Evangélium Máté szerint 11

¹ Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.

² Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait

³ és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?«

⁴ Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok:

⁵ A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot .

⁶ Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.«

⁷ Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat?

⁸ Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak.

⁹ Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.

¹⁰ Ő az, akiről írva van: ‘Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat’ .

¹¹ Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.

¹² A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.

¹³ Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt;

¹⁴ és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön.

¹⁵ Akinek van füle, hallja meg.

¹⁶ Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek,

¹⁷ és mondják: ‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.’

¹⁸ Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’

¹⁹ Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.«

²⁰ Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg:

²¹ »Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban.

²² De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.

²³ És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig.

²⁴ De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.«

²⁵ Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.

²⁶ Igen, Atyám, így tetszett ez neked!

²⁷ Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

²⁸ Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.

²⁹ Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek .

³⁰ Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«