1 וְאַחֲרֵי אֲשֶׁר שָׁקְטָה הַמְּהוּמָה קָרָא פוֹלוֹס לַתַּלְמִידִים וַיְבָרְכֵם וַיֵּצֵא לָלֶכֶת אֶל־מַקְדּוֹנְיָא | 1 A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, buzdította őket, azután elbúcsúzott, és útra kelt, hogy Makedóniába menjen. |
2 וַיַּעֲבֹר בַּמְּדִינוֹת הָהֵן וַיַּזְהֵר אֹתָם בִּדְבָרִים רַבִּים וַיָּבֹא אֶל־אֶרֶץ יָוָן | 2 Miután bejárta azokat a területeket, többször is beszélt és intette őket, elment Görögországba, |
3 וַיֵּשֵׁב שָׁם שְׁלשָׁה חֳדָשִׁים וַיְהִי בְּאָמְרוֹ לָלֶכֶת אֶל־סוּרְיָא וַיֶּאֶרְבוּ־לוֹ הַיְּהוּדִים וַיִּגְמֹר בְּלִבּוֹ לָשׁוּב דֶּרֶךְ מַקְדּוֹנְיָא | 3 és ott töltött három hónapot. Amikor Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy határozott, hogy Makedónián át tér vissza. |
4 וַיֵּלְכוּ אִתּוֹ עַד לְאַסְיָא סוֹפַטְרוֹס בֶּן־פּוּרוֹס הַבְּרוֹאִי וּמִן־הַתַּסְלוֹנִיקִים אֲרִסְטַרְכוֹס וּסְקוֹנְדוֹס וְגָיוֹס הַדַּרְבִי וְטִימוֹתִיּוֹס וּמִן־אַסְיָא טוּכִיקוֹס וּטְרוֹפִימוֹס | 4 A béreai Szopatér, Pirrosz fia volt a kísérője, a tesszalonikiek közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimusz. |
5 וְאֵלֶּה הָלְכוּ לְפָנֵינוּ וַיּוֹחִילוּ לָנוּ בִּטְרוֹאָס | 5 Ők elmentek előre, és megvártak minket Troászban. |
6 וַאֲנַחְנוּ יָצָאנוּ מִן־פִילִפִּי אַחֲרֵי יְמֵי חַג־הַמַּצּוֹת וּמִקֵּץ חֲמִשָּׁה יָמִים בָּאנוּ בָאֳנִיָּה אֲלֵיהֶם אֶל־טְרוֹאַס וַנֵּשֶׁב־שָׁם שִׁבְעַת יָמִים | 6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva értük utol őket Troászban, ahol hét napot töltöttünk. |
7 וַיְהִי בְּאֶחָד בַּשַּׁבָּת כַּאֲשֶׁר נֶאֶסְפוּ הַתַּלְמִידִים לִבְצֹעַ הַלֶּחֶם וַיְדַבֵּר אִתָּם פּוֹלוֹס כִּי־אָמַר לָלֶכֶת מִשָּׁם לְמָחֳרַת הַיּוֹם וַיַּאֲרֵךְ הַדָּבָר עַד־חֲצוֹת הַלָּיְלָה | 7 A hét első napján azután, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta. |
8 וְנֵרוֹת רַבִּים הָיוּ בָעֲלִיָּה אֲשֶׁר נֶאֱסַפְנוּ שָׁם | 8 A felső teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bőven. |
9 וּבָחוּר אֶחָד שְׁמוֹ אֶוְטִיכוֹס ישֵׁב בַּחַלּוֹן וַיֵּרָדֵם בְּהַאֲרִיךְ פּוֹלוֹס אֶת־אִמְרָתוֹ וַתִּגְבַּר עָלָיו שְׁנָתוֹ וַיִּפֹּל מֵהַקּוֹמָה הַשְּׁלִישִׁית לְמַטָּה וַיִּשָּׂאֻהוּ מֵת | 9 Közben egy Eutíchosz nevű fiút, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az álom elnyomta, leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték fel. |
10 וַיֵּרֶד פּוֹלוֹס וַיִּגְהַר עָלָיו וַיְחַבְּקֵהוּ וַיֹּאמֶר אַל־תִּבָּהֲלוּ כִּי נִשְׁמָתוֹ בּוֹ | 10 Pál lement hozzá, ráborult, átkarolta, és így szólt: »Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!« |
11 וְאַחַר עָלָה וַיִּבְצַע הַלֶּחֶם וַיִּטְעַם וַיֶּרֶב לָשִׂיחַ אִתָּם עַד־אוֹר הַבֹּקֶר וַיֵּצֵא לָלֶכֶת לְדַרְכּוֹ | 11 Aztán felment, megszegte a kenyeret és evett, s beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, akkor kelt útra. |
12 וְהֵם הֵבִיאוּ אֶת־הַנַּעַר חָי וַיְנֻחֲמוּ עַד־מְאֹד | 12 A fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak. |
13 וַאֲנַחְנוּ קִדַּמְנוּ לָרֶדֶת בָּאֳנִיָּה וַנַּעֲבֹר אַסּוֹסָה לְמַעַן נִקַּח־שָׁם אִתָּנוּ אֶת־פּוֹלוֹס כִּי־כֵן צִוָּה וְהוּא חשֵׁב בְּלִבּוֹ לָלֶכֶת שָׁמָּה בְּרַגְלָיו | 13 Mi pedig hajóra szálltunk, és Asszoszba hajóztunk, hogy ott felvegyük Pált. Így rendelkezett ugyanis, mert ő maga szárazon akarta megtenni az utat. |
14 וַיִּפְגּשׁ אֹתָנוּ בְּאַסּוֹס וַנִּקַּח אֹתוֹ וַנָּבֹא אֶל־מִיטוּלִינִי | 14 Amikor aztán összetalálkozott velünk Asszoszban, felvettük őt, és Mitilénébe mentünk. |
15 וּמִשָּׁם יָצָאנוּ בָאֳנִיָּה וַנִּפְגַּע מִמָּחֳרָת אֶל־מוּל כִּיּוֹס וּבַיּוֹם הַשְּׁלִישִׁי עָבַרְנוּ אֶל־סָמוֹס וַנָּלֶן בִּטְרוֹגוּלְיוֹן וּלְמָחֳרָתוֹ בָּאנוּ אֶל־מִילִיטוֹס | 15 Innen elhajóztunk, s másnap Khiosz elé értünk. A következő nap Szamoszon kötöttünk ki, majd a rákövetkező napon megérkeztünk Milétoszba. |
16 כִּי־פוֹלוֹס אָמַר לַעֲבֹר מֵעַל־פְּנֵי אֶפְסוֹס פֶּן־יִצְטָרֵךְ לְהִתְמַהְמֵהַּ בְּאַסְיָא כִּי אָץ לָבוֹא אִם־יוּכַל עַד־חַג הַשָּׁבוּעוֹת יְרוּשָׁלָיִם | 16 Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napján már Jeruzsálemben legyen. |
17 וּמִמִּילִיטוֹס שָׁלַח אֶל־אֶפְסוֹס וַיִּקְרָא אֶת־זִקְנֵי הַקְּהִלָּה | 17 Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hívatta az egyház presbitereit. |
18 וַיָּבֹאוּ אֵלָיו וַיֹּאמֶר לָהֶם אַתֶּם יְדַעְתֶּם אֵיךְ הָיִיתִי עִמָּכֶם בְּכָל־עֵת מִן־הַיּוֹם הָרִאשׁוֹן אֲשֶׁר דָּרְכָה רַגְלִי בְּאַסְיָא | 18 Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: »Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt. |
19 אֲשֶׁר עָבַדְתִּי אֶת־הָאָדוֹן בְּכָל־עֲנָוָה וּבִדְמָעוֹת הַרְבֵּה וּבְמַסּוֹת הַמֹּצְאוֹת אֹתִי בְּנִכְלֵי הַיְּהוּדִים | 19 Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. |
20 אֵיךְ לֹא־כִחַדְתִּי מִכֶּם כָּל־דְּבַר תּוֹעֶלֶת וְהִגַּדְתִּיו לָכֶם וְלִמַּדְתִּי אֶתְכֶם בָּרַבִּים וּבְכָל־בַּיִת וָבָיִת | 20 Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként. |
21 וָאָעִיד לַיְּהוּדִים וְלַיְּוָנִים אֶת־הַתְּשׁוּבָה לֵאלֹהִים וְאֵת הָאֱמוּנָה בַּאֲדֹנֵינוּ יֵשׁוּעַ הַמָּשִׁיחַ | 21 Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről. |
22 וְעַתָּה הִנְנִי אֲסִיר הָרוּחַ לָלֶכֶת יְרוּשָׁלָיִם וְאֵינֶנִּי יוֹדֵעַ מַה־יִּקְרֵנִי שָׁם | 22 És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám. |
23 אֶפֶס כִּי־רוּחַ הַקֹּדֶשׁ מֵעִיד בְּכָל־עִיר וָעִיר לֵאמֹר כִּי־מוֹסֵרוֹת וְצָרוֹת נָכוֹנוּ לִי | 23 Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben. |
24 אֲבָל לֹא אֶחְשׁשׁ לְאַחַת מֵהֵנָּה וְגַם־נַפְשִׁי לֹא־יָקְרָה בְעֵינָי לְמַעַן אַשְׁלִים בְּשִׂמְחָה אֶת־מְרוּצָתִי וְאֶת־הַשֵּׁרוּת אֲשֶׁר קִבַּלְתִּי מֵאֵת הָאָדוֹן יֵשׁוּעַ לְהָעִיד עַל־בְּשׂוֹרַת חֶסֶד אֱלֹהִים | 24 De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról. |
25 וְעַתָּה הִנֵּה יֹדֵעַ אָנֹכִי כִּי אַתֶּם כֻּלְּכֶם אֲשֶׁר הִתְהַלַּכְתִּי בְקִרְבְּכֶם הָלוֹךְ וְהַשְׁמֵעַ אֶת־מַלְכוּת יְהוָֹה כִּי לֹא־תוֹסִיפוּ עוֹד רְאוֹת פָּנָי | 25 Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat. |
26 עַל־כֵּן מֵעִיד אֲנִי בָכֶם הַיּוֹם הַזֶּה כִּי־נָקִי אָנֹכִי מִדְּמֵי כֻלְּכֶם | 26 Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem. |
27 כִּי לֹא כִחַדְתִּי מֵהַגִּיד לָכֶם אֶת־עֲצַת הָאֱלֹהִים כֻּלָּהּ | 27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát. |
28 לָכֵן שִׁמְרוּ אֶת־נַפְשׁוֹתֵיכֶם וְאֶת־כָּל־הָעֵדֶר אֲשֶׁר הֵקִים אֶתְכֶם רוּחַ הַקֹּדֶשׁ לִפְקִידִים בּוֹ לִרְעוֹת אֶת־עֲדַת הָאֱלֹהִים אֲשֶׁר קָנָה־לוֹ הָאָדוֹן בְּדַם־נַפְשׁוֹ | 28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. |
29 כִּי יֹדֵעַ אֲנִי אֲשֶׁר אַחֲרֵי צֵאתִי יָבוֹאוּ בְתוֹכְכֶם זְאֵבִים עַזִּים אֲשֶׁר לֹא־יָחוּסוּ עַל־הָעֵדֶר | 29 Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. |
30 וְגַם־מִקִּרְבְּכֶם יָקוּמוּ אֲנָשִׁים דֹּבְרֵי תַהְפֻּכוֹת לְהַטּוֹת אַחֲרֵיהֶם אֶת־הַתַּלְמִידִים | 30 Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. |
31 עַל־כֵּן שִׁקְדוּ וְזִכְרוּ כִּי שָׁלשׁ שָׁנִים יוֹמָם וָלַיְלָה לֹא חָדַלְתִּי לְדַבֵּר עַל־לֵב כָּל־אֶחָד מִכֶּם בִּדְמָעוֹת | 31 Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. |
32 וְעַתָּה אַחַי אֲנִי מֹסֵר אֶתְכֶם לֵאלֹהִים וְלִדְבַר חַסְדּוֹ אֲשֶׁר־לוֹ הַיְכֹלֶת לִבְנוֹת אֶתְכֶם וְלָתֵת לָכֶם נַחֲלָה בְּקֶרֶב כָּל־הַמְקֻדָּשִׁים | 32 Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. |
33 לֹא חָמַדְתִּי כֶּסֶף אִישׁ אוֹ זְהָבוֹ אוֹ לְבוּשׁוֹ | 33 Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. |
34 וְאַתֶּם יְדַעְתֶּם כִּי־יָדַי אֵלֶּה עָבְדוּ בְּעַד צְרָכַי וּבְעַד צָרְכֵי הַהֹלְכִים אִתִּי | 34 Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. |
35 וּבַכֹּל הֶרְאֵיתִי אֶתְכֶם כִּי כֵן עָלֵינוּ לַעֲמֹל וְלִתְמֹךְ אֶת־הַחַלָּשִׁים וְלִזְכֹּר אֶת־דִּבְרֵי הָאָדוֹן יֵשׁוּעַ כִּי־הוּא אָמַר טוֹב אֲשֶׁר־תִּתֵּן מִשֶּׁתִּקָּח | 35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ‘Nagyobb boldogság adni, mint kapni.’« |
36 וְאַחֲרֵי דַּבְּרוֹ אֶת־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה כָּרַע עַל־בִּרְכָּיו וַיִּתְפַּלֵּל עִם־כֻּלָּם | 36 Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. |
37 וַיִּבְכּוּ כֻלָּם בְּכִי גָדוֹל וַיִּפְּלוּ עַל־צַוְּארֵי פוֹלוֹס וַיְנַשְּׁקוּ לוֹ | 37 Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. |
38 וּבְיוֹתֵר הִתְעַצְּבוּ עַל־הַדָּבָר אֲשֶׁר דִּבֵּר כִּי לֹא־יוֹסִיפוּ עוֹד לִרְאוֹת פָּנָיו וַיְלַוֻּהוּ אֶל־הָאֳנִיָּה | 38 Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra. |