A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Zborovođi. Sinova Korahovih. Poučna pjesma.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Bože, ušima svojim slušasmo, očevi nam pripovijedahu naši, o djelu koje si izveo u danima njihovim – u danima davnim.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Rukom si svojom izagnao pogane, a njih posadio, iskorijenio narode, a njih raširio.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Mačem svojim oni zemlju ne zauzeše niti im mišica njihova donese pobjedu, već desnica tvoja i tvoja mišica i lice tvoje milosno jer si ih ljubio.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Ti, o moj Kralju i Bože moj, ti si dao pobjede Jakovu.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 Po tebi dušmane svoje odbismo, u tvome imenu zgazismo one koji se na nas digoše.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 U svoj se lûk nisam pouzdavao, nit’ me mač moj spašavao.
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 Nego ti, ti si nas spasio od dušmana, ti si postidio one koji nas mrze.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 Dičili smo se Bogom u svako doba i tvoje ime slavili svagda.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 A sad si nas odbacio i posramio nas i više ne izlaziš, Bože, sa četama našim.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Pustio si da pred dušmanima uzmaknemo, i opljačkaše nas mrzitelji naši.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Dao si nas k’o ovce na klanje i rasuo nas među neznabošce.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 U bescjenje si puk svoj prodao i obogatio se nisi prodajom.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Učinio si nas ruglom susjedima našim, na podsmijeh i igračku onima oko nas.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 Na porugu smo neznabošcima, narodi kimaju glavom nad nama.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Svagda mi je sramota moja pred očima i stid mi lice pokriva
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 zbog pogrdne graje podrugljivaca, zbog osvetljiva dušmanina.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Sve nas to snađe iako te nismo zaboravili niti povrijedili Saveza tvoga,
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 niti nam se srce odmetnulo od tebe, niti nam je noga s tvoje skrenula staze,
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 kad si nas smrvio u boravištu šakalskom i smrtnim nas zavio mrakom.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Da smo i zaboravili ime Boga našega, da smo ruke k tuđem bogu podigli:
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 zar Bog toga ne bi saznao? Ta on poznaje tajne srdaca!
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Ali zbog tebe ubijaju nas dan za danom, i mi smo im k’o ovce za klanje.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Preni se! Što spavaš, Gospode? Probudi se! Ne odbacuj nas dovijeka!
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 Zašto lice svoje sakrivaš, zaboravljaš bijedu i nevolju našu?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Jer duša nam se u prah raspala, trbuh nam se uza zemlju prilijepio.
	27 Ustani, u pomoć nam priteci, izbavi nas radi ljubavi svoje!