Sámuel első könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Közben hírül vitték Dávidnak, s azt mondták: »Íme, a filiszteusok ostromolják Keilát, s fosztogatják a szérűket.«	1 Avisaron a David: «Mira, los filisteos están atacando a Queilá y han saqueado las eras».
2 Megkérdezte azért Dávid az Urat: »Elmenjek-e és leverjem-e ezeket a filiszteusokat?« Azt mondta erre az Úr Dávidnak: »Eredj, s verd le a filiszteusokat, s mentsd fel Keilát.«	2 Consultó David a Yahveh: «¿Debo ir a batir a esos filiesteos?» Yahveh respondió a David: «Vete, batirás a los filisteos y salvarás a Queilá».
3 Ám azok az emberek, akik Dáviddal voltak, azt mondták neki: »Íme, mi itt is félünk, mert Júdában állunk; mennyivel inkább fogunk, ha Keilába, a filiszteusok csatasorai elé megyünk!«	3 Dijeron a David sus hombres: «Mira, ya en Judá estamos con temor ¿y todavía vamos a marchar a Queilá contra las huestes de los filisteos?»
4 Erre Dávid ismét megkérdezte az Urat. Az Úr ezt felelte neki: »Kelj fel, s menj Keilába, mert kezedbe adom a filiszteusokat.«	4 David consultó de nuevo a Yahveh. Yahveh respondió: «Levántate, baja a Queilá porque he entregado a los filisteos en tus manos».
5 Erre Dávid elment embereivel Keilába, s hadakozott a filiszteusok ellen, s elhajtotta barmaikat, s nagy vereséget mért rájuk. Így Dávid megszabadította Keila lakóit.	5 Fue David con sus hombres a Queilá, atacó a los filisteos, se llevó sus rebaños, les causó una gran mortandad y libró David a los habitantes de Queilá.
6 Abban az időben pedig, amikor Abjatár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keilába, az efódot is levitte magával.	6 Cuando Abiatar, hijo de Ajimélek, huyó a donde David, descendió también a Queilá, llevando en su mano el efod.
7 Hírül vitték azonban Saulnak, hogy Dávid Keilába ment. Azt mondta ekkor Saul: »Kezembe adta őt Isten, mert önmagát zárta be, amikor olyan városba ment, amelynek kapui és zárai vannak.«	7 Se avisó a Saúl que David había entrado en Queilá y dijo: «Dios lo ha entregado en mis manos, pues él mismo se ha encerrado yendo a una ciudad con puertas y cerrojos».
8 Meg is parancsolta Saul az egész népnek, hogy menjen le hadakozni Keila ellen, s zárja körül Dávidot és embereit.	8 Llamó Saúl a todo el pueblo a las armas para bajar a Queilá y cercar a David y sus hombres.
9 Amikor azonban Dávid megtudta, hogy Saul titokban gonoszat forral ellene, azt mondta Abjatár papnak: »Vedd fel az efódot.«	9 Supo David que Saúl tramitaba su ruina, y dijo al sacerdote Abiatar: «Acerca el efod».
10 Aztán azt mondta Dávid: »Uram, Izrael Istene, azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul Keilába készül jönni, hogy feldúlja a várost miattam.	10 Dijo David: «Yahveh, Dios de Israel, tu siervo ha oído que Saúl intenta venir a Queilá para destruir la ciudad por mi causa.
11 Vajon kezébe adnának-e engem Keila polgárai? Le akar-e jönni Saul, amint szolgád hallotta? Uram, Izrael Istene, mondd meg szolgádnak!« Azt mondta erre az Úr: »Le akar jönni.«	11 ¿Descenderá de verdad Saúl como tu siervo ha oído? Yahveh, Dios de Israel, hazlo saber por favor a tu siervo». Yahveh respondió: «Bajará».
12 Ekkor Dávid így szólt: »Kezébe adnának-e Saulnak engem és a velem levő embereket Keila polgárai?« Azt mondta erre az Úr: »Kezébe adnának.«	12 Preguntó David: «¿Me entregarán los vecinos de Queilá, a mí y a mis hombres, en manos de Saúl?» Respondió Yahveh: «Te entregarán».
13 Erre Dávid és mintegy hatszáz embere felkerekedett, s kivonult Keilából és céltalanul hol itt, hol ott kóborolt. Hírül vitték erre Saulnak, hogy Dávid Keilából elmenekült, s megmenekült, mire ő elállt attól, hogy oda vonuljon.	13 Se levantó David con sus hombres, que eran unos trescientos; salieron de Queilá, y anduvieron errando. Avisaron a Saúl que David se había escapado de Queilá y suspendió la expedición.
14 Dávid aztán a pusztában, védett helyeken húzódott meg. Zíf pusztájának hegységében, a Hóresa hegyen telepedett meg, s ámbár Saul mindennap kereste, Isten nem adta kezébe.	14 David se asentó en el desierto, en refugios, y se quedó en la montaña del desierto de Zif; Saúl le buscaba sin cesar, pero Dios no le entregó en sus manos.
15 Ám Dávid aggódva látta, hogy Saul kivonult, hogy életére törjön. Miközben azonban Dávid Zíf pusztájában, az erdőben volt,	15 Se enteró David de que Saúl había salido a campaña para buscar su muerte. Estaba entonces David en el desierto de Zif, en Jorsa.
16 Jonatán, Saul fia felkerekedett és elment Dávidhoz az erdőbe, s megerősítette bizalmát Istenben és azt mondta neki:	16 Jonatán, hijo de Saúl, se levantó y fue donde David, en Jorsa, le dio ánimos en Dios,
17 »Ne félj, mert nem ér el téged Saulnak, apámnak keze, s te fogsz uralkodni Izraelen, s én leszek melletted méltóságban a második. Tudja azt Saul, az apám is!«	17 y le dijo: «No temas, porque la mano de Saúl, mi padre, no te alcanzará; tú reinarás sobre Israel y yo seré tu segundo. Hasta mi padre Saúl lo tiene sabido».
18 Aztán szövetséget kötöttek egymással az Úr előtt, s Dávid az erdőben maradt, Jonatán pedig visszatért házába.	18 Hicieron ambos una alianza ante Yahveh; David se quedó en Jorsa, y Jonatán se volvió a su casa.
19 Ám a zífbeliek felmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: »Íme, nem nálunk lappang-e Dávid, az erdő legbiztosabb helyein, a Hahila dombon, amely a sivatagtól jobbra van?	19 Subieron algunos zifitas a Guibeá, donde Saúl, para decirle: «¿No se esconde David entre nosotros, en los refugios de Jorsa, en la colina de Jakilá, que está al sur de la estepa?
20 Nos tehát, ha lelked úgy kívánja, hogy lejöjj, jöjj le: a mi dolgunk lesz, hogy őt a király kezébe adjuk.«	20 Tú deseas con toda tu alma, oh rey, descender. Desciende y es cosa nuestra entregarlo en manos del rey».
21 Azt mondta erre Saul: »Áldjon meg az Úr titeket, hogy megszántátok sorsomat.	21 Respondió Saúl: «Que Yahveh os bendiga por haberos compadecido de mí.
22 Menjetek tehát, kérlek és készítsétek elő szorgalmasabban a dolgot, legyetek szemfülesek és lessétek ki a helyet, merre jár a lába, s ki látta őt ott, mert sejti rólam, hogy ravaszul leselkedem utána.	22 Id, pues; aseguraos bien, enteraos, mirad el lugar donde se pone su pie y quién le ha visto allí, porque me han dicho que es muy astuto.
23 Lessétek ki és nézzétek meg minden rejtekhelyét, ahol rejtőzik! Ha a dolog biztos, jöjjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek. Még ha a földbe bújt is, felhajszolom Júda valamennyi ezrede közül!«	23 Mirad y reconoced todos los escondrijos en que pueda esconderse, y volved a mí cuando estéis seguros y subiré con vosotros, y si está en la comarca le rebuscaré entre todas las familias de Judá».
24 Azok fel is kerekedtek és elmentek Saul előtt Zífbe. Dávid és emberei ekkor Máon pusztájában, a Jesimontól jobbra eső mezőségen voltak.	24 Se levantaron y se fueron a Zif, precediendo a Saúl. Estaban David y sus hombres en el desierto de Maón, en la llanura, al sur del desierto.
25 Amikor azonban Saul és társai elindultak, hogy megkeressék, Dávid értesült a dologról, s tüstént lement a sziklához, s Máon pusztájában húzta meg magát. Amikor ezt Saul meghallotta, üldözőbe vette Dávidot, Máon pusztájában.	25 Fue Saúl con sus hombres en su busca; avisaron a David y bajó al tajo que está en el desierto de Maón. Lo oyó Saúl y persiguió a David en el desierto de Maón.
26 Saul a hegy egyik oldalán haladt, Dávid pedig és emberei a hegy másik oldalán voltak. Dávid már-már kezdte elveszíteni reményét, hogy megmenekülhet Saul színe elől, mert Saul és emberei koszorú módjára körülvették Dávidot és embereit, hogy elfogják őket.	26 Iba Saúl y sus hombres por un lado de la montaña, y David y sus hombres por el lado de la otra. Huía David a toda prisa ante Saúl, mientras Saúl y sus hombres intentaban pasar a la parte de David y sus hombres para apresarlos,
27 Ekkor azonban követ érkezett Saulhoz és azt mondta: »Siess és jöjj, mert a filiszteusok betörtek az országba.«	27 cuando he aquí que llegó un mensajero a Saúl y le dijo: «Date prisa y ven, porque los filisteos han invadido la tierra».
28 Erre Saul megfordult és abbahagyta Dávid üldözését, s a filiszteusok ellen vonult. Ezért nevezték el azt a helyet Elválasztó-sziklának.	28 Abandonó Saúl la persecución de David y marchó al encuentro de los filisteos. Por eso se llamó aquel lugar «Peña de la Separación».