Evangélium János szerint 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János	1 Ut ergo cognovit Jesus quia audierunt pharisæi quod Jesus plures discipulos facit, et baptizat, quam Joannes
2 – bár Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –,	2 (quamquam Jesus non baptizaret, sed discipuli ejus),
3 elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.	3 reliquit Judæam, et abiit iterum in Galilæam.
4 Át kellett mennie Szamarián.	4 Oportebat autem eum transire per Samariam.
5 Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott.	5 Venit ergo in civitatem Samariæ, quæ dicitur Sichar, juxta prædium quod dedit Jacob Joseph filio suo.
6 Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt.	6 Erat autem ibi fons Jacob. Jesus ergo fatigatus ex itinere, sedebat sic supra fontem. Hora erat quasi sexta.
7 Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!«	7 Venit mulier de Samaria haurire aquam. Dicit ei Jesus : Da mihi bibere.
8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.	8 (Discipuli enim ejus abierant in civitatem ut cibos emerent.)
9 A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal.	9 Dicit ergo ei mulier illa Samaritana : Quomodo tu, Judæus cum sis, bibere a me poscis, quæ sum mulier Samaritana ? non enim coutuntur Judæi Samaritanis.
10 Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.«	10 Respondit Jesus, et dixit ei : Si scires donum Dei, et quis est qui dicit tibi : Da mihi bibere, tu forsitan petisses ab eo, et dedisset tibi aquam vivam.
11 Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet?	11 Dicit ei mulier : Domine, neque in quo haurias habes, et puteus altus est : unde ergo habes aquam vivam ?
12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?«	12 Numquid tu major es patre nostro Jacob, qui dedit nobis puteum, et ipse ex eo bibit, et filii ejus, et pecora ejus ?
13 Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,	13 Respondit Jesus, et dixit ei : Omnis qui bibit ex aqua hac, sitiet iterum ; qui autem biberit ex aqua quam ego dabo ei, non sitiet in æternum :
14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.«	14 sed aqua quam ego dabo ei, fiet in eo fons aquæ salientis in vitam æternam.
15 Erre az asszony így szólt: »Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!«	15 Dicit ad eum mulier : Domine, da mihi hanc aquam, ut non sitiam, neque veniam huc haurire.
16 Jézus ezt felelte neki: »Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!«	16 Dicit ei Jesus : Vade, voca virum tuum, et veni huc.
17 Az asszony erre kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: ‘Nincs férjem’.	17 Respondit mulier, et dixit : Non habeo virum. Dicit ei Jesus : Bene dixisti, quia non habeo virum ;
18 Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.«	18 quinque enim viros habuisti, et nunc, quem habes, non est tuus vir : hoc vere dixisti.
19 Az asszony ekkor így szólt: »Uram, látom, hogy próféta vagy.	19 Dicit ei mulier : Domine, video quia propheta es tu.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.«	20 Patres nostri in monte hoc adoraverunt, et vos dicitis, quia Jerosolymis est locus ubi adorare oportet.
21 Jézus azt felelte neki: »Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.	21 Dicit ei Jesus : Mulier, crede mihi, quia venit hora, quando neque in monte hoc, neque in Jerosolymis adorabitis Patrem.
22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van.	22 Vos adoratis quod nescitis : nos adoramus quod scimus, quia salus ex Judæis est.
23 De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.	23 Sed venit hora, et nunc est, quando veri adoratores adorabunt Patrem in spiritu et veritate. Nam et Pater tales quærit, qui adorent eum.
24 Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.«	24 Spiritus est Deus : et eos qui adorant eum, in spiritu et veritate oportet adorare.
25 Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.«	25 Dicit ei mulier : Scio quia Messias venit (qui dicitur Christus) : cum ergo venerit ille, nobis annuntiabit omnia.
26 Jézus azt válaszolta neki: »Én vagyok az, aki veled beszélek.«	26 Dicit ei Jesus : Ego sum, qui loquor tecum.
27 Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: »Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?«	27 Et continuo venerunt discipuli ejus, et mirabantur quia cum muliere loquebatur. Nemo tamen dixit : Quid quæris ? aut, Quid loqueris cum ea ?
28 Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek:	28 Reliquit ergo hydriam suam mulier, et abiit in civitatem, et dicit illis hominibus :
29 »Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?«	29 Venite, et videte hominem qui dixit mihi omnia quæcumque feci : numquid ipse est Christus ?
30 Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.	30 Exierunt ergo de civitate et veniebant ad eum.
31 Eközben a tanítványok kérték őt: »Rabbi, egyél!«	31 Interea rogabant eum discipuli, dicentes : Rabbi, manduca.
32 Ő azt felelte nekik: »Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.«	32 Ille autem dicit eis : Ego cibum habeo manducare, quem vos nescitis.
33 A tanítványok egymást kérdezgették: »Talán enni hozott neki valaki?«	33 Dicebant ergo discipuli ad invicem : Numquid aliquis attulit ei manducare ?
34 Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét.	34 Dicit eis Jesus : Meus cibus est ut faciam voluntatem ejus qui misit me, ut perficiam opus ejus.
35 Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra.	35 Nonne vos dicitis quod adhuc quatuor menses sunt, et messis venit ? Ecce dico vobis : levate oculos vestros, et videte regiones, quia albæ sunt jam ad messem.
36 Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval.	36 Et qui metit, mercedem accipit, et congregat fructum in vitam æternam : ut et qui seminat, simul gaudeat, et qui metit.
37 Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat.	37 In hoc enim est verbum verum : quia alius est qui seminat, et alius est qui metit.
38 Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.«	38 Ego misi vos metere quod vos non laborastis : alii laboraverunt, et vos in labores eorum introistis.
39 Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: »Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.«	39 Ex civitate autem illa multi crediderunt in eum Samaritanorum, propter verbum mulieris testimonium perhibentis : Quia dixit mihi omnia quæcumque feci.
40 Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.	40 Cum venissent ergo ad illum Samaritani, rogaverunt eum ut ibi maneret. Et mansit ibi duos dies.
41 Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt.	41 Et multo plures crediderunt in eum propter sermonem ejus.
42 Az asszonynak pedig azt mondták: »Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.«	42 Et mulieri dicebant : Quia jam non propter tuam loquelam credimus : ipsi enim audivimus, et scimus quia hic est vere Salvator mundi.
43 Két nap múlva eltávozott onnan Galileába.	43 Post duos autem dies exiit inde, et abiit in Galilæam.
44 Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában,	44 Ipse enim Jesus testimonium perhibuit, quia propheta in sua patria honorem non habet.
45 mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is fölmentek az ünnepre.	45 Cum ergo venisset in Galilæam, exceperunt eum Galilæi, cum omnia vidissent quæ fecerat Jerosolymis in die festo : et ipsi enim venerant ad diem festum.
46 Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt Kafarnaumban.	46 Venit ergo iterum in Cana Galilææ, ubi fecit aquam vinum. Et erat quidam regulus, cujus filius infirmabatur Capharnaum.
47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.	47 Hic cum audisset quia Jesus adveniret a Judæa in Galilæam, abiit ad eum, et rogabat eum ut descenderet, et sanaret filium ejus : incipiebat enim mori.
48 Erre Jézus azt mondta neki: »Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!«	48 Dixit ergo Jesus ad eum : Nisi signa et prodigia videritis, non creditis.
49 A királyi tisztviselő erre azt felelte: »Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!«	49 Dicit ad eum regulus : Domine, descende priusquam moriatur filius meus.
50 Jézus azt mondta neki: »Menj, a fiad él!« Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.	50 Dicit ei Jesus : Vade, filius tuus vivit. Credidit homo sermoni quem dixit ei Jesus, et ibat.
51 Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él.	51 Jam autem eo descendente, servi occurrerunt ei, et nuntiaverunt dicentes, quia filius ejus viveret.
52 Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: »Tegnap a hetedik órában hagyta el őt a láz.«	52 Interrogabat ergo horam ab eis in qua melius habuerit. Et dixerunt ei : Quia heri hora septima reliquit eum febris.
53 Így megértette az apa, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: »A fiad él.« És hitt ő és egész háza népe.	53 Cognovit ergo pater, quia illa hora erat in qua dixit ei Jesus : Filius tuus vivit ; et credidit ipse et domus ejus tota.
54 Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.	54 Hoc iterum secundum signum fecit Jesus, cum venisset a Judæa in Galilæam.