1 וַיָּבֹאוּ אֶל־עֵבֶר הַיָּם אֶל־אֶרֶץ הַגַּדְרִיִּם | 1 Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. |
2 וְהוּא יָצָא מִן־הָאֳנִיָּה וְהִנֵּה־אִישׁ בָּא לִקְרָאתוֹ מִבֵּין הַקְּבָרִים אֲשֶׁר־רוּחַ טֻמְאָה בּוֹ | 2 Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt |
3 וּמוֹשָׁבוֹ בַּקְּבָרִים וְגַם בַּעֲבֹתִים לֹא־יָכֹל אִישׁ לְאָסְרוֹ | 3 és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. |
4 כִּי־פְעָמִים הַרְבֵּה אֲסָרוּהוּ בִּכְבָלִים וּבַעֲבֹתִים וַיְנַתֵּק אֶת־הַעֲבֹתִים וַיְשַׁבֵּר אֶת־הַכְּבָלִים וְאֵין אִישׁ יָכֹל לְכָבְשׁוֹ | 4 Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. |
5 וְתָמִיד לַיְלָה וְיוֹמָם הָיָה בֶהָרִים וּבַקְּבָרִים צֹעֵק וּפֹצֵעַ אֶת־עַצְמוֹ בָּאֲבָנִים | 5 Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. |
6 וַיְהִי כִּרְאֹתוֹ אֶת־יֵשׁוּעַ מֵרָחוֹק וַיָּרָץ וַיִּשְׁתַּחוּ לוֹ | 6 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, |
7 וַיִּצְעַק בְּקוֹל גָּדוֹל וַיֹּאמֶר מַה־לִּי וָלָךְ יֵשׁוּעַ בֶּן־אֵל עֶלְיוֹן בֵּאלֹהִים אֲנִי מַשְׁבִּיעֲךָ אֲשֶׁר לֹא תְעַנֵּנִי | 7 és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!« |
8 כִּי הוּא אָמַר אֵלָיו צֵא רוּחַ טָמֵא מִן־הָאָדָם הַזֶּה | 8 Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!« |
9 וַיִּשְׁאַל אֹתוֹ מַה־שְּׁמֶךָ וַיַּעַן וַיֹּאמֶר לִגְיוֹן שְׁמִי כִּי־רַבִּים אֲנָחְנוּ | 9 Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.« |
10 וַיִּתְחַנֵּן אֵלָיו מְאֹד לְבִלְתִּי שַׁלְּחָם אֶל־מִחוּץ לָאָרֶץ | 10 És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. |
11 וְעֵדֶר חֲזִירִים רַבִּים הָיָה שָׁם בְּמִרְעֵה הֶהָרִים | 11 Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. |
12 וַיִּתְחַנְנוּ־לוֹ כָל־הַשֵּׁדִים לֵאמֹר שְׁלָחֵנוּ אֶל־הַחֲזִירִים וְנָבֹאָה אֶל־תּוֹכָם | 12 Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.« |
13 וַיַּנַּח לָהֶם יֵשׁוּעַ וַיֵּצְאוּ רוּחוֹת הַטֻּמְאָה וַיָּבֹאוּ בַּחֲזִירִים וַיִּשְׂתָּעֵר הָעֵדֶר מִן־הַמּוֹרָד אֶל־הַיָּם כְּאַלְפַּיִם בְּמִסְפָּר וַיְטֻבְּעוּ בַּיָּם | 13 Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. |
14 וַיָּנוּסוּ רוֹעֵי הַחֲזִירִים וַיַּגִּידוּ זֹאת בָּעִיר וּבַשָּׂדוֹת וַיֵּצְאוּ לִרְאוֹת מַה־נִּהְיָתָה | 14 Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. |
15 וַיָּבֹאוּ אֶל־יֵשׁוּעַ וַיִּרְאוּ אֶת־אֲחוּז הַשֵּׁדִים אֲשֶׁר הַלִּגְיוֹן בּוֹ וְהוּא יוֹשֵׁב מְלֻבָּשׁ וְטוֹב־שֵׂכֶל וַיִּירָאוּ | 15 Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. |
16 וַיְסַפְּרוּ לָהֶם הָרֹאִים אֶת־אֲשֶׁר נַעֲשָׂה לַאֲחוּז הַשֵּׁדִים וְאֶת־דְּבַר הַחֲזִירִים | 16 A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. |
17 וַיָּחֵלּוּ לְהִתְחַנֵּן אֵלָיו לָסוּר מִגְּבוּלֵיהֶם | 17 Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. |
18 וַיְהִי בְּרִדְתּוֹ אֶל־הָאֳנִיָּה הִתְחַנֵּן אֵלָיו הָאִישׁ אֲשֶׁר הָיָה אֲחוּז שֵׁדִים לְתִתּוֹ לָשֶׁבֶת עִמּוֹ | 18 Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. |
19 וְלֹא הִנִּיחַ לוֹ יֵשׁוּעַ כִּי אִם־אָמַר אֵלָיו שׁוּב לְבֵיתְךָ אֶל־בְּנֵי מִשְׁפַּחְתֶּךָ וְהַגֵּד לָהֶם אֶת־הַגְּדֹלוֹת אֲשֶׁר־עָשָׂה לְךָ יְהוָֹה וַיְחֻנֶּךָּ | 19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!« |
20 וַיֵּלֶךְ לוֹ וַיָּחֶל לִקְרֹא בְּעֶשֶׂר הֶעָרִים אֶת־הַגְּדֹלוֹת אֲשֶׁר־עָשָׂה לוֹ יֵשׁוּעַ וַיִּתְמְהוּ כֻּלָּם | 20 Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott. |
21 וַיָּשָׁב יֵשׁוּעַ לַעֲבֹר בָּאֳנִיָּה אֶל־עֵבֶר הַיָּם וַיִּקָּהֵל אֵלָיו הָמוֹן רָב וְהוּא עַל־שְׂפַת הַיָּם | 21 Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. |
22 וְהִנֵּה־בָא אֶחָד מֵרָאשֵׁי הַכְּנֵסֶת וּשְׁמוֹ יָאִיר וַיַּרְא אֹתוֹ וַיִּפֹּל לְרַגְלָיו | 22 Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, |
23 וַיִּתְחַנֵּן אֵלָיו מְאֹד לֵאמֹר בִּתִּי הַקְּטַנָּה חָלְתָה עַד־לָמוּת אָנָא בוֹא־נָא וְשִׂים יָדֶיךָ עָלֶיהָ לְמַעַן תֵּרָפֵא וְתִחְיֶה | 23 és így esedezett hozzá: »A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!« |
24 וַיֵּלֶךְ אִתּוֹ וַיֵּלְכוּ אַחֲרָיו הָמוֹן רָב וַיִּדְחָקֻהוּ | 24 El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. |
25 וְאִשָּׁה הָיְתָה זָבַת דָּם שְׁתֵּים עֶשְׂרֵה שָׁנָה | 25 Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, |
26 וְהִיא סָבְלָה הַרְבֵּה תַּחַת יְדֵי רֹפְאִים רַבִּים וְהוֹצִיאָה אֶת־כֹּל אֲשֶׁר־לָהּ וְלֹא לְהוֹעִיל וַיְהִי חָלְיָהּ חָזָק מְאֹד | 26 és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, |
27 וַיְהִי כְשָׁמְעָהּ אֶת־שֵׁמַע יֵשׁוּעַ וַתָּבוֹא בַּהֲמוֹן הָעָם מֵאַחֲרָיו וַתִּגַּע בְּבִגְדוֹ | 27 amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. |
28 כִּי אָמְרָה רַק אִם־אֶגַּע בִּבְגָדָיו אִוָּשֵׁעַ | 28 Azt gondolta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.« |
29 וַיִּיבַשׁ מְקוֹר דָּמֶיהָ פִּתְאֹם וַתָּבֶן בִּבְשָׂרָהּ כִּי נִרְפָּא נִגְעָהּ | 29 Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. |
30 וּבְרֶגַע יָדַע יֵשׁוּעַ בְּנַפְשׁוֹ כִּי גְבוּרָה יָצְאָה מִמֶּנּוּ וַיִּפֶן בְּתוֹךְ הָעָם וַיֹּאמֶר מִי נָגַע בִּבְגָדָי | 30 De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?« |
31 וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו תַּלְמִידָיו אַתָּה רֹאֶה אֶת־הֶהָמוֹן דּוֹחֵק אוֹתְךָ וְאָמַרְתָּ מִי־נָגַע בִּי | 31 Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?« |
32 וַיַּבֵּט סָבִיב לִרְאוֹת אֶת־אֲשֶׁר עָשְׂתָה זֹּאת | 32 Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. |
33 וַתִּירָא הָאִשָּׁה וַתֶּחֱרַד כִּי יָדְעָה אֶת־אֲשֶׁר נַעֲשָׂה לָהּ וַתָּבֹא וַתִּפֹּל לְפָנָיו וַתַּגֶּד־לוֹ אֵת הָאֱמֶת כֻּלָּהּ | 33 Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. |
34 וַיֹּאמֶר אֵלֶיהָ בִּתִּי אֱמוּנָתֵךְ הוֹשִׁיעָה לָּךְ לְכִי לְשָׁלוֹם וְחָיִית מִנִּגְעֵךְ | 34 Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.« |
35 עוֹדֶנּוּ מְדַבֵּר וְהִנֵּה בָאִים מִבֵּית־רֹאשׁ הַכְּנֵסֶת לֵאמֹר בִּתְּךָ מֵתָה לָמָּה תַטְרִיחַ־עוֹד אֶת־הַמּוֹרֶה | 35 Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: »A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?« |
36 וְכִשְׁמֹעַ יֵשׁוּעַ אֶת־הַדָּבָר אֲשֶׁר דִּבֵּרוּ וַיֹּאמֶר אֶל־רֹאשׁ הַכְּנֵסֶת אַל־תִּירָא רַק הַאֲמִינָה | 36 Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!« |
37 וְלֹא הִנִּיחַ לְאִישׁ לָלֶכֶת אִתּוֹ בִּלְתִּי אִם־לְפֶטְרוֹס וּלְיַעֲקֹב וּלְיוֹחָנָן אֲחִי יַעֲקֹב | 37 Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. |
38 וַיָּבֹא בֵּית־רֹאשׁ הַכְּנֵסֶת וַיַּרְא הֲמוֹן הַבּוֹכִים וְהַמְיַלְלִים הַרְבֵּה | 38 Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat. |
39 וּבְבֹאוֹ אָמַר אֲלֵיהֶם מַה־תֶּהֱמוּ וְתִבְכּוּ הַנַּעֲרָה לֹא מֵתָה אַךְ־יְשֵׁנָה הִיא | 39 Bement, és azt mondta nekik: »Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.« |
40 וַיִּשְׂחֲקוּ לוֹ וְהוּא גֵּרֵשׁ אֶת־כֻּלָּם וַיִּקַּח אֶת־אֲבִי הַנַּעֲרָה וְאֶת־אִמָּהּ וְאֶת־אֲשֶׁר אִתּוֹ וַיָּבֹא הַחַדְרָה אֲשֶׁר־שָׁם שֹׁכֶבֶת הַנַּעֲרָה | 40 De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. |
41 וַיֹּאחֶז בְּיַד הַנַּעֲרָה וַיֹּאמֶר אֵלֶיהָ טַלְיְתָא קוּמִי אֲשֶׁר פֵּרוּשׁוֹ הַיַּלְדָּה אֲנִי אֹמֵר לָךְ קוּמִי נָא | 41 Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« – |
42 וּמִיָּד קָמָה הַיַּלְדָּה וַתִּתְהַלֵּךְ וְהִיא בַּת־שְׁתֵּים עֶשְׂרֵה שָׁנָה וַיָּשֹׁמּוּ שַׁמָּה גְדוֹלָה | 42 A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott. |
43 וַיַּזְהֵר אוֹתָם מְאֹד שֶׁלֹּא יִוָּדַע הַדָּבָר לְאִישׁ וַיֹּאמֶר לָתֵת לָהּ לֶאֱכוֹל | 43 Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni. |