2 Kings 6

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 The guild prophets once said to Elisha: "There is not enough room for us to continue to live here with you.	1 Majd azt mondták a prófétafiak Elizeusnak: »Íme, ez a hely, ahol felügyeleted alatt lakunk, szűk nekünk.
2 Let us go to the Jordan, where by getting one beam apiece we can build ourselves a place to live." "Go," Elisha said.	2 Hadd menjünk el a Jordánhoz s hadd hozzon mindenki az erdőből egy-egy szálfát, hogy ott lakóhelyet építsünk magunknak.« Ő azt mondta: »Menjetek el.«
3 "Please agree to accompany your servants," one of them requested. "Yes, I will come," he replied.	3 Azt mondta erre egyikük: »Gyere azonban te is el szolgáiddal.« Ő felelte: »Elmegyek.«
4 So he went with them, and when they arrived at the Jordan they began to fell trees.	4 El is ment velük. Amikor aztán a Jordánhoz jutottak, vágták a fát.
5 While one of them was felling a tree trunk, the iron axhead slipped into the water. "O master," he cried out, "it was borrowed!"	5 Történt azonban, hogy amint egyikük egy szálfát kivágott, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Erre ő felkiáltott s azt mondta: »Jaj, jaj, jaj, uram, ezt is csak kölcsön kaptam.«
6 "Where did it fall?" asked the man of God. When he pointed out the spot, Elisha cut off a stick, threw it into the water, and brought the iron to the surface.	6 Azt mondta erre az Isten embere: »Hova esett?« Amikor az megmutatta neki a helyet, ő levágott egy fadarabot, odahajította s felúszott a vas.
7 "Pick it up," he said. And the man reached down and grasped it.	7 Erre azt mondta: »Vedd ki.« Az kinyújtotta kezét s kivette.
8 When the king of Aram was waging war on Israel, he would make plans with his servants to attack a particular place.	8 Szíria királya pedig hadakozott Izraellel s megállapodott szolgáival: »Ezen és ezen a helyen vessünk lest.«
9 But the man of God would send word to the king of Israel, "Be careful! Do not pass by this place, for Aram will attack there."	9 Elküldött erre az Isten embere Izrael királyához ezzel az üzenettel: »Vigyázz, ne vonulj át ezen s ezen a helyen, mert ott akarnak lesbe állni a szírek.«
10 So the king of Israel would send word to the place which the man of God had indicated, and alert it; then they would be on guard. This happened several times.	10 Elküldött tehát Izrael királya arra a helyre, amelyet neki az Isten embere mondott s előre elfoglalta és vigyázott ott magára nem egyszer, sem kétszer.
11 Greatly disturbed over this, the king of Aram called together his officers. "Will you not tell me," he asked them, "who among us is for the king of Israel?"	11 Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve s összehívta szolgáit és azt mondta: »Miért nem jelentitek nekem, ki az én árulóm Izrael királyánál?«
12 "No one, my lord king," answered one of the officers. "The Israelite prophet Elisha can tell the king of Israel the very words you speak in your bedroom."	12 Azt mondta erre egyik szolgája: »Nem úgy van az, uram király, de Elizeus próféta, aki Izraelben van, megjelent minden szót Izrael királyának, amelyet te a hálókamrádban beszélsz.«
13 "Go, find out where he is," he said, "so that I may take him captive." Informed that Elisha was in Dothan,	13 Azt mondta erre nekik: »Menjetek s nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek s elfogassam.« Jelentették is neki: »Íme, Dótánban van.«
14 he sent there a strong force with horses and chariots. They arrived by night and surrounded the city.	14 Ekkor lovakat, szekereket és erős csapatokat küldött oda s azok, amikor éjjel megérkeztek, körülvették a várost.
15 Early the next morning, when the attendant of the man of God arose and went out, he saw the force with its horses and chariots surrounding the city. "Alas!" he said to Elisha. "What shall we do, my lord?"	15 Amikor aztán reggel az Isten emberének szolgája felkelt és kiment, látta a sereget, a lovakat meg a szekereket a város körül s jelentette urának és azt mondta: »Jaj, jaj, jaj, uram, mitévők legyünk?«
16 "Do not be afraid," Elisha answered. "Our side outnumbers theirs."	16 Ő azonban felelte: »Ne félj, mert többen vannak velünk, mint velük.«
17 Then he prayed, "O LORD, open his eyes, that he may see." And the LORD opened the eyes of the servant, so that he saw the mountainside filled with horses and fiery chariots around Elisha.	17 Majd imádkozott Elizeus és azt mondta: »Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson.« Erre megnyitotta az Úr a legény szemét s az látott: s íme, a hegy tele volt lovakkal s tüzes szekerekkel Elizeus körül.
18 When the Arameans came down to get him, Elisha prayed to the LORD, "Strike this people blind, I pray you." And in answer to the prophet's prayer the LORD struck them blind.	18 Amikor aztán az ellenség felvonult ellene, Elizeus ismét imádkozott az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: »Sújtsd, kérlek, vaksággal e nemzetet.« Erre az Úr azzal sújtotta őket, hogy nem láttak, – Elizeus szava szerint.
19 Then Elisha said to them: "This is the wrong road, and this is the wrong city. Follow me! I will take you to the man you want." And he led them to Samaria.	19 Ekkor Elizeus így szólt hozzájuk: »Nem ez az út s nem ez a város, gyertek utánam s majd megmutatom nektek azt az embert, akit kerestek.« Azzal elvitte őket Szamariába.
20 When they entered Samaria, Elisha prayed, "O LORD, open their eyes that they may see." The LORD opened their eyes, and they saw that they were inside Samaria.	20 Amikor aztán beértek Szamariába, azt mondta Elizeus: »Uram, nyisd meg a szemüket, hadd lássanak.« Erre megnyitotta az Úr a szemüket s látták, hogy Szamaria közepében vannak.
21 When the king of Israel saw them, he asked, "Shall I kill them, my father?"	21 Izrael királya, amikor meglátta őket, azt mondta Elizeusnak: »Levágassam-e őket, apám?«
22 "You must not kill them," replied Elisha. "Do you slay those whom you have taken captive with your sword or bow? Serve them bread and water. Let them eat and drink, and then go back to their master."	22 Ám ő azt mondta: »Ne vágasd le, mert nem kardoddal és íjaddal fogtad el őket, hogy levághatnád őket. Sőt tégy eléjük kenyeret és vizet, hogy egyenek s igyanak s aztán hadd menjenek urukhoz.«
23 The king spread a great feast for them. When they had eaten and drunk he sent them away, and they went back to their master. No more Aramean raiders came into the land of Israel.	23 Erre ő nagy lakomát készített nekik s miután ettek és ittak, elbocsátotta őket s azok elmentek urukhoz. Ettől kezdve nem jöttek többé a szíriai portyázók Izrael földjére.
24 After this, Ben-hadad, king of Aram, mustered his whole army and laid siege to Samaria.	24 Történt pedig ezek után, hogy Ben-Hadad, Szíria királya egybegyűjtötte egész seregét s felment s ostrom alá vette Szamariát.
25 Because of the siege the famine in Samaria was so severe that an ass's head sold for eighty pieces of silver, and a fourth of a kab of wild onion for five pieces of silver.	25 Erre nagy éhínség támadt Szamariában, mert addig ostromolták, amíg egy szamárfejet nyolcvan ezüstön, egy negyed káb galambtrágyát pedig öt ezüstön adtak.
26 One day, as the king of Israel was walking on the city wall, a woman cried out to him, "Help, my lord king!"	26 Amikor aztán egyszer Izrael királya a várfalon járkált, felkiáltott hozzá egy asszony, s ezt mondta: »Segíts rajtam, uram király.«
27 "No," he replied, "the LORD help you! Where could I find help for you: from the threshing floor or the winepress?"	27 Ő azt mondta: »Ha az Úr nem segít rajtad, én honnan segítselek? A szérűről vagy a sajtóról?« Majd azt mondta neki a király: »Mit akarsz?« Ő azt felelte:
28 Then the king asked her, "What is your trouble?" She replied: "This woman said to me, 'Give up your son that we may eat him today; then tomorrow we will eat my son.'	28 »Ez az asszony azt mondta nekem: ‘Add ide a fiadat, hogy ma megegyük, holnap aztán megesszük az én fiamat.’
29 So we boiled my son and ate him. The next day I said to her, 'Now give up your son that we may eat him.' But she hid her son."	29 Megfőztük tehát a fiamat s megettük. Másnap aztán azt mondtam neki: Add ide a fiadat, hogy megegyük. Ő azonban elrejtette fiát.«
30 When the king heard the woman's words, he tore his garments. And as he was walking on the wall, the people saw that he was wearing sackcloth underneath, next to his skin.	30 Amikor ezt a király meghallotta, megszaggatta ruháját s tovább ment a várfalon; ekkor az egész nép látta, hogy alul a testén szőrzsákot viselt.
31 "May God do thus and so to me," the king exclaimed, "if the head of Elisha, son of Shaphat, stays on him today!"	31 Majd azt mondta a király: »Sújtson engem Isten most és mindenkoron, ha Elizeusnak, Sáfát fiának feje ma rajta marad!«
32 Meanwhile, Elisha was sitting in his house in conference with the elders. The king had sent a man ahead before he himself should come to him. Elisha had said to the elders: "Do you know that this son of a murderer is sending someone to cut off my head? When the messenger comes, see that you close the door and hold it fast against him. His master's footsteps are echoing behind him."	32 Elizeus ekkor a házában ült s körülötte ültek a vének. Odaküldött tehát előre egy embert, de mielőtt még ez a követ odaért volna, ő azt mondta a véneknek: »Tudjátok-e, hogy a gyilkos fia ideküld, hogy fejemet vegyék? Vigyázzatok tehát s ha a követ ideér, zárjátok be az ajtót s ne engedjétek bejönni, mert íme, ura lábának nesze követi őt.«
33 While Elisha was still speaking, the king came down to him and said, "This evil is from the LORD. Why should I trust in the LORD any longer?"	33 Még beszélt velük, amikor megjelent a követ, aki hozzá jött és azt mondta: »Íme, ekkora baj származott az Úrtól, mit várjak még az Úrtól?«