Evangélium Márk szerint 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:	1 In quei giorni di nuovo, siccome la folla era molta, e non aveva da mangiare, Gesù chia­mati a sè i discepoli, disse loro:
2 »Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.	2 Ho compassione di questo popolo, che già da tre giorni sta con me e non ha da mangiare.
3 Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.«	3 E se li rimando a casa digiuni, verranno meno per la via. essendo alcuni di loro venuti da lontano.
4 Tanítványai azt felelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?«	4 E i suoi discepoli gli risposero: Come si potrebbe mai saziarli di pane qui in un deserto?
5 Ő pedig megkérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.«	5 Domandò loro: Quanti pani avete? Risposero: sette.
6 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették.	6 E ordinò alla gente di sedere per terra. E presi i sette pani, dopo aver rese le grazie, li spezzò e li diede ai suoi discepoli, perchè li ponessei o dinanzi alla folla; ed essi li posero.
7 Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.	7 Avevano ancora pochi pesciolini; e quelli pure benedisse e fece distribuire.
8 Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.	8 E mangiarono e furon sazi, e raccolsero degli avanzi sette sporte.
9 Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.	9 Or quelli che avevan mangiato eran circa quattromila; e li licenziò.
10 Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.	10 E subito montato su una barca coi suoi discepoli andò nelle parti di Dalmanuta.
11 Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle.	11 E si recaron da lui i Farisei, e cominciarono a disputare, chiedendogli, per tentarlo, un segno dal cielo.
12 Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.«	12 Ma egli, sospirando dai profondo del cuore, disse: Perchè mai questa generazione chiede un segno? In verità vi dico: non sarà dato a questa generazione alcun segno.
13 Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.	13 E, lasciatili, montò di nuovo sopra una barca e passò all'altra riva.
14 Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban.	14 E si dimenticarono i pani e non avevano in barca con sè che un pane solo.
15 Ekkor így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.«	15 Ed egli li ammaestrava dicendo: Badate, di guardarvi dal lievito dei Farisei e dal lievito di Erode.
16 Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: »Nincsen kenyerünk.«	16 E quelli discorrevano tra di loro dicendo: Non abbiamo pane.
17 Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek?	17 E Gesù accortosene disse loro: Perchè discorrete del non aver pane? Non riflettete e non capite ancora? Avete ancora accecato il vostro cuore?
18 Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra,	18 Avendo occhi non vedete? avendo orecchi non udite? Non rammentate?
19 hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.«	19 Quando spezzai i cinque pani a cinquemila, quanti panieri pieni di avanzi raccoglieste? Gli rispondono: Dodici.
20 »És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.«	20 E quando sette pani a quattro mila quante sporte piene di avanzi portaste via? Rispondono: Sette.
21 Erre így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«	21 E diceva loro: Come non capite ancora?
22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.	22 Giungono poi a Betsaida, e gli presentano un cieco e lo supplicano a toccarlo.
23 Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit.	23 E preso per mano il cieco, lo condusse fuori del villaggio e, messogli della saliva negli occhi ed impostegli le mani, gli domandò se vedesse nulla.
24 Az föltekintett és azt mondta: »Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.«	24 Ed egli, guardando, disse: Vedo gli uomini come alberi che camminano.
25 Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent.	25 E di nuovo impose le mani sugli occhi di lui; e cominciò a guardar fìsso, e fu sanato in modo che vedeva tutto con chiarezza.
26 S ő ezzel küldte őt haza: »A faluba ne menj be!«	26 E lo rimandò a casa sua, dicendogli: Va' a casa tua e se entri nel villaggio non lo dire a nessuno.
27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?«	27 Poi Gesù coi suoi discepoli andò per i paesi di Cesarea di Filippo, e per la strada chiese ai suoi discepoli: La gente chi dice ch'io sia?
28 Ők azt felelték neki: »Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.«	28 Essi risposero: Chi dice che sei Giovanni Battista, chi Elia, chi uno dei profeti.
29 Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« Péter felelt neki: »Te vagy a Krisztus.«	29 Allora disse loro: E voi chi dite ch'io sia? Pietro rispose: Tu sei il Cristo.
30 Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.	30 E vietò loro di parlarne ad alcuno.
31 Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia.	31 Poi incominciò a insegnare a loro come il Figlio dell'uomo dovesse patir molto e venire riprovato dagli anziani, dai sommi sacerdoti e dagli Scribi, ed essere ucciso, e risuscitare tre giorni dopo.
32 Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni.	32 E parlava di questo apertamente. Ma Pietro trattolo in disparte, cominciò a biasimarlo.
33 De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: »Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.«	33 Ma egli voltosi in presenza dei discepoli, sgridò Pietro dicendo: Vattene via da me, Satana, perchè non ragioni secondo Dio, ma secondo gli uomini.
34 Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.	34 E chiamata la gente insieme coi suoi discepoli disse loro: Se alcuno vuol venire dietro a me, rinneghi se stesso, prenda la sua croce e mi segua.
35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.	35 Perchè se uno vorrà salvare la sua vita la perderà; ma chi perderà la vita per me e per il Vangelo, la salverà.
36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?	36 E che gioverà all'uomo guadagnare tutto il mondo se perderà poi l'anima sua?
37 Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért?	37 E che darà l'uomo, in cambio dell'anima sua ?
38 Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.«	38 Chi poi si vergognerà di me e delle mie parole in mezzo a questa generazione adultera e peccatrice, anche il Figlio dell'uomo, quando verrà nella gloria del Padre suo cogli Angeli e santi, si vergognerà di lui.
	39 E diceva loro: Vi dico in verità che ci sono alcuni dei presenti i quali non gusteranno la morire prima di aver veduto il regno di Dio venire con maestà.