Evangélium Lukács szerint 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.	1 And he spake a parable unto them to this end, that men ought always to pray, and not to faint;
2 Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.	2 Saying, There was in a city a judge, which feared not God, neither regarded man:
3 Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’	3 And there was a widow in that city; and she came unto him, saying, Avenge me of mine adversary.
4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,	4 And he would not for a while: but afterward he said within himself, Though I fear not God, nor regard man;
5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’«	5 Yet because this widow troubleth me, I will avenge her, lest by her continual coming she weary me.
6 Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?	6 And the Lord said, Hear what the unjust judge saith.
7 Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?	7 And shall not God avenge his own elect, which cry day and night unto him, though he bear long with them?
8 Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«	8 I tell you that he will avenge them speedily. Nevertheless when the Son of man cometh, shall he find faith on the earth?
9 Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:	9 And he spake this parable unto certain which trusted in themselves that they were righteous, and despised others:
10 »Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.	10 Two men went up into the temple to pray; the one a Pharisee, and the other a publican.
11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.	11 The Pharisee stood and prayed thus with himself, God, I thank thee, that I am not as other men are, extortioners, unjust, adulterers, or even as this publican.
12 Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’	12 I fast twice in the week, I give tithes of all that I possess.
13 A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’	13 And the publican, standing afar off, would not lift up so much as his eyes unto heaven, but smote upon his breast, saying, God be merciful to me a sinner.
14 Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«	14 I tell you, this man went down to his house justified rather than the other: for every one that exalteth himself shall be abased; and he that humbleth himself shall be exalted.
15 Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.	15 And they brought unto him also infants, that he would touch them: but when his disciples saw it, they rebuked them.
16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.	16 But Jesus called them unto him, and said, Suffer little children to come unto me, and forbid them not: for of such is the kingdom of God.
17 Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«	17 Verily I say unto you, Whosoever shall not receive the kingdom of God as a little child shall in no wise enter therein.
18 Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«	18 And a certain ruler asked him, saying, Good Master, what shall I do to inherit eternal life?
19 Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.	19 And Jesus said unto him, Why callest thou me good? none is good, save one, that is, God.
20 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat« .	20 Thou knowest the commandments, Do not commit adultery, Do not kill, Do not steal, Do not bear false witness, Honour thy father and thy mother.
21 Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.«	21 And he said, All these have I kept from my youth up.
22 Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!«	22 Now when Jesus heard these things, he said unto him, Yet lackest thou one thing: sell all that thou hast, and distribute unto the poor, and thou shalt have treasure in heaven: and come, follow me.
23 Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.	23 And when he heard this, he was very sorrowful: for he was very rich.
24 Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!	24 And when Jesus saw that he was very sorrowful, he said, How hardly shall they that have riches enter into the kingdom of God!
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.«	25 For it is easier for a camel to go through a needle's eye, than for a rich man to enter into the kingdom of God.
26 Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?«	26 And they that heard it said, Who then can be saved?
27 Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges« .	27 And he said, The things which are impossible with men are possible with God.
28 Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.«	28 Then Peter said, Lo, we have left all, and followed thee.
29 Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért	29 And he said unto them, Verily I say unto you, There is no man that hath left house, or parents, or brethren, or wife, or children, for the kingdom of God's sake,
30 anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«	30 Who shall not receive manifold more in this present time, and in the world to come life everlasting.
31 Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.	31 Then he took unto him the twelve, and said unto them, Behold, we go up to Jerusalem, and all things that are written by the prophets concerning the Son of man shall be accomplished.
32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;	32 For he shall be delivered unto the Gentiles, and shall be mocked, and spitefully entreated, and spitted on:
33 aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.«	33 And they shall scourge him, and put him to death: and the third day he shall rise again.
34 Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.	34 And they understood none of these things: and this saying was hid from them, neither knew they the things which were spoken.
35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.	35 And it came to pass, that as he was come nigh unto Jericho, a certain blind man sat by the way side begging:
36 Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.	36 And hearing the multitude pass by, he asked what it meant.
37 Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.	37 And they told him, that Jesus of Nazareth passeth by.
38 Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!«	38 And he cried, saying, Jesus, thou Son of David, have mercy on me.
39 Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!«	39 And they which went before rebuked him, that he should hold his peace: but he cried so much the more, Thou Son of David, have mercy on me.
40 Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:	40 And Jesus stood, and commanded him to be brought unto him: and when he was come near, he asked him,
41 »Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!«	41 Saying, What wilt thou that I shall do unto thee? And he said, Lord, that I may receive my sight.
42 Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.«	42 And Jesus said unto him, Receive thy sight: thy faith hath saved thee.
43 Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.	43 And immediately he received his sight, and followed him, glorifying God: and all the people, when they saw it, gave praise unto God.