Daniel 10

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In the third year of Cyrus, king of Persia, a revelation was given to Daniel, who had been named Belteshazzar. The revelation was certain: a great war; he understood it from the vision.	1 Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást.
2 In those days, I, Daniel, mourned three full weeks.	2 Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam;
3 I ate no savory food, I took no meat or wine, and I did not anoint myself at all until the end of the three weeks.	3 jóízű kenyeret nem ettem, hús és bor nem ment be számba, és olajjal nem kentem meg magamat, amíg a teljes három hét el nem telt.
4 On the twenty-fourth day of the first month I was on the bank of the great river, the Tigris.	4 Az első hónap huszonnegyedik napján, amikor a nagy folyam, a Tigris mellett voltam,
5 As I looked up, I saw a man dressed in linen with a belt of fine gold around his waist.	5 felemeltem szememet, és íme, egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. A derekát színarany övezte,
6 His body was like chrysolite, his face shown like lightning, his eyes were like fiery torches, his arms and feet looked like burnished bronze, and his voice sounded like the roar of a multitude.	6 teste olyan volt, mint a krizolit, az arca mint a villám fénye, a szeme mint az égő tűz, a karja és a lábszára, mint a ragyogó érc, s a szavának hangja olyan, mint a sokaság hangja.
7 I alone, Daniel, saw the vision; but great fear seized the men who were with me; they fled and hid themselves, although they did not see the vision.	7 Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek.
8 So I was left alone, seeing this great vision. No strength remained in me; I turned the color of death and was powerless.	8 Amikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, az arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm odalett.
9 When I heard the sound of his voice, I fell face forward in a faint.	9 Mikor pedig szavának hangját hallottam, ennek hallatán rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt.
10 But then a hand touched me, raising me to my hands and knees.	10 Akkor íme, egy kéz megérintett, a térdemre és a tenyeremre állított,
11 "Daniel, beloved," he said to me, "understand the words which I am speaking to you; stand up, for my mission now is to you." When he said this to me, I stood up trembling.	11 és azt mondta nekem: »Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.« Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam.
12 "Fear not, Daniel," he continued; "from the first day you made up your mind to acquire understanding and humble yourself before God, your prayer was heard. Because of it I started out,	12 Ekkor így szólt hozzám: »Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem.
13 but the prince of the kingdom of Persia stood in my way for twenty-one days, until finally Michael, one of the chief princes, came to help me. I left him there with the prince of the kings of Persia,	13 A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál.
14 and came to make you understand what shall happen to your people in the days to come; for there is yet a vision concerning those days."	14 Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás megint azokról a napokról szól.«
15 While he was speaking thus to me, I fell forward and kept silent.	15 Amikor ezeket a szavakat elmondta nekem, a földre szegeztem tekintetemet és hallgattam.
16 Then something like a man's hand touched my lips; I opened my mouth and said to the one facing me, "My lord, I was seized with pangs at the vision and I was powerless.	16 Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: »Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem.
17 How can my lord's servant speak with you, my lord? For now no strength or even breath is left in me."	17 Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?«
18 The one who looked like a man touched me again and strengthened me, saying,	18 Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített,
19 "Fear not, beloved, you are safe; take courage and be strong."	19 és így szólt: »Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!« Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: »Beszélj, Uram, mert megerősítettél.«
20 When he spoke to me, I grew strong and said, "Speak, my lord, for you have strengthened me." "Do you know," he asked, "why I have come to you? Soon I must fight the prince of Persia again. When I leave, the prince of Greece will come;	20 Ekkor így szólt: »Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme –
21 but I shall tell you what is written in the truthful book. No one supports me against all these except Michael, your prince,	21 de tudtodra adom azt, ami fel van jegyezve az igazság könyvében –; és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek.