Iob 41

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Non come crudele susciterò lui; chi adunque puote resistere al mio volto?	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 E chi mi diede innanzi nulla, ch' io glie lo renda? Tutte le cose che sono sotto lo cielo, sono mie.	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 Non perdoneroe a lui colle potenti parole e composte a pregare.	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 Chi rivelerae la faccia del suo vestire? e chi entrerà nel mezzo della sua bocca?	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 Le porte del suo volto chi aprirà? Intorno delli suoi denti è la paura.	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 Lo suo corpo, quasi scuta fondute, è congiunto colle prementi scaglie.	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 L'una all' una si congiugne, acciò che niuno spiraglio vada per quelle.	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 L'una all' altra s' accosteranno, e tenenti sè non si partiranno.	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 Lo sternutamento suo splendore è di fuoco, e gli occhii suoi come palpebre dell' aurora.	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 Della sua bocca procederanno le lampade, sì come le tede accese di fuoco.	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 Uscirae delle nari sue fumo, sì come di pentole accese e bollenti.	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 L'alito suo fa ardere li pruni, e la fiamma uscì della sua bocca.	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 Nello suo collo starae la fortezza, e la povertà va innanzi alla sua faccia.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 Le membra delle sue carni accostantisi a lui; manda contro a lui le saette, e ad altro luogo non sono portate.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 E lo suo cuore s' indurerae come pietra; strignerassi come massa di ferro malleata.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 Quando sarae tolto, temeranno gli angeli, e spaventati si purgheranno.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 Quando piglierae lui lo coltello, sostenere non potrae nè l'asta nè la corazza.	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 Riputerae come paglia lo ferro, e sì come legno puzzolente lo rame.	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 E non scaccerà lui l'uomo sagittario; e tornate sono a lui in istipula le pietre della fionda.	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 Quasi stipula stimerà lo maglio, e dileggerà lo movente l'asta.	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 Sotto lui saranno li radii del sole, e sottometterà a lui l'oro come il fango.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 E bollire farae, come pentola, lo profondo mare; porrà come quando li unguenti bollono.	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Dopo lui lucerae la via, e stimerae l'abisso quasi come invecchiante.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Non v'è sopra la terra signoria, che s' assomigli a lui, il quale è fatto che niuno temesse.	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 Ogni cosa alta vede, ed elli è re sopra tutti i figliuoli della superbia.	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«