1 כֵּן יַחֲשָׁב־אִישׁ אֹתָנוּ כִּמְשָׁרְתֵי הַמָּשִׁיחַ וְסֹכְנֵי רָזֵי אֵל | 1 Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. |
2 הִנֵּה סוֹף דָּבָר שֶׁלֹּא יְבֻקַּשׁ מִן־הַסֹּכְנִים כִּי אִם־לְהִמָּצֵא נֶאֱמָנִים | 2 Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. |
3 וַאֲנִי נְקַלָּה הִיא בְּעֵינַי אִם נָדוֹן אֲנִי עַל־יְדֵיכֶם אוֹ עַל־יְדֵי יוֹם־דִּין שֶׁל־בְּנֵי אָדָם גַּם־אֲנִי אֶת־נַפְשִׁי לֹא אָדִין | 3 Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. |
4 כִּי אֵינֶנִּי יוֹדֵעַ בְּנַפְשִׁי רָע וּבְכָל־זֹאת לֹא אֶצְדָּק כִּי הַדָּן אֹתִי הוּא יְהוָֹה | 4 Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. |
5 עַל־כֵּן אַל־תִּשְׁפְּטוּ שָׁפוֹט לִפְנֵי הָעֵת עַד כִּי־יָבוֹא הָאָדוֹן אֲשֶׁר גַּם־יוֹצִיא לָאוֹר אֶת־תַּעֲלֻמוֹת הַחשֶׁךְ וִיגַלֶּה אֶת־עֲצַת הַלְּבָבוֹת וְאָז תִּהְיֶה תְהִלָּה לְכָל־אִישׁ מֵאֵת הָאֱלֹהִים | 5 Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől. |
6 וְאֶת־זֹאת אַחַי הֲסִבֹּתִי עַל־עַצְמִי וְעַל־אַפּוֹלוֹס בַּעֲבוּרְכֶם לְמַעַן תִּלְמְדוּ בָנוּ שֶׁלֹּא־יִתְחַכֵּם אִישׁ יוֹתֵר מִמַּה־שֶּׁכָּתוּב פֶּן־תִּתְגָּאוּ אִישׁ בְּשֵׁם אִישׁ לְנֶגֶד רֵעֵהוּ | 6 Ezt pedig, testvérek, értetek alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: »Ne többet annál, ami írva van!« Senki se fuvalkodjék fel kérkedve az egyikükkel a másikkal szemben. |
7 כִּי מִי הִבְדִּיל אוֹתְךָ וּמֶה בְיָדְךָ אֲשֶׁר לֹא קִבַּלְתּוֹ וְאִם־קִבַּלְתּוֹ לָמָּה תִתְהַלֵּל כְּאִישׁ אֲשֶׁר לֹא קִבֵּל | 7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? |
8 הֵן כְּבָר שְׂבַעְתֶּם כְּבָר עֲשַׁרְתֶּם וּבִלְעָדֵינוּ מְלַכְתֶּם וְלוּ מְלַכְתֶּם לְמַעַן נִמְלֹךְ אִתְּכֶם גַּם־אֲנָחְנוּ | 8 Már jóllaktatok, már gazdagok lettetek. Nélkülünk uralomra jutottatok; bárcsak valóban uralomra jutottatok volna, hogy mi is uralkodhatnánk veletek együtt! |
9 כִּי אֶחֱשֹׁב שֶׁהָאֱלֹהִים הִצִּיג אֹתָנוּ הַשְּׁלִיחִים שִׁפְלֵי הַשְּׁפָלִים כִּבְנֵי־תְמוּתָה כִּי הָיִינוּ לְרַאֲוָה לָעוֹלָם גַּם־לַמַּלְאָכִים גַּם־לִבְנֵי אָדָם | 9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat az utolsó helyre állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak is, s az embereknek is. |
10 אֲנַחְנוּ סְכָלִים לְמַעַן הַמָּשִׁיחַ וְאַתֶּם חֲכָמִים בַּמָּשִׁיחַ אֲנַחְנוּ חַלָּשִׁים וְאַתֶּם גִּבּוֹרִים אַתֶּם נִכְבָּדִים וַאֲנַחְנוּ נִקְלִים | 10 Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. |
11 וְעַד־הַשָּׁעָה הַזֹּאת הִנְנוּ רְעֵבִים גַּם־צְמֵאִים וַעֲרֻמִּים וּמֻכִּים בְּאֶגְרֹף וְאֵין מָנוֹחַ לָנוּ | 11 Mind ez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk, nincs otthonunk, |
12 וִיגֵעִים אֲנַחְנוּ בַּעֲמַל יָדֵינוּ קִלְלוּנוּ וּנְבָרֵךְ חֵרְפוּנוּ וְנִסְבֹּל | 12 és saját kezünkkel dolgozva fáradozunk. Ha átkoznak minket, mi áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; |
13 גִּדְּפוּ אֹתָנוּ וְנִתְחַנָּן וַנְּהִי כְּגֶלְלֵי הָעוֹלָם וְלִסְחִי לְכֻלָּם עַד־עָתָּה | 13 ha gyaláznak minket, mi jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek a söpredékévé mind ez ideig. |
14 וְלֹא לְבַיֵּשׁ אֶתְכֶם אֲנִי כֹתֵב הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה כִּי אִם־מַזְהִיר אֶתְכֶם כְּבָנַי הָאֲהוּבִים | 14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. |
15 כִּי גַּם־אִם־הָיוּ לָכֶם רִבְבוֹת אֹמְנִים בַּמָּשִׁיחַ אֵין לָכֶם אָבוֹת רַבִּים כִּי אָנֹכִי הוֹלַדְתִּי אֶתְכֶם בְּיֵשׁוּעַ הַמָּשִׁיחַ עַל־יְדֵי הַבְּשׂוֹרָה | 15 Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet. |
16 עַל־כֵּן אֲנִי מְבַקֵּשׁ מִכֶּם לָלֶכֶת בְּעִקְּבוֹתָי | 16 Kérlek tehát titeket: kövessétek példámat! |
17 וּבַעֲבוּר זֹאת שָׁלַחְתִּי אֲלֵיכֶם אֶת־טִימוֹתִיּוֹס בְּנִי הָאָהוּב וְהַנֶּאֱמָן בָּאָדוֹן וְהוּא יַזְכִּיר לָכֶם אֶת־דְּרָכַי בַּמָּשִׁיחַ כַּאֲשֶׁר מְלַמֵּד אָנֹכִי בְּכָל־מָקוֹם בְּכָל־קְהִלָּה וּקְהִלָּה | 17 Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves és hűséges fiam az Úrban; ő majd eszetekbe juttatja útmutatásomat Krisztusban, úgy, ahogy mindenütt, minden egyházban tanítok. |
18 הֶן־יֵשׁ מִתְנַשְׂאִים כְּאִלּוּ לֹא־אָבוֹא אֲלֵיכֶם | 18 Némelyek úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnék hozzátok. |
19 אֲבָל בּוֹא אָבוֹא אֲלֵיכֶם בִּזְמַן קָרוֹב אִם־יִרְצֶה הָאָדוֹן וְאֵדְעָה לֹא אֶת־דִּבְרֵי הַמִּתְנַשְׂאִים כִּי אִם־אֶת־גְּבוּרָתָם | 19 Pedig elmegyek hozzátok hamarosan, ha az Úr akarja; s akkor megismerem majd a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. |
20 כִּי מַלְכוּת הָאֱלֹהִים אֵינֶנָּה בִּדְבַר שְׂפָתָיִם כִּי אִם־בַּגְּבוּרָה | 20 Mert nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőből. |
21 וּמַה־תַּחְפֹּצוּ הֲבוֹא אָבוֹא אֲלֵיכֶם בַּשֵּׁבֶט אוֹ בְאַהֲבָה וּבְרוּחַ עֲנָוָה | 21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség lelkületével? |