoi lapidato è il pigro; e chiunque lo toccherae, si scoterà le mani.
3 A neveletlen fiú szégyene apjának, a leány pedig gyalázata.	3 La confusione del padre si è il figliuolo pazzo; ma la figlia stolta sarà in isbandimento.
4 Az okos leány vagyon a férje számára, a gyalázatos pedig becstelenséget hoz apjára.	4 La figlia savia sarà un ereditaggio al marito suo; però che quella che confonde, si fa in contumelia al padre.
5 Az arcátlan leány szégyent hoz apjára s férjére, nem nézik ugyan le az istentelenek, de ők ketten joggal becsmérlik.	5 Confonde il padre e il marito l'ardita, e dai malvagi non sarà spartita; ma dall' uno e dall' altro sarà vituperata.
6 Mint a zene a gyász idején, olyan a nem helyén való beszéd, de a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.	6 Lo importuno parlare è sì come la musica nel pianto; le battiture e la dottrina sì sono in ogni tempo sapienza.
7 Aki balgát oktat, mintha enyvvel ragasztana cserepet;	7 Colui che ammaestrarà il pazzo, fa come colui che ricoglie il testo rotto.
8 aki olyannak beszél, aki oda sem hallgat, mintha alvót keltene fel mély álomból.	8 Colui che favella a colui che non ode, fa come colui che isveglia del grave sonno colui che dorme.
9 Alvóval beszél, aki balgának hirdet bölcsességet, a beszéd végén azt kérdezi: »Hogy is volt?«	9 Con uno dormitore favella chi parla allo stolto [la sapienza]; il quale in fine della narrazione dirae: chi è costui?
10 Sirasd a halottat, mert kialudt a világossága, a balgát is sirasd, mert elfogyott az értelme!	10 Piagni sopra il morto, però che la luce sua è mancata; e sopra il pazzo piagni, però ch' egli mancoe nel senno.
11 Csak kevéssé sirasd a halottat, hisz nyugovóra tért,	11 Piagni poco sopra il morto, però ch' egli si riposoe.
12 a mihaszna balga élete azonban a halálnál is rosszabb.	12 La vita del reissimo è più reissima oltre la vita del pazzo.
13 Hét napig tart a gyász a halottért, a balgáért és istentelenért pedig életük minden napján!	13 Il pianto del morto sia sette dì; del pazzo e del reo, tutti i dì della vita loro è da piagnere.
14 Ne beszélj sokat a balgával, és ne járj az ostobával!	14 Non parlare molto col pazzo, e col disensato non andare.
15 Óvakodj tőle, hogy terhedre ne legyen, és be ne szennyezd magad a bűnével!	15 Astienti da lui, acciò che tu non abbi gravezza; e non ti sozzerai del peccato di colui.
16 Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodsz ostobasága miatt.	16 Schìfati da lui, e troverai requie, e non cadrai nella sua stoltizia.
17 Mi nehezebb az ólomnál? És mi egyéb a neve, mint: balga!	17 Quale cosa si graverà sopra il piombo? e che è a colui altro nome, che pazzo?
18 Könnyebb elviselni a homok-, só- és vasterhet, mint az oktalan, balga, istentelen embert!	18 Più agevole è a portare rena e sale o masse di ferro, che l'uomo sciocco e pazzo e malvagio.
19 A ház falába illesztett fagerendák széjjel nem válnak, ilyen a szív is, amely bölcs megfontolásra támaszkodik:	19 Sì come il tavolato del legno, incatenato al fondamento dello edificio, non si dissolve, così il cuore confermato col pensiero del consiglio.
20 sohasem csüggeszti el a félelem az okos elméjét.	20 Il pensiero del savio in nullo tempo incattiverae (nè) per paura.
21 Amint a karók magas helyen s a terméskövek habarcs nélkül a szél rohamát meg nem állják,	21 Come la paglia negli alti luoghi, e la calcina trita sanza mistione, posta alla faccia del vento, non staranno ferme;
22 úgy a szív sem szállhat szembe a félelem támadásával, ha balga töprengéstől csügged.	22 così il cuore pauroso nel pensiero dello stolto non resisterae contro allo assalto della paura.
23 Mint a szív sem remeg soha, csak ha balga töprengéstől csügged, úgy az sem, aki Isten parancsai mellett tart ki állandóan.	23 Come (l' ornato arenoso nel pariete polito così) il cuore timoroso nel pensiero del pazzo in ogni tempo non ha paura, così colui che persevera nelli comandamenti di Dio sempre.
24 Könnyet csal ki, aki megböki a szemet; aki pedig beledöf a szívbe, érzékenységet ébreszt.	24 Colui che si pugne l'occhio, ne fa uscire le lagrime; e colui che si pugne il cuore profera, senno.
25 Aki követ hajít madárra, elriasztja azt; úgy aki gyalázza barátját, felbontja a barátságot.	25 Si come colui che getta la pietra nelli uccelli, caccia quelli; così colui che villaneggia l'amico dissolve l' amistade.
26 Ha kardot rántottál is barátodra, ne ess kétségbe, mert van még út visszafelé! Barátod ellen,	26 Verso l'amico se tu traesti fuori il coltello, non ti disperare; però che si puote ritornare allo amico.
27 ha sajnálni való szóra nyitottad szádat, ne félj, mert még ki lehet azt egyenlíteni, kivéve a szidalmat, a gyalázkodást, a dölyföt, a titok elárulását és az álnok csapást, mert mindezek után távozik a barát! Szerezd meg barátod hűségét, amikor még szegény, hogy majd javainak is örvendhess. Tarts ki mellette híven szorongatása idején, hogy örökségében is részed legyen. A tűz előtt kályhaszag és füst száll, úgy előzik meg a vérontást is átkok, szitkok és fenyegetések. Nem szégyellem menteni barátomat, nem rejtőzöm el színe elől, és tűröm, ha baj ér általa engem. Mind, aki hallja, óvakodik majd tőle. Bár lenne őre számnak, és jól záró pecsétje ajkaimnak, hogy el ne essem miattuk, és vesztemre ne legyen nyelvem!	27 Se elli aprirae la bocca con tristizia, non temere; però che se ne puote rammendare, eccetto la villania e il rimprovero e la superbia e del secreto la revelazione e la piaga fraudolente; in queste cose tutte l'amico fuggirae.
	28 La fede possiedi collo amico nella povertade sua, acciò che ti rallegri nel bene suo.
	29 Nel tempo della sua tribulazione stàlli fedele, acciò che nella sua ereditade tu sia erede con lui.
	30 Il vapore è dinanzi dal fuoco della caminata, e il fumo del fuoco va in alto; così vanno innanzi al sangue li rei detti e le villanie e le minaccie.
	31 Non mi vergogneroe di salutare l'amico, e non mi nasconderoe dalla faccia sua; e se per lui mi verrae male, sì lo sosterroe.
	32 Ciascuno che m' intenderae, si guarderà da quello.
	33 Or chi darà alla bocca mia, guardia, e sopra le labbre mie certo sigillo, sì che io non caggia in quelli, e la lingua mia perisca me?