Mark 4

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And again, he began to teach by the sea. And a great crowd was gathered to him, so much so that, climbing into a boat, he was seated on the sea. And the entire crowd was on the land along the sea.	1 Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt.
2 And he taught them many things in parables, and he said to them, in his doctrine:	2 Példabeszédekben sok mindenre tanította őket:
3 “Listen. Behold, the sower went out to sow.	3 »Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.
4 And while he was sowing, some fell along the way, and the birds of the air came and ate it.	4 Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták.
5 Yet truly, others fell upon stony ground, where it did not have much soil. And it rose up quickly, because it had no depth of soil.	5 Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben,
6 And when the sun was risen, it was scorched. And because it had no root, it withered away.	6 de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7 And some fell among thorns. And the thorns grew up and suffocated it, and it did not produce fruit.	7 Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.
8 And some fell on good soil. And it brought forth fruit that grew up, and increased, and yielded: some thirty, some sixty, and some one hundred.”	8 A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«
9 And he said, “Whoever has ears to hear, let him hear.”	9 Majd ezt mondta: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«
10 And when he was alone, the twelve, who were with him, questioned him about the parable.	10 Mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd felől.
11 And he said to them: “To you, it has been given to know the mystery of the kingdom of God. But to those who are outside, everything is presented in parables:	11 Ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,
12 ‘so that, seeing, they may see, and not perceive; and hearing, they may hear, and not understand; lest at any time they may be converted, and their sins would be forgiven them.’ ”	12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek« .
13 And he said to them: “Do you not understand this parable? And so, how will you understand all the parables?	13 Majd így folytatta: »Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?
14 He who sows, sows the word.	14 A magvető az igét veti.
15 Now there are those who are along the way, where the word is sown. And when they have heard it, Satan quickly comes and takes away the word, which was sown in their hearts.	15 Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott.
16 And similarly, there are those who were sown upon stony ground. These, when they have heard the word, immediately accept it with gladness.	16 Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel,
17 But they have no root in themselves, and so they are for a limited time. And when next tribulation and persecution arises because of the word, they quickly fall away.	17 de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.
18 And there are others who are sown among thorns. These are those who hear the word,	18 Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják,
19 but worldly tasks, and the deception of riches, and desires about other things enter in and suffocate the word, and it is effectively without fruit.	19 de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad.
20 And there are those who are sown upon good soil, who hear the word and accept it; and these bear fruit: some thirty, some sixty, and some one hundred.”	20 A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«
21 And he said to them: “Would someone enter with a lamp in order to place it under a basket or under a bed? Would it not be placed upon a lampstand?	21 Aztán így szólt hozzájuk: »Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék?
22 For there is nothing hidden that will not be revealed. Neither was anything done in secret, except that it may be made public.	22 Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.
23 If anyone has ears to hear, let him hear.”	23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«
24 And he said to them: “Consider what you hear. With whatever measure you have measured out, it shall be measured back to you, and more shall be added to you.	24 Majd így folytatta: »Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek.
25 For whoever has, to him it shall be given. And whoever has not, from him even what he has shall be taken away.”	25 Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.«
26 And he said: “The kingdom of God is like this: it is as if a man were to cast seed on the land.	26 Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.
27 And he sleeps and he arises, night and day. And the seed germinates and grows, though he does not know it.	27 Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.
28 For the earth bears fruit readily: first the plant, then the ear, next the full grain in the ear.	28 Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban.
29 And when the fruit has been produced, immediately he sends out the sickle, because the harvest has arrived.”	29 Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás« .
30 And he said: “To what should we compare the kingdom of God? Or to what parable should we compare it?	30 Majd így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?
31 It is like a grain of mustard seed which, when it has been sown in the earth, is less than all the seeds which are in the earth.	31 Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van;
32 And when it is sown, it grows up and becomes greater than all the plants, and it produces great branches, so much so that the birds of the air are able to live under its shadow.”	32 de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai .«
33 And with many such parables he spoke the word to them, as much as they were able to hear.	33 Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni.
34 But he did not speak to them without a parable. Yet separately, he explained all things to his disciples.	34 Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.
35 And on that day, when evening had arrived, he said to them, “Let us cross over.”	35 Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra!«
36 And dismissing the crowd, they brought him, so that he was in one boat, and other boats were with him.	36 Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket.
37 And a great wind storm occurred, and the waves broke over the boat, so that the boat was being filled.	37 Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt.
38 And he was in the stern of the boat, sleeping on a pillow. And they woke him and said to him, “Teacher, does it not concern you that we are perishing?”	38 Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?«
39 And rising up, he rebuked the wind, and he said to the sea: “Silence. Be stilled.” And the wind ceased. And a great tranquility occurred.	39 Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.
40 And he said to them: “Why are you afraid? Do you still lack faith?” And they were struck with a great fear. And they said to one another, “Who do you think this is, that both wind and sea obey him?”	40 Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?«
	41 Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?«