Evangélium Lukács szerint 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.	1 But at daybreak on the first day of the week they took the spices they had prepared and went to the tomb.
2 A követ a sírtól elhengerítve találták.	2 They found the stone rolled away from the tomb;
3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.	3 but when they entered, they did not find the body of the Lord Jesus.
4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.	4 While they were puzzling over this, behold, two men in dazzling garments appeared to them.
5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?	5 They were terrified and bowed their faces to the ground. They said to them, "Why do you seek the living one among the dead?
6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:	6 He is not here, but he has been raised. Remember what he said to you while he was still in Galilee,
7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«	7 that the Son of Man must be handed over to sinners and be crucified, and rise on the third day."
8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.	8 And they remembered his words.
9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.	9 Then they returned from the tomb and announced all these things to the eleven and to all the others.
10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.	10 The women were Mary Magdalene, Joanna, and Mary the mother of James; the others who accompanied them also told this to the apostles,
11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.	11 but their story seemed like nonsense and they did not believe them.
12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.	12 But Peter got up and ran to the tomb, bent down, and saw the burial cloths alone; then he went home amazed at what had happened.
13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,	13 Now that very day two of them were going to a village seven miles from Jerusalem called Emmaus,
14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.	14 and they were conversing about all the things that had occurred.
15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.	15 And it happened that while they were conversing and debating, Jesus himself drew near and walked with them,
16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.	16 but their eyes were prevented from recognizing him.
17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.	17 He asked them, "What are you discussing as you walk along?" They stopped, looking downcast.
18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«	18 One of them, named Cleopas, said to him in reply, "Are you the only visitor to Jerusalem who does not know of the things that have taken place there in these days?"
19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.	19 And he replied to them, "What sort of things?" They said to him, "The things that happened to Jesus the Nazarene, who was a prophet mighty in deed and word before God and all the people,
20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.	20 how our chief priests and rulers both handed him over to a sentence of death and crucified him.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.	21 But we were hoping that he would be the one to redeem Israel; and besides all this, it is now the third day since this took place.
22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,	22 Some women from our group, however, have astounded us: they were at the tomb early in the morning
23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.	23 and did not find his body; they came back and reported that they had indeed seen a vision of angels who announced that he was alive.
24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«	24 Then some of those with us went to the tomb and found things just as the women had described, but him they did not see."
25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!	25 And he said to them, "Oh, how foolish you are! How slow of heart to believe all that the prophets spoke!
26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«	26 Was it not necessary that the Messiah should suffer these things and enter into his glory?"
27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.	27 Then beginning with Moses and all the prophets, he interpreted to them what referred to him in all the scriptures.
28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.	28 As they approached the village to which they were going, he gave the impression that he was going on farther.
29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.	29 But they urged him, "Stay with us, for it is nearly evening and the day is almost over." So he went in to stay with them.
30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.	30 And it happened that, while he was with them at table, he took bread, said the blessing, broke it, and gave it to them.
31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.	31 With that their eyes were opened and they recognized him, but he vanished from their sight.
32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«	32 Then they said to each other, "Were not our hearts burning (within us) while he spoke to us on the way and opened the scriptures to us?"
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.	33 So they set out at once and returned to Jerusalem where they found gathered together the eleven and those with them
34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«	34 who were saying, "The Lord has truly been raised and has appeared to Simon!"
35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.	35 Then the two recounted what had taken place on the way and how he was made known to them in the breaking of the bread.
36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«	36 While they were still speaking about this, he stood in their midst and said to them, "Peace be with you."
37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.	37 But they were startled and terrified and thought that they were seeing a ghost.
38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?	38 Then he said to them, "Why are you troubled? And why do questions arise in your hearts?
39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«	39 Look at my hands and my feet, that it is I myself. Touch me and see, because a ghost does not have flesh and bones as you can see I have."
40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.	40 And as he said this, he showed them his hands and his feet.
41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«	41 While they were still incredulous for joy and were amazed, he asked them, "Have you anything here to eat?"
42 Erre adtak neki egy darab sült halat.	42 They gave him a piece of baked fish;
43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.	43 he took it and ate it in front of them.
44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«	44 He said to them, "These are my words that I spoke to you while I was still with you, that everything written about me in the law of Moses and in the prophets and psalms must be fulfilled."
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.	45 Then he opened their minds to understand the scriptures.
46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.	46 And he said to them, "Thus it is written that the Messiah would suffer and rise from the dead on the third day
47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.	47 and that repentance, for the forgiveness of sins, would be preached in his name to all the nations, beginning from Jerusalem.
48 Ti tanúi vagytok ezeknek.	48 You are witnesses of these things.
49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«	49 And (behold) I am sending the promise of my Father upon you; but stay in the city until you are clothed with power from on high."
50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.	50 Then he led them (out) as far as Bethany, raised his hands, and blessed them.
51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.	51 As he blessed them he parted from them and was taken up to heaven.
52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.	52 They did him homage and then returned to Jerusalem with great joy,
53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.	53 and they were continually in the temple praising God.