| 1 Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs, és a prófétákkal tölti idejét, |
| 2 megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit, és behatol a példabeszédek fordulataiba. |
| 3 A bölcs mondások titkait fürkészi, s a példabeszédek talányaival foglalkozik. |
| 4 A főemberek között tesz szolgálatot, és megjelenik a fejedelem előtt. |
| 5 Beutazza idegen népek földjét, hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között. |
| 6 Arra adja szívét már hajnalban, hogy keresse az Urat, az ő Alkotóját, és könyörög a Magasságbeli színe előtt. |
| 7 Imára nyitja száját, és bűneiért könyörög. |
| 8 Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja, eltölti őt az értelem lelkével, |
| 9 akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport, és imában dicséri az Urat, |
| 10 aki irányítja megfontolását és tudományát, ő pedig annak titkain tanakodik. |
| 11 Nyilvánosságra hozza tudós tanítását, s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik. |
| 12 Sokan magasztalják bölcsességét, s az nem múlik el sohasem. |
| 13 Nem megy feledésbe emléke, és neve él nemzedékről nemzedékre. |
| 14 Bölcsességét népek emlegetik, és dicséretét hirdeti a közösség. |
| 15 Ha tovább él, ezreknél különb a neve, ha pedig pihenőre tér, az is hasznára van. |
| 16 Hadd beszéljek tovább, megfontoltan, mert telítve vagyok lelkesedéssel! |
| 17 Fennhangon mondja: Hallgassatok rám, istenfélő fiaim, hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa. |
| 18 Édes lesz illatotok, mint a Libanoné, |
| 19 s virágoztok, mint a liliom, illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök! Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért! |
| 20 Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek őt ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok: |
| 21 »Nagyon jó az Úr minden műve, és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!« Ne kérdezze senki: »Mi ez?« vagy »Mire jó az?« mert mindennek megvan a rendeltetése. |
| 22 Szavára megállt a víz, mint a töltés, szája igéjére, mint a vízmedence, |
| 23 mert akaratának kívánsága teljesül, s ahol ő segít, ott nincsen akadály. |
| 24 Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte, és semmi sincs elrejtve színe elől. |
| 25 Átfogja tekintetével az örökkévalóságot, és semmi sem csodás a színe előtt! |
| 26 Nem lehet azt mondani: »Mire jó ez, meg az?« mert mindenre szükség van a maga idejében. |
| 27 Áldása kiárad, mint a folyam, |
| 28 és megitatja a szárazföldet, mint az áradás. Így űzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték őt, |
| 29 így változtatott vizet szárazsággá, úgyhogy a föld kiszáradt; így egyengetett utat átvonulásokhoz, a bűnösöknek pedig gáncsot vetett haragjában. |
| 30 Jót teremtett a jóknak kezdettől fogva, éppígy jót és rosszat a gonoszoknak. |
| 31 Az ember életének fő szükségletei: víz és tűz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz, a szőlő fürtje, olaj és ruha. |
| 32 Mindez a jámborok javára szolgál, de a gonoszok és bűnösök ártalmára válik. |
| 33 Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett, és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat, |
| 34 a vég idején kiadják erejüket, és lecsillapítják Alkotójuk haragját. |
| 35 Tűz és jégeső, éhség és döghalál, mindezeket bosszúállásra teremtették. A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak. Ha parancsot ad nekik, ujjonganak, szükség esetére készen állnak a földön, és nem késnek szót fogadni kellő időben. Ezért kezdettől fogva meg voltam győződve, meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam: »Jók az Úr művei mind egy szálig, és minden szükségletről idejében gondoskodik.« Nem lehet azt mondani: »Ez rosszabb amannál!« mert mindegyik beválik a maga idejében. Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét! |