Scrutatio

Martedi, 14 maggio 2024 - San Mattia ( Letture di oggi)

Bereshìt (בראשית) - Genesi 29


font
STUTTGARTENSIA-DELITZSCHKÁLDI-NEOVULGÁTA
1 וַיִּשָּׂא יַעֲקֹב רַגְלָיו וַיֵּלֶךְ אַרְצָה בְנֵי־קֶדֶם1 Jákob azután folytatta útját. Amikor eljutott a Keleti-földre,
2 וַיַּרְא וְהִנֵּה בְאֵר בַּשָּׂדֶה וְהִנֵּה־שָׁם שְׁלֹשָׁה עֶדְרֵי־צֹאן רֹבְצִים עָלֶיהָ כִּי מִן־הַבְּאֵר הַהִוא יַשְׁקוּ הָעֲדָרִים וְהָאֶבֶן גְּדֹלָה עַל־פִּי הַבְּאֵר2 meglátott egy kutat a mezőn, és három juhnyájat, amely mellette heverészett. Abból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száját azonban nagy kő fedte.
3 וְנֶאֶסְפוּ־שָׁמָּה כָל־הָעֲדָרִים וְגָלֲלוּ אֶת־הָאֶבֶן מֵעַל פִּי הַבְּאֵר וְהִשְׁקוּ אֶת־הַצֹּאן וְהֵשִׁיבוּ אֶת־הָאֶבֶן עַל־פִּי הַבְּאֵר לִמְקֹמָהּ3 Az volt ugyanis a szokás, hogy amikor minden juhot összetereltek, elhengerítették a követ, miután pedig megitatták a nyájakat, megint visszatették a kút szájára.
4 וַיֹּאמֶר לָהֶם יַעֲקֹב אַחַי מֵאַיִן אַתֶּם וַיֹּאמְרוּ מֵחָרָן אֲנָחְנוּ4 Megszólította a pásztorokat: »Testvérek, honnan valók vagytok?« Azok azt felelték: »Háránból.«
5 וַיֹּאמֶר לָהֶם הַיְדַעְתֶּם אֶת־לָבָן בֶּן־נָחֹור וַיֹּאמְרוּ יָדָעְנוּ5 Erre megkérdezte őket: »Ismeritek-e Lábánt, Náchor fiát?« Azok azt felelték: »Ismerjük.«
6 וַיֹּאמֶר לָהֶם הֲשָׁלֹום לֹו וַיֹּאמְרוּ שָׁלֹום וְהִנֵּה רָחֵל בִּתֹּו בָּאָה עִם־הַצֹּאן6 »Egészségben van-e?« – kérdezte. »Egészségben – felelték. – Éppen ott jön Ráchel, a lánya a nyájával.«
7 וַיֹּאמֶר הֵן עֹוד הַיֹּום גָּדֹול לֹא־עֵת הֵאָסֵף הַמִּקְנֶה הַשְׁקוּ הַצֹּאן וּלְכוּ רְעוּ7 Jákob ekkor azt mondta: »Sok van még a napból, még nincs itt az ideje, hogy aklokba tereljék a nyájakat. Itassátok meg előbb a juhokat, aztán hajtsátok őket vissza legelni!«
8 וַיֹּאמְרוּ לֹא נוּכַל עַד אֲשֶׁר יֵאָסְפוּ כָּל־הָעֲדָרִים וְגָלֲלוּ אֶת־הָאֶבֶן מֵעַל פִּי הַבְּאֵר וְהִשְׁקִינוּ הַצֹּאן8 Azok azt felelték: »Nem tehetjük, amíg minden állat össze nem gyűlik. Akkor majd elgördítjük a követ a kút szájáról, hogy megitassuk a nyájakat.«
9 עֹודֶנּוּ מְדַבֵּר עִמָּם וְרָחֵל ׀ בָּאָה עִם־הַצֹּאן אֲשֶׁר לְאָבִיהָ כִּי רֹעָה הִוא9 Még beszéltek, amikor íme, odaért Ráchel az apja juhaival – ő legeltette ugyanis a nyájat.
10 וַיְהִי כַּאֲשֶׁר רָאָה יַעֲקֹב אֶת־רָחֵל בַּת־לָבָן אֲחִי אִמֹּו וְאֶת־צֹאן לָבָן אֲחִי אִמֹּו וַיִּגַּשׁ יַעֲקֹב וַיָּגֶל אֶת־הָאֶבֶן מֵעַל פִּי הַבְּאֵר וַיַּשְׁקְ אֶת־צֹאן לָבָן אֲחִי אִמֹּו10 Amikor Jákob meglátta – mivel tudta, hogy anyja testvérének lánya, a juhok meg Lábánéi, anyja testvéréi –, elgördítette a követ, amely a kutat fedte,
11 וַיִּשַּׁק יַעֲקֹב לְרָחֵל וַיִּשָּׂא אֶת־קֹלֹו וַיֵּבְךְּ11 és megitatta a nyájat. Aztán megcsókolta őt, és hangos sírásra fakadt.
12 וַיַּגֵּד יַעֲקֹב לְרָחֵל כִּי אֲחִי אָבִיהָ הוּא וְכִי בֶן־רִבְקָה הוּא וַתָּרָץ וַתַּגֵּד לְאָבִיהָ12 Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának.
13 וַיְהִי כִשְׁמֹעַ לָבָן אֶת־שֵׁמַע ׀ יַעֲקֹב בֶּן־אֲחֹתֹו וַיָּרָץ לִקְרָאתֹו וַיְחַבֶּק־לֹו וַיְנַשֶּׁק־לֹו וַיְבִיאֵהוּ אֶל־בֵּיתֹו וַיְסַפֵּר לְלָבָן אֵת כָּל־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה13 Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, összevissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról,
14 וַיֹּאמֶר לֹו לָבָן אַךְ עַצְמִי וּבְשָׂרִי אָתָּה וַיֵּשֶׁב עִמֹּו חֹדֶשׁ יָמִים14 így szólt: »Te az én csontom és húsom vagy!« Amikor elteltek egy hónap napjai,
15 וַיֹּאמֶר לָבָן לְיַעֲקֹב הֲכִי־אָחִי אַתָּה וַעֲבַדְתַּנִי חִנָּם הַגִּידָה לִּי מַה־מַּשְׂכֻּרְתֶּךָ15 azt mondta neki: »Mivel a testvérem vagy, ingyen fogsz nekem szolgálni? Mondd meg, mi legyen a béred?«
16 וּלְלָבָן שְׁתֵּי בָנֹות שֵׁם הַגְּדֹלָה לֵאָה וְשֵׁם הַקְּטַנָּה רָחֵל16 Két lánya volt neki: a nagyobb neve Lea volt, a kisebbet pedig Ráchelnek hívták.
17 וְעֵינֵי לֵאָה רַכֹּות וְרָחֵל הָיְתָה יְפַת־תֹּאַר וִיפַת מַרְאֶה17 Lea azonban könnyezős szemű volt, míg Ráchel szép termetű és bájos külsejű.
18 וַיֶּאֱהַב יַעֲקֹב אֶת־רָחֵל וַיֹּאמֶר אֶעֱבָדְךָ שֶׁבַע שָׁנִים בְּרָחֵל בִּתְּךָ הַקְּטַנָּה18 Mivel Jákob megszerette őt, így szólt: »Hét esztendőt szolgálok neked Ráchelért, a kisebb lányodért.«
19 וַיֹּאמֶר לָבָן טֹוב תִּתִּי אֹתָהּ לָךְ מִתִּתִּי אֹתָהּ לְאִישׁ אַחֵר שְׁבָה עִמָּדִי19 Lábán azt felelte: »Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!«
20 וַיַּעֲבֹד יַעֲקֹב בְּרָחֵל שֶׁבַע שָׁנִים וַיִּהְיוּ בְעֵינָיו כְּיָמִים אֲחָדִים בְּאַהֲבָתֹו אֹתָהּ20 Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráchelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében.
21 וַיֹּאמֶר יַעֲקֹב אֶל־לָבָן הָבָה אֶת־אִשְׁתִּי כִּי מָלְאוּ יָמָי וְאָבֹואָה אֵלֶיהָ21 Aztán így szólt Lábánhoz: »Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá!« –
22 וַיֶּאֱסֹף לָבָן אֶת־כָּל־אַנְשֵׁי הַמָּקֹום וַיַּעַשׂ מִשְׁתֶּה22 Lábán lakomára hívta a helység minden lakóját, és menyegzőt rendezett.
23 וַיְהִי בָעֶרֶב וַיִּקַּח אֶת־לֵאָה בִתֹּו וַיָּבֵא אֹתָהּ אֵלָיו וַיָּבֹא אֵלֶיהָ23 Este aztán bevitte hozzá Leát, a lányát, ő pedig bement hozzá.
24 וַיִּתֵּן לָבָן לָהּ אֶת־זִלְפָּה שִׁפְחָתֹו לְלֵאָה בִתֹּו שִׁפְחָה24 Adott a lánynak egy szolgálót is, név szerint Zelfát. Amikor azonban megvirradt, Jákob látta, hogy íme, Lea volt az.
25 וַיְהִי בַבֹּקֶר וְהִנֵּה־הִוא לֵאָה וַיֹּאמֶר אֶל־לָבָן מַה־זֹּאת עָשִׂיתָ לִּי הֲלֹא בְרָחֵל עָבַדְתִּי עִמָּךְ וְלָמָּה רִמִּיתָנִי25 Azt mondta erre az apósának: »Mi az, amit velem tettél? Nem Ráchelért szolgáltam én neked? Miért szedtél rá engem?«
26 וַיֹּאמֶר לָבָן לֹא־יֵעָשֶׂה כֵן בִּמְקֹומֵנוּ לָתֵת הַצְּעִירָה לִפְנֵי הַבְּכִירָה26 Lábán azt felelte: »A mi vidékünkön nem szokás, hogy a fiatalabbat előbb adjuk férjhez.
27 מַלֵּא שְׁבֻעַ זֹאת וְנִתְּנָה לְךָ גַּם־אֶת־זֹאת בַּעֲבֹדָה אֲשֶׁר תַּעֲבֹד עִמָּדִי עֹוד שֶׁבַע־שָׁנִים אֲחֵרֹות27 Töltsd ki e menyegzős napok hetét, s majd a másikat is neked adom azért a munkáért, ha szolgálsz nekem másik hét esztendőt!«
28 וַיַּעַשׂ יַעֲקֹב כֵּן וַיְמַלֵּא שְׁבֻעַ זֹאת וַיִּתֶּן־לֹו אֶת־רָחֵל בִּתֹּו לֹו לְאִשָּׁה28 Beletörődött tehát abba, amit apósa akart. Letöltötte a hét esztendőt, aztán feleségül vette Ráchelt is.
29 וַיִּתֵּן לָבָן לְרָחֵל בִּתֹּו אֶת־בִּלְהָה שִׁפְחָתֹו לָהּ לְשִׁפְחָה29 Ennek Bilhát adta szolgálóul az apja.
30 וַיָּבֹא גַּם אֶל־רָחֵל וַיֶּאֱהַב גַּם־אֶת־רָחֵל מִלֵּאָה וַיַּעֲבֹד עִמֹּו עֹוד שֶׁבַע־שָׁנִים אֲחֵרֹות30 Miután így végre hozzájutott az óhajtott menyegzőhöz, és jobban szerette Ráchelt, mint Leát, így szolgált nála másik hét esztendőt.
31 וַיַּרְא יְהוָה כִּי־שְׂנוּאָה לֵאָה וַיִּפְתַּח אֶת־רַחְמָהּ וְרָחֵל עֲקָרָה31 Amikor azonban az Úr látta, hogy Leát megveti, megnyitotta Lea méhét, a húga viszont meddő maradt.
32 וַתַּהַר לֵאָה וַתֵּלֶד בֵּן וַתִּקְרָא שְׁמֹו רְאוּבֵן כִּי אָמְרָה כִּי־רָאָה יְהוָה בְּעָנְיִי כִּי עַתָּה יֶאֱהָבַנִי אִישִׁי32 Fogant tehát és fiút szült, és elnevezte Rúbennek, mondván: »Rám tekintett az Úr megaláztatásomban: most majd szeretni fog engem az uram!«
33 וַתַּהַר עֹוד וַתֵּלֶד בֵּן וַתֹּאמֶר כִּי־שָׁמַע יְהוָה כִּי־שְׂנוּאָה אָנֹכִי וַיִּתֶּן־לִי גַּם־אֶת־זֶה וַתִּקְרָא שְׁמֹו שִׁמְעֹון33 Aztán ismét fogant, fiút szült, és így szólt: »Mivel meghallotta az Úr, hogy Jákob megvet engem, ezt is megadta nekem!« Elnevezte tehát Simeonnak.
34 וַתַּהַר עֹוד וַתֵּלֶד בֵּן וַתֹּאמֶר עַתָּה הַפַּעַם יִלָּוֶה אִישִׁי אֵלַי כִּי־יָלַדְתִּי לֹו שְׁלֹשָׁה בָנִים עַל־כֵּן קָרָא־שְׁמֹו לֵוִי34 Harmadízben is fogant, újra fiút szült, és így szólt: »Most majd ragaszkodni fog hozzám az uram, hiszen három fiút szültem neki!« Ezért elnevezte Lévinek.
35 וַתַּהַר עֹוד וַתֵּלֶד בֵּן וַתֹּאמֶר הַפַּעַם אֹודֶה אֶת־יְהוָה עַל־כֵּן קָרְאָה שְׁמֹו יְהוּדָה וַתַּעֲמֹד מִלֶּדֶת35 Aztán negyedszer is fogant, fiút szült, és azt mondta: »Most már hadd dicsőítsem az Urat!« Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése.