A zsoltárok könyve 130

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!	1 Canticum graduum David. Domine, non est exaltatum cor meum, neque elati sunt oculi mei, neque ambulavi in magnis, neque in mirabilibus super me.
2 Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre.	2 Si non humiliter sentiebam, sed exaltavi animam meam : sicut ablactatus est super matre sua, ita retributio in anima mea.
3 Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted?	3 Speret Israël in Domino, ex hoc nunc et usque in sæculum.
4 Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged.
5 Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában; várja
6 lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt,
7 várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás.
8 Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.